Réz András esztéta ezekkel a szavakkal ajánlja a tárlatot:

„Sprok Antallal és alkotásaival találkozni különleges kaland. Hiszen bármit készítsen is – bútort, szobrot, szoborbútort –, minden egyes darabja beavatás a fa misztériumába. Úgy hoz létre bravúrdarabokat, hogy mindvégig tiszteletben tartja anyaga természetét, méltóságát. És amit talán a legnagyobbra értékelek Sprok Antalban, hogy ezenközben egy pillanatra sem veszíti el humorát, iróniáját, játékos kedvét. Soha, egy pillanatra sem válik patetikussá, nem feszeng, csöndes derűvel elmélkedik az emberek és dolgok furcsa viszonyáról.

Gondoljunk csak bele ebbe az alkotói módszerbe! A kiinduló anyag a lehető legtermészetesebb: fa. Ebből a »növényvilágból« születik meg a szoborbútorokban Sprok Antal furcsa faunája, amely már megszületés pillanatában egy másodlagos, »enteriőrtermészet« részévé válik. Ezek a mívesen megmunkált tárgyak kentaur természetűek, hiszen a »szoborság« és a »bútorság« arányosan őrződik meg bennük. Igaz, a kiállítóteremben a szoborfunkció az erősebb, de valóságos belsőben elhelyezve a szoborbútor másként viselkedik. Kinyitod az ajtaját, kikapsz belőle egy ruhadarabot, kihúzod a fiókot, és megtalálod végre a pipaszurkálódat, amelyet már napok óta keresel. És közben valamiféle meghitt viszony születik közötted és a szoborbútorban testet öltő lény – állat vagy ember – között. Bizarr bensőségesség. Természet és emberi természet. Hát ezekért az érzésekért érdemes ellátogatni Sprok Antal növény-, állat- és emberkertjébe.”

Adrovitz Anna művészettörténész pedig így ír róla:

„Sprok Antal útja, fából faragott világa a művészet egy keskeny, különleges határmezsgyéje mentén halad. Alkotásai kettős természetűek, céljuk nem csupán esztétikai, hanem valódi funkcióval rendelkeznek. A szoborlét esztétikai minőségéhez a gyakorlati használatbavétel, a bútorként való funkcionálás minősége társul. Míg a kiállításokon az előbbi, az otthon világában az utóbbi erősödik fel, hozzájárulva ezzel az élet és a művészet kapcsolatának szorosabbá tételéhez.

Ezt a komoly komolytalanságot, antropomorfizált természetet különleges, egzotikus fafajták felhasználásával közvetíti a művész, amely anyagok megmunkálása fokozatokat mutat. A finoman lecsiszolt, festett felületek mellett ugyanis helyet kapnak az alkotásokban a rusztikus, korhadt, több száz éves faanyagok a maguk naturalitásában, megidézve így a magyar vidéki »retró« hangulatot. A felületek dekorativitását sok esetben a fafajták természetes erezetéből, textúrájából fakadó rajzosság teremti meg, amelyben eggyé olvad össze a flóra és a fauna mintázata.

Kőmadarak

A szoborbútorok mesebeli világa a forma és az anyag érdekessége, érdessége által érintésre, kapcsolatteremtésre ösztönöz. Egy olyan párbeszédbe lépteti a szemlélőt, ahol a befogadás során a tapintás finom érzetein keresztül közelebbi kapcsolatba léphet az alkotásokkal.”

A kiállítás november 30-ig látható a Klebelsberg Kultúrkúriában.

Forrás és fotó: Klebelsberg Kultúrkúria