Az Egy barátság története alcímű előadás Christopher Moore Biff evangéliuma című (Pék Zoltán fordításában magyarul is hozzáférhető) regénye nyomán készült. ?Összeállította a Társulat? és ?Színpadra alkalmazta Makranczi Zalán? (a rendező) ? tudjuk meg két egymást kiegészítő információból (a dramaturg pedig Perczel Enikő). A kétezer évvel ezelőtti időt a mához közel hozó darab (melyben a szövegkönyv nyomtatványként is jelen van, egy tévéműsor-újság és a Biblia mellett) arra épül, hogy ?a különben nem pontatlan srácok? ? az evangélisták ? Krisztus életében nagyjából három évtizedet rejtve hagytak. Holott ? derül ki a kedvesen profán történetből ? Jézus, azaz Józsua (Jozsó) is úgy cseperedett, kamaszodott, férfiasodott, mint mások. Vagyis éppen nem úgy. Még iskolába sem járt, amikor már a szájába véve új életre keltette a kistesója által kővel agyonvert gyíkot. Tinédzser korában közös fillérjeiket szurkolta le barátjának, s így az egy kupiból közvetíthette, milyen is a bujálkodás bűne. Felnőttként a misztikus kelet nagy birodalmaiban hosszú esztendőkön át folytatott megváltás-tanulmányokat ? Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevű tanítóinak szigorú regulája alatt.
 |
Természetes, hogy ebben a közegben el-elröppen egy ?basszus?, a haver lehet ?seggfej?, és akad, aki menet közben kiszalad ?húgyozni?. A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának közössége lubickol a meglehetős szabadságot kínáló (egészét nézve jámboran pallérozott) szöveg interpretálásában. A diákszínházi kötődésű jópofaság, huncutság, célzatosság, irónia és önirónia Makranczi Zalán rendezői intésére egy csomó gimnasztikával, hangutánzással is feltöltődött. Lehet ugrálni, kiabálni, lehet vakarózni, a közönséggel cimborálni. Akár egy gimnáziumi tornateremben, ahol a produkciót a többi osztály tapsolja.
Mindez még hatványozódik is a stand-up comedy humorhatásai révén. A jobbára jelzett díszlet ? amelyet ugyancsak együttesen copyrightol a Spirit ? egy dobogót és egy mikrofont állít középpontjába. A majdnem három évtizedet bejáró stációsorozat közel felét a mikrofonba meséli egy, két, három, négy vagy öt előadó. Legtöbbször a két főszereplő, Józsua és halottaiból feltámadt Lévy Biff űzi a komolyan viccelődő krónikázást. Bekapcsolódhat a kissé tompa elméjű, örökmosolyú angyal, a tennivalóit olykor elbaltázó Raziel is. Bori Tamás egy Boka János komolyságával készül messiási küldetésére, közben érti a csíziót, s ha nagyon elgaloppírozná magát a világi hívságok irányába, mindig időben visszavált Istenfiába. Jászberényi Gábor mint Biff kitűnő konferansziéja a lenge színműnek, egyszerre nyakig benne van, meg kommentálja is. A jó páros, a 2011-es érvényű duóhoz Széplaky Géza csatlakozik szükségképp eltérő hangszerelésű, torzítottabb alakítással, amikor módja van belesodródni a cselekménybe.
Makranczi jól bánik Bori Tamás zenéjével és az akusztikus elemek tárházával. Amikor nagy pre-újszövetségi pizzaevés folyik a színen, s a teli szájú színészek nem szólalhatnak meg, az éterből hullatja a dialógust. Ezzel elfogadtatja a rádiójátékos effektusokat, melyek Siménfalvy Ágota csak-hang Mária Magdolnájának üzeneteiből fakadnak. Általában is képes sztereóban és szimultánban működtetni a teret, melybe Mohácsi Nóra jelmezei a két főalakon nagyon nem színházias, három mellékesebb szereplőn nemegyszer igen színházias öltözékeket, maskarákat visznek.
Vétek e matériát szünettel megszakítani, két óra ötven percre ellapítani. Nem is a más nézőpontból újrajátszott, ismételt képek hosszítanak, hanem a rengeteg mellékzöngemény, mely cafrangokban lóg a modernizált példázatról. Mond-e valamit Ézsaiás könyve a szalonnaevésről, hogy szállnak meg egy mestert a démonok, mutatkozik-e még lerágatlan csont a szappanopera-parodizálásban? ? érdektelen ügyek. Leginkább Perjés Jánost sújtják, aki megpróbál ugyan az egy-ruházatú Gáspárból, Menyhértből és Boldizsárból három figurát faragni, azonban ehhez nincs elég spiritusz. Annál inkább a Keresztelő János-bömböléshez! Perjés kiváló unterman, s ez érvényes Szabó Viktorra is, aki a szívszaggató árvaságú utolsó jetin kívül más színházi árvákat is karikíroz (súgót, asszisztenst, segédszínészt).
A befejezés színházi nyelve, jelképtára sajnálatosan zavaros (egy nőalak teljesen dilettáns becsempészésével, a kereszt szimbolikájának erőltetésével), és érvénye is elvész, mert más szellemes-emberséges kitalációval pótolni a meg nem írtat, és más parafrazeálni a négyszeresen megírtat. Mégis kedvező az összkép. A Spirit a jelenleg vidéki játszóhelyekre utaztatott Családi pokollal ? Makranczi és Perjés szereplésével ? elkezdett valamit. Az a dolog még eléggé krákog(ott). A Haverom a Messiás is mutál, de érezhető, remélhető: a kontúros programú vállalkozásnak előbb-utóbb megjön a hangja.
