A pénz nem boldogít, mondják, hát ez a fesztiválokra biztosan nem igaz. Hogy a Salomon Quartet fellépését a szervezőknek le kellett mondania, hogy nem tűntek fel olyan zenekarok, kamaraegyüttesek, szólisták a világból, mint sokszor korábban, hogy az egyik estén csak Malcolm Bilson filmvetítéssel egybekötött előadása a fortepiano kontra modern zongorákról volt az egyetlen esti program, mind az apadó anyagi források miatt történt. Ami idén is töretlen volt szerencsére, az a képzés volt. Az egyhetes fesztivál évtizedek óta legnagyobb hozadéka számtalan kurzusa. Mivel a Zeneakadémián még mindig csak épülőben van a régi zenei tanszék, ennek a stílusnak és játékmódnak az oktatása igencsak kevés teret kap az országban. Ezért van nagy jelentősége valamennyi hasonló fesztiválnak, ahol a régi zenélés nagyjai mesterkurzusokon adják át a legfontosabb tudnivalókat a résztvevőknek. A soproni kurzusok hírneve magyarázza, hogy idén minden eddiginél nagyobb létszámban jelentkeztek az ifjú muzsikusok, így a csembaló-fortepianó, hegedű, kamarazenélés, ének- és tánckurzusokon több tucatnyian vettek részt a világ több országából. A professszorok: Simon Standage, Malcolm Bilson, Vashegyi György és Széll Rita neve garancia a magas színvonalú, elmélyült munkára. Az énekkurzust tavaly a régizenélés világhírű csillaga, Nancy Argenta vezette, aki azonban betegsége miatt idén lemondta a munkát és koncertjét.
A szervezők számos, a régi zenében nagy tekintélynek örvendő előadót is hiába kerestek meg, a késői jelentkezés miatt mindenki naptára betelt már. Ezért nem maradt más, mint kilépni a régi zenélés mezsgyéjéről. Kolonits Klára, az Operaház művésze mentette meg beugrásával a helyzetet. Így fordulhatott elő az az eddigi 27 év alatt még sosem tapasztalt helyzet, hogy a pódiumon két, a régi zenélésben egyáltalán nem jártas művész jelent meg, Kolonits Klárát egy Yamaha zongorán Dinyés Dániel kísérte. A repertoár is kilépett a megszokott mederből, Haydn és Mozart mellett Schubert, Mendelssohn, Clara Schumann dalai csendültek fel. Elismerés az énekesnőnek, hogy kisegítette a fesztivált és a tanítás mellett még szép koncerttel is meglepte hallgatóit. Meglepetés valóban volt a régi zenéléshez szokott füleknek, hiszen a sok vibrátó, a színpadiasabb előadásmód, a csak fortéban megszólaló magas futamok eltérnek a régi zenei gyakorlat egyenesebb, puritánabb, letisztultabb stílusától. Ezek után kétséges volt, hogy a fesztivált záró növendékkoncerten mit produkálnak az énekes hallgatók, de meg kell emelnünk a kalapunkat a művésznő és tanítványai előtt is. Kolonits Klára a legodaadóbb munkával készítette fel az ifjú tehetségeket, és koncertjükön is tekintetével, mosolyával segítette őket. Így néhány valóban emlékezetes szereplést könyvelhettünk el. A minden évben szokásos záró eseményen, a növendékkoncerten, táncbemutatón fel lehet mérni, hol tart a művészi utánpótlás, szemlézni lehet, folytatódnak-e a régi zenélés hagyományai, jósolni lehet, kiből lesz majd nagy művész és kinek kellene pályát módosítania. Így jósoltunk szép karriert a korábbi évtizedekben olyan tehetségeknek, mint Januj Anna, Somlai Petra vagy Hara Fruzsina, és mindegyikük be is teljesítette ezt, ma már valamennyien elismert ifjú művészek. Az idei, a professzorok megítélése szerint, az eddigi legtehetségesebb mezőny volt, először tudtak kiállítani egy teljes kamarazenekart is a hallgatókból. Egy-két nevet megemlítve a sok ismeretlen közül, remélve, hogy a jóslat ezúttal is beválik: Osztosits Eszter ígéretes hegedűs, bár előadásmódja kissé még iskolás, de azon az évek bizonyára alakítanak majd, Polina Babikova hegedűjét már most uralja, technikája remek, előadásmódja oldott, mosolyogni is képes, egészen kiváló teljesítménnyel villanyozta fel a hallgatóságot. Elizavetta Miller és Maria Uszpenszkaja szuper teljesítményt nyújtottak a fortepianónál, Tatjana Fedjakova egészen biztosan kiváló hegedűművész lesz. Az említett ének kurzus résztvevői közül ketten emelkedtek ki: Nagy Bernadett, aki a Purcell kórus tagjaként sokszor állt már ezen a színpadon, de a soproni kurzusok segítségével szólista pályáját építi. Tavaly Nancy Argenta sokat foglalkozott vele, nyilván hatott ez is, az idei munka is és a közben eltelt egy év, mostanra beérett és kiválóan énekelt. Baráth Emőke aratta az este legforróbb sikerét. Ő is járt tavaly is kurzuson, sőt, koncertszólistaként is fellépett akkor, három kantátát énekelt. Ennek ellenére nem hitte, hogy már mindent tud, idén újra eljött, és a munka eredménye egy egészen érett Fiordiligi ária volt Mozart Cosí fan tutte című operájából.
A tánckurzus résztvevői pompás korabeli táncokkal ragadtatták el a nézőket, Széll Rita professzor munkáját dicsérve és csodás hangulattal alapozva meg a záró bált, és azzal az óhajjal töltve el a 8 napos fesztivál minden szervezőjét, résztvevőjét, hallgatóját és támogatóját, hogy ha másért nem, legalább az ifjú nemzedék képzéséért mindenképpen folytatni kellene a soproni Régi Zenei Napokat.
