Szabados Ági: Az irodalom nem egy magas polcon lévő elérhetetlen valami, hanem mindenkihez szól

Hunyják be a szemüket, és képzeljenek el egy helyiséget, ahová belépve otthonos, szinte családias hangulat fogad! Ez Ági könyvesboltja, a Libertine – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a megvalósult álma. A nagy könyvespolcok mellett hangulatos képek lógnak a falon, fekete-fehér mesék a régi Budapestről. Anya gyermekével, a nagyvárosi forgatag a Duna-híddal, járművek – csupa-csupa életteli mozdulat, leheletnyi nosztalgiával. Szemben könyvborítók képkeretben: Anna Karenina, Frankenstein, Lolita, az öreg halász és társaik remekül megférnek egymás mellett. És ott a polc, ahol Ági kedvenc könyvei szuszognak békésen a többi olvasóra várva.

A boltba sorra jönnek a vásárlók, egymásnak adják a kilincset. A tulajdonosnak mindenkihez van egy kedves szava, sokakat ismer, hiszen az általa életre hívott, több mint hatvanezer tagot számláló Nincs időm olvasni kihívásnak a résztvevői. Hogy ez pontosan mi? Egyszerűen fogalmazva egy online olvasókör, amelyet Ági fog össze immár 2017 óta azzal a céllal, hogy népszerűsítse az olvasást, visszavezesse az embereket ehhez az elemi szükségletnek is mondható tevékenységhez.

„Néhány évig versenytáncoltam, emiatt kevesebbet olvastam. Aztán rájöttem, hogy ez nem az én utam. Tizenhat éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy ha nem táncos, akkor újságíró leszek. Tudtam, hogy ehhez emelt szintű érettségi kell és magas színvonalú irodalmi tudás. Ekkor került a kezembe Szerb Antal A magyar irodalom története című könyve, ami teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a témához. Olyan könnyed, szellemes és okos volt a szöveg, hogy alig hittem el. Úgy hatott rám, mint az első szerelem. Attól kezdve Szerb Antal és az irodalom bűvöletében éltem” – emlékezett vissza Ági a kezdetekre.

Mi lehet Ági titka, hogy csaknem hatvanezer embert maga mellé állított, vagy mondjuk úgy: olvasóvá tett valamivel több mint öt év alatt?

„Talán az lehet az egyik titok, hogy megtaláltam a hangot minden korosztállyal. Egyébként azt látom, hogy a legtöbbet a 20 és 40 év közötti nők olvasnak – mondja a bolttulajdonos. – Emellett kerülöm a sznobériát. Szerintem ez utóbbi távol tartja az embereket az irodalomtól. Ezt tapasztalom. Meg kell értetni mindenkivel, hogy az irodalom nem egy magas polcon lévő, elérhetetlen valami, hanem mindenkihez szól. Ráadásul sokan traumatizáltak a kötelező irodalom miatt, olyan tanáraik voltak, akik nem szerettették meg velük az olvasást. Ahhoz, hogy a TikTok-generáció megértse, az olvasás menő, először az ő nyelvükön íródott könyveket kell a kezükbe adni. Nekem is ez a feladatom. Vallom, hogy mindegy, mit olvasunk, csak olvassunk.

Szerintem nem a különböző műfajoknak kellene egymással versenyezniük, hanem az embereknek azt kellene megérteniük, mindegy, milyen kötetet vesznek a kezükbe, az sokkal többet ad, mint például a sorozatnézés, ami mellett az ember eszik, beszélget, telefonozik. Az olvasás megtanít összpontosítani, koncentrálni, mentálisan kikapcsol, elhárítható vele a figyelemzavar. Ezt a saját bőrömön tapasztalom. Én mindennap olvasok, alig várom, hogy végre belemerülhessek az aktuális könyvbe. Többnyire este jut időm az olvasásra, de reggelente inkább felkelek egy fél órával korábban, hogy kézbe vehessem a könyveimet. Az olvasás kirángat a napi pörgésből, ami szintén nagyon fontos.”

A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában olvasható.

A Magyar Kultúra magazin további tartalmai itt érhetőek el, a lap előfizetésére vonatkozó információk pedig itt találhatóak.

Fotók: Kurucz Árpád