Nem szokás így kezdeni egy interjút, de szeretném, ha ti magatok mondanátok el. Mitől jó a NoKredit?

Varga Júlia: Hogy mitől jó?

 

Igen. Csak vágd rá egyből, ami az eszedbe jut!

Júlia: Szeretjük csinálni… és gondolom, ugyanígy vannak ezzel a szerzőink is, mert épp azok szoktak írni hozzánk, akiknek a szívügyük valamilyen téma, és szeretnének róla az egyetem keretein kívül is publikálni. Nekünk pedig pontosan az a célunk, hogy érdekes és kellően elmélyült cikkek jelenjenek meg nálunk, olyan emberek keze alól, akik valóban elhivatottak a témájuk iránt. Szerkesztőként nem mondjuk meg soha, hogy ki miről írjon. Ismeretterjesztő lap vagyunk, minket sokkal jobban érdekel az, amit mások nálunk jobban tudnak: mi is rajtuk keresztül szerzünk tudomást a világ dolgairól, rajtuk keresztül szélesedik a látóterünk.

 

Sántha Gábor: Mielőtt elkezdtük felépíteni a NoKreditet, volt egy víziónk, hogy mi az, amit olvasóként látni szeretnénk. Egy olyan folyóiratot, ami nem tereli a figyelmet semmilyen konkrét irányba, nincs egy meghatározott elvi célja, ami mentén megszűrné az információt. Talán túlságosan is megszokottá vált már ez a kifejezés: ?terelni a figyelmet?, könnyedén át lehet siklani felette, pedig egy olyan korban, amikor ilyen nagy szükségünk van az információra, nagyon nem mindegy, hogy milyen szűrőn át érkezik hozzánk. Mi arra törekszünk, hogy akik olvassák a NoKreditet, olyan információhoz jussanak a világ jelenségeiről, amibe nincs eleve belekódolva az ítéletalkotás, hiszen ahhoz, hogy felnőttként és önállóan tudj döntést hozni valamiről, előbb meg kell ismerned.

 

Sós Dóra Gabriella: Én még hozzáfűznék valamit: a legtöbb tudományos magazin magába foglal egy implicit ajánlatot, hogy ha publikálsz benne, olvasod, vagy netalán csak meglátják a kezedben, az mindenképp előnyös lehet az előmeneteled szempontjából. A NoKredit viszont nem ilyen, legalábbis nem köthető semmilyen egzakt módon a karrierhez, így pontosan tudjuk, hogy akik minket olvasnak, azok valószínűleg tényleg érdekesnek találják a cikkeket.

Sos_Dora_Gabriella
Sós Dóra Gabriella

Nekem úgy tűnik, mégiscsak van egy vezérelvetek. . .

Gábor: Na igen, teljesen természetes, hogy egy működő lap előbb-utóbb valamilyen atmoszférát hoz létre maga körül. Nagyon remélem, hogy a szerzőink és az olvasóink is azt a nyitottságot érzik, amit mi közvetíteni szeretnénk feléjük. A NoKredit egy független szellemi műhely, és az is marad. Hozzánk bárki bármiről írhat, amíg a tudományosság keretein belül, kellő szabatossággal meg tudja fogalmazni a gondolatait. Végső soron a szerzőknek kell meghatározniuk a lap arculatát, nem pedig fordítva.

 

Milyen témákkal jelentkeznek általában a szerzők?

Júlia: Mindenfélével. Tényleg. A művészettörténettől az elvont fizikáig. Nemrégiben jelent meg nálunk egy tájépítész hallgató cikke, aki a Városligetről írt tanulmányt, de került fel anyag a jelnyelvről, a fejfájásról, skandináv bevándorló művészekről? senkinek sem mondjuk azt, hogy a témája érdektelen.

 

De ha ilyen nyitottan kezelitek a szerkesztést, mi garantálja a minőséget?

Dóra: Én azt hiszem, hogy épp a szerzőknek biztosított szabadság adja a lap kreatív erejét. Egy minden témára nyitott szellemi műhely kereti közt fogant cikk egészen más képet mutat, mint egy szigorúan szabályozott tudományos szaklapban megjelent tanulmány. Publicisztikai szempontból nagyon nem mindegy, hogy a cikk írója mennyire elhivatott a témája iránt. Emellett arra szoktuk kérni a szerzőinket, hogy úgy nagyjából három oldal terjedelemben fejtsék ki a gondolataikat. Ennyi már elég ahhoz, hogy rendes kutatómunkát kelljen végezni hozzá, és éppen annyi, amit még töretlen figyelemmel végig lehet követni.

 

Júlia: Eddig alig volt olyan eset, amikor konkrétan szerkesztőként közbe kellett lépnem. Talán a folyóirat atmoszférája teszi, hogy azok, akik gyűlölködő vagy kevéssé átgondolt szövegeket akarnak publikálni, eleve nem is nálunk próbálkoznak. Én úgy veszem észre, hogy ez a nyitottság a nyitott gondolkodókat vonzza magához. A szabadság egy olyan tér, amiben fel lehet, és fel is akarsz nőni.

 

Milyen gyakran hivatkoznak a magazinra?

Júlia: A szerzőink például rendszeresen. Jó érzés tudni, hogy a nálunk közölt cikkekkel, egyetemre doktori képzésre lehet pályázni. Időnként más folyóiratok is megemlítenek minket vagy vesznek át anyagot.

 

Dóra: De igazából nem ez számít. Azt már sokkal inkább tekintjük presztízsnek, hogy van élet a magazin körül. A szerzők keresnek minket, van látogatottság, és ha jelentkezünk egy új könyvvel, akkor el akarják olvasni azt az emberek.

 

Gábor: Alig egy éve működő folyóiratként nem is nagyon mertünk még presztízsben gondolkodni. Igyekszünk egy jó hangulatú közösséget létrehozni, minél több emberrel megismerkedni, minél több tudást magunkba szívni.

Santha_Gabor
Sántha Gábor

Milyen irányba szeretnétek továbbvinni a NoKreditet? Mik a terveitek?

Gábor: Az teljesen világos, hogy ahogy eddig, ez után sem leszünk egy profitorientált magazin. Nem szeretnénk anyagi szempontok alapján tervezni a NoKredit jövőjét. Egyébként sem ettől függ, mennyire profi egy folyórat, hanem attól, hogy milyen szerzőket tud magához vonzani, és kik olvassák. Sokat dolgozunk azon, hogy jó minőségű olvasnivalóval tudjunk szolgálni, konferenciákat és műhely programokat szervezünk, és bízunk benne, hogy ennyi elég.

 

Júlia: Minden szerzőt, és akivel kapcsolatba kerülünk, megkérünk, hogy ha tetszik nekik az oldal, ajánlják az ismerőseiknek. Ez elég időigényes tud lenni, viszont így olyan olvasókhoz jutunk, akiket hosszútávon is érdekelni fog a magazin, mert nem egy hirdetésből hallanak róla, hanem egy ismerőstől.

 

Hogyan indították be a folyóiratot?

Júlia: Eleinte nagyon nehezen. Tényleg sok munka kellett hozzá. Azt hiszem, több mint száz emberrel ültünk le beszélgetni. Fontos volt, hogy személyesen és jól ismerjük a szerzőinket, akikkel majd együtt dolgozunk.

 

Dóra: Közben már jöttek a cikkek, ezekből válogatni kellett a kezdéshez, és még az indulás után is sok idő kellett, amíg elhitték, hogy ez nem egy légből kapott ötlet, hogy ebből valóban lesz valami.

 

Gábor: Lassan megtanultuk kezelni a honlapszerkesztőket is. Az első néhány hónapban úgy éreztem magam, mintha egy űrhajóban ülnék.

 

Úgy tudom, korábban a művészet is helyet kapott a folyóiratban.

Júlia: Igen, idő közben viszont olyan sok művész csatlakozott hozzánk, hogy úgy éreztük, érdemes lenne indítani számukra egy blogot. Ez a Tress pont hu (így, fonetikusan), amit ugyanolyan elvek mentén szervezünk mint, a NoKreditet: a lelkesedés az egyetlen mérce. Egy szép online tárlat a művészet minden ágából, interjúkkal, képekkel, zenével, saját alkotásokkal.

 

Ehhez is szerveztek műhely programokat?

Dóra: Az a szerencsénk, hogy amikor a NoKreditet alapítottuk, rengeteg emberrel ültünk le beszélgetni. Sokszor egészen elmélyültek és egészen hosszúra nyúltak ezek a beszélgetések. Nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy a jövőben szerzőkként mire számíthatunk tőlük, hanem arra is, hogy személyesen mi érdekli, mi motiválja őket. Amikor elindult a Tress, már pontosan tudtuk, hogy milyen művészeti projekteket érdemes szervezni.

 

Hogyan kell elképzelni ezeket a projekteket?

Dóra: Mesélek mondjuk a kollázsháborúról példaként. Ez a program tavaly indult: képzőművészek dolgoztak együtt előre kitalált kulcsszavak alapján. Amint az egyik befejezte a munkát, a másik rádolgozott. Egymásnak adták tovább a műveiket, az elkészült kollázsokhoz pedig szépírók írtak szövegeket. Itt egyetlen konkrét szerző se volt, hanem a közösség kreatív ereje vált alkotóvá.

 

Gábor: Érdekes volt nyomon követni, hogyan tudnak együttműködni különböző művészeti ágak, hogy a művészek hogyan lépik túl az eredetiség, a kizárólagos szerzőség mítoszát a csapat érdekében. Nagyon tanulságos volt, és szerintem a szerzők is sokat profitáltak belőle.

Varga_Julia
Varga Júlia

Mennyire érvényesülnek ezek a munkák a műhely keretein kívül? Vagy csak a játék öröméért készülnek?

Júlia: A játék öröme nem ?csak?, nagyon is fontos. Ezekben a műhelyekben barátságok, talán néha életre szóló szövetségek jönnek létre. Egy fiatal művész számára nagyon nem mindegy, hogy milyen társak veszik körül, milyen visszajelzést kap, vagy hogy mennyire tudja örömét lelni abban, amivel foglalkozik.

 

Dóra: Vannak itt olyanok, akik először próbálják ki magukat valamilyen területen, aki például szeretne színészkedni, de még soha életében nem állt színpadon. A foglalkozásokon igyekszünk olyan légkört teremteni, amiben senki sem érzi úgy, hogy azonnal profinak kell lennie. Az már elég, sőt nagyon jó kiindulási alap, ha élvezi.

 

Júlia: Művészen persze nem a foglalkozást kell érteni. Itt bárki alkotó lehet, aki egyetlen ötletettel, vagy csak egy mondattal is hozzájárul a közös munkához. ?Nézd csak, ez így sokkal szebb.? Ha van egy gondolatod, már az tök jó, pláne ha kezdesz is vele valamit. A NoKredit olyan emberek közössége, akik ebben akarják segíteni egymást.

Bába Tibor