Filmművészetet tanult, de ez mégis már a második rádiójátéka. Miért éppen ezt a műfajt választotta?
Körösényi Dani barátommal írunk általában együtt. A Kocsma a Holdon saját ötlet volt, amit eredetileg színpadra szántunk. Hallottunk azonban a rádiójátékos pályázatról, és azt gondoltuk, hogy megér egy próbát, elvégre sose csináltunk korábban ilyet. Tanulópénz lett belőle.
Min változtatott A szabotázs készítésekor?
A Kocsma túl komplexre sikeredett, több szereplővel és számos effekttel. Az emberek nem így hallgatnak egy rádiójátékot. A hallgatónak szinte oda kell láncolnia magát egy fülhallgatóval, hogy nyomon tudja követni az eseményeket. A túl sok hatás elviszi a hallgató figyelmét, ha például metrózás közben hallgatná. A szabotázst viszont már lehet főzés, séta, vezetés közben hallgatni. Ismétlődnek az információk, tisztábban érthető a dráma, és nem gond, ha kimarad néha pár perc. Minimalista módszerekkel akartunk történetet írni. Ilyen értelemben a Kocsma és A szabotázs a rádiójátékok két véglete. Az utóbbi minden szempontból alkalmasabb volt erre a műfajra – amikor az újságban találkoztunk ezzel a történettel, úgy éreztük, tökéletes egy rádiójátékhoz.
Mi teszi ennyire magával ragadóvá?
Szerintem alapvetően az, hogy érdekes korszakban helyeztük el: vannak, akik megélték, de mindenki ismeri a besúgók és kemény megtorlások világát. Ebbe vezettünk bele egy romantikus vonalat két teljesen más irányba tartó karakterről. Kata férjét a rendszer gyilkolta meg, és szeretne tenni ellene valamit, illetve elmenekülni. János ideális arra, hogy segítsen, viszont belezúg Katába, és fokozatosan válik paranoiássá. Ez a feszültségkeltés ragadhatja meg a hallgatókat.
Egyre kevesebben hallgatnak rádiót, a streaming szolgáltatások elterjedésével pedig már metrózás közben is lehet sorozatozni. Ki a célközönség?
Hogy pontosan ki, azt nem tudom, de egy biztos: hallgatják. Ez kiderült a rádiós sugárzásból és a későbbi YouTube-megtekintésekből is (a Kocsma közelít a tízezerhez, A szabotázs három része együtt jelenleg 150, és fokozatosan növekszik – a szerző). Más azonban a közönség, mint egy mozifilmnél. A negyven évvel ezelőtti rádiójátékokat is fokozatosan, stabilan hallgatják a mai napig, és itt is ezt a tendenciát látom. A célunk az, hogy hosszú távon nőjön a hallgatói bázis.
Mennyire hiteles történelmileg az elkészült sorozat?
Amikor hozzáláttunk a kutatásnak, felvettük a kapcsolatot Révész Béla jogász oktató-kutatóval, akit az a témával foglalkozó újságcikk is említ, amelyre mi is felfigyeltünk. Viszont egy ponton ő is megakadt: volt, amihez hozzáfért, de volt, amihez már nem. A meglévő információk adtak egy keretet, onnantól kezdve pedig rajtunk múlt az egész, hogy például ki csinálta. Tudtuk például, hogy a napilap melyik napon ment el, és ötleteltünk a hátterén, kitaláltuk a karaktereket: egy idősebb hölgy és egy fiatalabb férfi lett a középpontban, utána pedig minden adta magát. Kevésbé valós verzió, hogy egy női ellenálló találhatta ki az egészet, de pont ettől izgalmas. Ki lehetett egy olyan nő a korban, aki motivációval és lehetőségekkel is rendelkezik ehhez? És miként lehet egy szerelmi történetet beleszőni az egészbe? A nagyapám szerint például túl mai a szemlélete és nyelvezete. Szerintem ez nem baj, elvégre a mai közönséget kell lekötni. Ez egy fikció, nem történelemóra.
Mintha csak Nagy-Kálózy Eszterre írta volna a szerepet, Ötvös András pedig szintén remek. Hogyan választották ki a színészeket?
Danival le szoktunk ülni, és YouTube-videókat hallgatva találjuk ki, hogy kit képzelnénk el a szerepre. Itt elég hamar megvolt a páros. Sőt, Nagy-Kálózy Eszternél szinte azonnal eldőlt, hogy ő legyen. Elegáns, pár centivel a föld felett lebegő kisugárzása tette tökéletessé Katára. János hangját tovább kerestük, mert maga a karakter is többféle lehetett. Szórakoztató és jó volt mindkettejükkel együtt dolgozni.
 |
| Breier Ádám és Körösényi Dániel |
Melyik a kedvenc része a hangjátékban?
A hullámvasutas rész az elején. Rengeteget röhögtünk, ahogy Ötvös András – János hangja –betojva kiabál, míg Kata nyugtatgatja. Az ötvenes években hol máshol lehetett volna megbeszélni titkos dolgokat? Így találtuk ki a hullámvasutat, ami rádiójátéknál kiválóan működik. Egyrészt a hallgató is úgy érzi, mintha ott lenne, másrészt jól szemlélteti a szereplők jellemét: van egy vagány nő, aki röhög az egészen, és egy berezelt srác, aki még alig próbált valamit az életben.
Mit alkotnak következőnek?
Én filmet szerettem volna, de Dani még kitalált egy rádiójátékot ? ezt már ő rendezi, ő írta. Szintén mecenatúrás, a címe A hipnózis halottja. Nyolcrészes, és A szabotázshoz hasonlóan történelmi alapokra épített fikció. Krúdy Gyula írt a 19. század végén egy hipnózis közben elhunyt arisztokrata lányról – ez adta az ötletet. Kicsit Agatha Christie-s lesz, de sok más elem is vegyül benne. Augusztus végén vesszük fel.
A teljes interjú a Médiatanács blogján olvasható.
