A brit White Star társaság 1907-ben határozta el három óriás luxushajó építését, amelyek méreteiknek megfelelően a Titanic, Olympic és Gigantic nevet kapták. Az Olympic később a Britannic nevet kapta, és 1916-ban süllyesztette el egy német tengeralattjáró, a Gigantic nem készült el. A Titanic akkor a világ legnagyobb hajójának számított: hossza 267 méter, súlya 46 238 tonna, vízkiszorítása 68 ezer tonna volt. A három hajócsavart 45 ezer lóerővel hajtották a motorok, a hajó így 20-25 csomós sebességgel haladhatott, a 159 kazán számára 8 ezer tonna szenet halmoztak fel.
A fedélzet alatti teret gőzgépek, kazánok és hajócsavarok foglalták el, a gépszobák és az irányítók között saját távírórendszert működtettek. A hajó jellegzetes körvonalait megszabó négy hatalmas kémény közül három a vízgőzt vezette ki, a negyedik a szellőrendszer része volt. Az áramot négy gőzhajtású generátor szolgáltatta, a felvonók, szellőzők és egyéb berendezések működését 150 villanymotor biztosította. A hajót 3 millió vasszegecs tartotta össze, csak ezek súlya 1200 tonna volt.
A biztonsági berendezéseket akkor tökéletesnek tartották: a fenékrészben tizenhat óriás légkamrát alakítottak ki, amelyeket automatikusan működtetett ajtókkal választhattak el veszély esetén. Talán ezért is nem volt elegendő mentőcsónak, de ez nem számított szabálytalanságnak: éppen a Titanic balesete nyomán írták elő, hogy minden fedélzeten tartózkodó ember számára egyszerre kell helyről gondoskodni a mentőcsónakokban.
A hét fedélzetet öt lift kötötte össze, az első osztályú jegyért mór, reneszánsz és flamand bútorokkal berendezett kabin, uszoda, szalon, társalgó, zene járt, a nyitó leltárjegyzékben több ital, étkészlet szerepelt, mint egy "szárazföldi" vendéglőben. Az utaslistán megtalálható volt a pénz- és valódi arisztokrácia színe java, Astorok, Guggenheimerek és Rothschildok.
A Titanic 1912. április 10-én indult Southamptonból első és utolsó útjára, fedélzetén 2208 emberrel. A fő szempont a gyorsaság, az 5 nap 11 óra 37 perces átkelési rekord megdöntése volt, a kék szalag elhódítása a rivális Cunard társaságtól. A hajót legrövidebb, de jéghegyektől hemzsegő északi útvonalra irányították abban a hitben (amit a tapasztalt kapitány is osztott), hogy ezek sem jelenthetnek veszélyt.
A Titanic 1912. április 14-én, éjfél előtt húsz perccel száguldott - szó szerint - végzetébe. Orra előtt váratlanul egy jéghegy tűnt fel, a cselekvésre csak 40 másodperc maradt. Az ügyeletes tiszt balra kormányzást és hátramenetet rendelt el, de rosszabbul nem is dönthetett volna: a lelassuló hajó oldalával rácsúszott a jéghegy párkányára, amely mintegy 90 méter hosszan feltépte oldalát.
A hivatalos vizsgálat később kiderítette, hogy az elemi biztonsági intézkedéseket is figyelmen kívül hagyták: a figyelő matrózoknak még látcsövük sem volt, a rádiós nem törődött a sorozatos jégveszély-jelzésekkel, mert az utasok táviratainak továbbításával és a tőzsdeárfolyamok vételével volt elfoglalva. Az utasok semmit sem sejtettek: a jéghegyről a fedélzetre került jégszilánkokat italuk hűtésére használták fel.
Az első öt záró rekeszt csak akkor próbálták lezárni, amikor azok már víz alá kerültek, a kapitány az ütközés után 35 perccel adott parancsot a vészjelzés leadására és újabb 15 perc múlva a mentőcsónakok leeresztésére. A mentőcsónakokban mindössze 1178 embernek volt hely, így több mint ezren eleve halálra voltak ítélve, az áldozatok száma azonban még magasabb lett, mert a csónakok nagy részét csak félig terhelve engedték a vízre. A látótávolságban lévő California gőzös nem vette a vészjelzést, mert rádiósa aludt, olyan csónak pedig, amellyel segítséget kérhettek volna, nem volt.
A Titanic hajnali 2 óra 20 perckor elsüllyedt, az elsőként a helyszínre érkező Carpathia gőzös már csak a túlélőket szedhette össze. Sem az áldozatok, sem a túlélők száma nem ismert pontosan: becslések szerint mintegy 700-an menekültek meg, s mintegy 1500-an lelték halálukat a hullámsírban. Ma már egyetlen utas sincs az élők sorában, az utolsó közülük 1997-ben, 100 éves korában hunyt el. A Titanic tragédiája azóta is izgatja az emberek fantáziáját, több sikertelen expedíciót indítottak a roncsok kiemelésére.
Persze nem csak tudományos érdeklődésből: a gőzös széfjeiben dollármilliók hevernek. A Titanic egy valakinek így is hozott milliókat: James Cameron rendező nagyszabású filmet forgatott a katasztrófából, amelyhez teljes nagyságban újraépítették és ismét elsüllyesztették a balsorsú gőzöst, a film Oscar-esővel díjazott kasszasiker lett. A feltámadó érdeklődés újabb spekulációkra is alkalmat adott: egyes kutatók a Titanic építéséhez felhasznált acél gyenge minőségét okolják a balesetért, merészebb elképzelések szerint egy titkos küldetésben járó német tengeralattjáró torpedózta meg a hajót.
(Múlt-kor/MTI)
