A legjobb díszlettervezőnek idén Khell Csörszöt, a legkiemelkedőbb jelmeztervezőnek pedig Bujdosó Nórát választották.
Khell Csörsz ? az egyik tavalyi közönségdíjas díszlettervező, Khell Zsolt testvére ? a Katona József Színházban játszott Ibsen-darab, A nép ellensége részben egyszerű és hétköznapi fabútorokból, részben pedig a társadalmi státuszokat is jelképező, abszurdan magasított székekből álló díszletével, és a Pesti Színházban játszott Spiró-ősbemutató, a Príma környék egy vészjósló külső és egy hangsúlyozottan, nyomasztóan zárt belső tere miatt érdekesen többrétegű öregek otthona-terével érdemelte ki az elismerést.
Bujdosó Nórának csak kevés jelmezterve szerepel a kiállításon, köztük egy olasz Dante-előadás (Paradiso) lenyűgözően légies, gyönyörű ruhái ? de az idei évadból az ő nevéhez fűződik a Katona József Színház Farsangjának hétköznapi tárgyak újrahasznosításából készült, határtalanul kreatív báli jelmezei és az ócskaság esztétikáját csúcsra járató ruhái is.
A Pécsi Galériában látható tárlat akkor is a POSZT legérdekesebb rendezvényei közé tartozik, ha éppen nincs díjátadó: a díszlet-maketteket, előadásfotókat és teljes életnagyságban felsorakoztatott jelmezeket és bábokat június 22-éig lehet ingyenesen megtekinteni. Vagy amíg a kitart a színházak elnéző jóindulata: ahogy a megnyitón Kentaur elmondta, a szakmán belül szinte bűnnek számít nemhogy az épületen kívülre, de egy másik város galériájáig hozni az egyébként még repertoáron lévő előadások jelmezeit ? pedig a Széchenyi téren nem egy ilyen is látható
Persze elsősorban nem ezért érdemes két előadás között benézni a Pécsi Galériába, még csak nem is az előadásfotók tanulmányozása miatt. Hanem mert a tárlat sajátos képzőművészeti kiállításként is roppantul figyelemre méltó: a maximum félszer fél méteres, de hihetetlenül részletgazdag és tökéletesen élethű, akár zsinórpadlás-perspektívából is szemlélhető díszlet-makettek a legkomolyabb felnőttnek is ? szigorúan szakmai ? babaház-élményt adnak (pláne, ha olyan különlegesek, mint Kentaur szegedi Rigolettója a gigantikus, az előadás végére lecsupaszodó és pompáját vesztő trónjával).
A jelmezek tervrajzai pedig skiccekből önálló képzőművészeti alkotásokká lényegülnek; ha mástól nem, hát attól mindenképp, hogy ? például mint Horváth Kata a pécsi Tartuffe esetében ? az alkotók egyéni stílusban rajzolnak arcot, alkatot kétdimenziós modelljeiknek, a lapokon pedig jól átgondolt kompozíciókban, odaillő tipográfiával jegyzetelve helyezik el a figurákat.
POSZT
