Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató nevét a siker mibenlétéről szóló sikerkönyve, A képlet kapcsán ismerte meg a szélesebb magyar közönség. Hírnevét azóta tovább növelte kiállítása a Ludwig Múzeumban, a Rejtett mintázatok, amelyen adat- és hálózatvizualizáció segítségével, látványos ábrákon mutatott be különböző társadalmi jelenségek, például a hatalom, a járványok terjedése és a fake news mögött meghúzódó, korábban láthatatlan összefüggéseket.

Már azon a kiállításon is látható volt az a sorozat, amelyet a BarabásiLab a Nature magazin felkérésére készített 2019-ben. A Kálmán Makláry Fine Arts Galériában a látványosan színes, dinamikus ábrák mellett Referenciapontok és -vonalak címmel most újra megtekinthetők azok a fakó absztraktok, amelyek a magazin cikkeit és összekapcsolódásaikat ábrázolják.

Ha valaki könyvet ír a sikerről, akkor szinte természetes, hogy maga is sikeres.

Egyből ez ugrott be, amikor a KMFA Galéria körül csoportosuló tömeget megláttam, amely Barabási tárlatvezetésére gyűlt össze. Az elegáns késéssel befutó tudós az első mondataival nyomban rá is erősített erre a gondolatomra. Hány kutatót kérnek fel arra, hogy a legpatinásabb brit tudományos hetilap, a Nature ünnepi borítóját megtervezze annak százötvenedik évfordulójára? Csak egyet, és ez éppen Barabási volt.

Nem a semmiből jött a felkérés, hiszen különböző publikációkhoz már korábban is készített adatvizualizációs ábrákat a lap részére. Ez azonban teljesen más feladat volt:

közel fél évig kellett hozzá dolgozniuk az adatok összegyűjtésén, majd a grafika elkészítésén.

Ezalatt 88 ezer szakcikket dolgoztak fel, amelyeket 14 tudományterületbe soroltak be: fizika, biológia, kémia, matematika, pszichológia, orvoslás, társadalomtudományok stb. Ezekhez különböző színeket rendeltek, így minden színes pötty egy-egy Nature-cikket jelöl. Méretük a hivatkozási indexek alapján kisebb vagy nagyobb. A pöttyök között olyan jelentős tanulmányok is megtalálhatók, mint James Chadwick felfedezése a neutronról vagy a kettős hélix, a DNS struktúrájának leírása James Watsontól és Francis Cricktől.

A cikkek közötti kapcsolatok bemutatására frappáns módot találtak: két pont között az teremt összeköttetést, ha egy harmadik publikáció mindkettőt megemlíti.

A különböző tudományterületeket, például a kémiát és a biológiát összekötő huzalok jól reprezentálják a diszciplínák közötti átjárást. A kapcsolatok bemutatásához háromdimenziós adatszobrot építettek, ennek létrehozásához külön algoritmust kellett létrehozniuk. A Makláry galériában kiállított képek az ábra kétdimenziós részleteit jelenítik meg, de egy kijelzőn a 3D-s objektumot is megnézhetjük. A tárlaton néhány fekete-fehér ábra is megtekinthető, ezek mintegy előtanulmányként előzték meg a színes adatszobor előállítását.

Barabási szerint lehet úgy nézni a képeket, mint esztétikailag szép alkotásokat. Ugyanakkor van egy másik rétegük is, ez pedig a tartalom.

Ha valakinek van érdeklődése, ideje a pontok mögé nézni, akkor egy másik világ is megnyílik előtte.

Számára az az izgalmas ezekben a munkákban, hogy a jobb és a bal agyféltekét is megmozgatják.

A projekt nem állt meg a címlapnál: az egyoldalas borítóból végül öt lett. A kihajtható oldalakon néhány kiemelt cikk segítségével – a már említett kettős hélix mellett például az ózonlyukról vagy az exobolygókról szóló tanulmányokkal – azt is bemutatták, hány korábbi cikkből inspirálódtak és hány további kutatás megszületéséhez járultak hozzá, sokszor teljesen más tudományterületeken.

Látványos, rövid történeti áttekintést nyújtó videó is készült, amely a Nature első, 1869-ben megjelent száma óta végbement tudományfejlődésre, új területek kialakulására és az interdiszciplináris kapcsolatokra is rámutat. Barabási szerint a videó súlyos hiányossága az, hogy a szövegét nem sikerült David Attenborough-val elmondatniuk, mivel sokadik e-mailes megkeresésre sem tudták elérni a híres természettudóst. Ezért végül a Nature egyik munkatársa narrálta a kisfilmet. Később kiderült, hogy Attenborough nem olvassa az e-mailjeit.

Érdemes felkeresni azt az interaktív honlapot, amelyen akár órákig böngészhetjük, mozgathatjuk az adatszobrot. Ennek pöttyeire kattintva elérhetők a cikkek absztraktjai és a rájuk vonatkozó hivatkozások is.

Barabási arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a címlap megtervezésére őt kérték fel, csapattermékről van szó, amit egyedül nem tudott volna kivitelezni.

Mások mellett matematikus, adattudós, programozó és grafikus is részt vett a féléves projektben, a videón az IBM fő dizájnere, Mauro Martino is dolgozott. A feladat nagyságát jól mutatja, hogy az adatszobor lassú forgásának létrehozásán kétezer órán át dolgozott az IBM egyik szuperszámítógépe.

Az erdélyi származású kutató arra is rámutatott, hogy a budapesti tárlattal párhuzamosan fut a Rejtett mintázatok kiállítás a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. Ez azért is különleges számára, mert az édesapja korábban a múzeum igazgatója volt, sőt mi több, ott is laktak az épületben. Így a kutató munkái végül hazatértek.

A Kálmán Makláry Fine Arts Galériában bemutatott alkotások június 3-ig hétköznapokon, 10 és 18 óra között tekinthetők meg.

Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László