Tizenöt év németországi karrier után tért vissza 2016-ban a budapesti operához, amelynek Kamaraénekesévé választották az idei évadban. Hogyan fogadta?
Alig jutottam szóhoz a meglepetéstől. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a munkámat ily módon értékeli az Opera vezetősége. A meglepetések évada számomra a mostani: a kamaraénekesi cím után Závodszky Zoltán-díjat is kaptam a Wagner-szerepek megformálásáért.
A németországi társulatoknál töltött évek után miért döntött úgy, hogy a budapesti Opera magánénekeseként folytatja pályáját?
Sok változás történt az életemben, amiért visszatértem Magyarországra. Mivel sokáig nem voltam jelen a hazai operaéletben, hat év munkájának gyümölcse érett be azzal, hogy most már komoly szerepeket bíznak rám. Először 2016-ban kaptam itthon fellépési lehetőséget, mely Miranda szólama volt Adès A vihar című operájában. Azóta egyik felkérés követi a másikat; boldog vagyok, hogy folyamatosan számítanak rám.
A szakmai magabiztosság megszerzése, a repertoár felépítése szempontjából bizonyára fontos tapasztalatokkal gazdagodott a német színpadokon.
A zeneakadémiai tanulmányaim után egy évet ösztöndíjjal a Magyar Állami Operaházban töltöttem. Kezdő szerepeket énekeltem, majd meghívást kaptam egy előéneklésre a bielefeldi operába. Ott sokkal többet lehettem színen, ami lényeges ahhoz, hogy egy énekes színpadi biztonságra, rutinra tegyen szert. Két színháznak is tagja voltam, Bielefeld után a Mannheimi Nemzeti Színház operatársulatához szerződtem. Évi ötven előadás mellett számos vendégszereplésre is lehetőségem nyílt. Mindez hozzásegített ahhoz, hogy egyre szélesebbre bővüljön a repertoárom.
A felújított Andrássy úti dalszínház épületéhez milyen a viszonya?
Ezt az érzést csak énekelve tudnám kifejezni. A világ egyik leggyönyörűbb zenepalotája, temploma, a színpadán állni áldásos inspiráció. Csodálatos kisugárzása van az épületnek, az eltelt 139 év alatt átitatódtak a falak művészettel, annak a sok előadónak a kisugárzásával, aki itt fellépett. Sokakkal együtt vallom, hogy az operaművészetnek élő műfajnak kell lennie. Az újabb és újabb generációk továbbviszik, kiteljesítik ezt az energiát. A budapesti Opera színpada felemelkedett állapotot idéz elő, amely maximális felkészültségre kötelez.
Ebben az évadban beteljesült a régóta tervezett Wagner-projekt, négy héten át három alkalommal láthatta a közönség a teljes Ring-ciklust. Hogyan viszonyul Wagnerhez?
Igazából nem mondhatom magamról, hogy Wagner-hang lennék, viszont megtanultam a zeneszerzők nyelvezete által megkívánt stílusban hat nyelven énekelni. Nem hiszek abban, hogy egy énekesnek specializálódnia kell egy bizonyos vonalon. Új szerepeim egyike Waltraute A walkürben és Az istenek alkonyában. A Nornák, Grimgerde és a Sellők még a korábbi repertoáromhoz tartoznak. Komoly vállalkozás a budapesti Opera részéről a teljes Ring-ciklus bemutatása. M. Tóth Géza rendező fantasztikus, színes, vetített képeket alkotott a produkcióhoz. Ring-tetralógia ide vagy oda, számomra az igazi Wagner-szólam Kundry. Az istenek alkonya Waltrautéja is csodálatos, de Kundry sokkal összetettebb, bonyolultabb nőalak. Az egyik legvágyottabb szerepem volt – felemelő érzés, hogy tavasszal újra megformálhatom.
Két epizódszerepet alakít az izgalmas Háború & béke produkcióban Calixto Bieito katalán rendező irányítása alatt, akihez egy emlékezetes Carmen-rendezés is fűződik...
Prokofjev e monumentális operáját még nem mutatták be Magyarországon. A mi előadásunk koprodukcióban készült a Genfi Grand Théâtre bemutatóját követve. Zenei szövete gyönyörű, rengeteg szereplőt, tablót vonultat fel. Három képben tűnök fel Kuzjminicsna kulcsárasszonyként és Ahroszimovaként, akinek a házában Natasa és családja megszáll. Ő kapja rajta Natasát az Anatole-lal való szökési kísérleten, amiből párbajozással végződő botrány lenne Andrejjel, a lány jegyesével.
Mennyire tudja elfogadni Bieito nyers naturalizmusát a Franco Spanyolországába helyezett Carmen-értelmezésében?
Carmen a legtöbbet énekelt szerepem Juditon kívül. Bieitóé az egyik legjobb rendezés, amiben valaha részt vettem, mégpedig azért, mert visszanyúl Prosper Mérimée regényéhez. Nem képeslap jellegű hamis folklórt, turistalátványosságot mutat derűs csempészekkel, hanem a nyers valóságot. Inspiráló volt vele dolgozni, mert remekül megragadta ennek a műnek a lényegét. Hálás vagyok, hogy ebben a produkcióban már a második évadban is énekelhetek.
Egyenes arányban érzi a vokális, a művészi érettségével azokat a felkéréseket, amelyek megtalálják? Verdi nőalakjai mintha hiányoznának a repertoárjából.
A végzet hatalmában énekeltem már Preziosillát, de sem a Don Carlos Ebolija, sem az Aida Amnerisze még nem jutott el hozzám felkérés formájában. Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha egy énekes lehetőséget kapna arra, hogy egy folyamat megélésében fejlődjön, építkezzen. Évek munkájával készítettem elő, tanultam meg Kundry szerepét, ahogy másokat is. Ha idővel teljesül az ezekre való felkérés, az éppúgy pozitív eredmény, mintha nem, hiszen maga a gyakorlás, a szólamban való elmélyülés hozzásegít más szerepek könnyebb elénekléséhez, megformálásához. A befektetett energia mindenkor megtérül.
Milyen vágyak, tervek foglalkoztatják a jövőre vonatkozóan?
Bár énekeltem Donizetti-, Ponchielli-főszerepeket vagy a Parasztbecsület Santuzzáját, Kundryn kívül a Parsifalban itthon még nem volt lehetőségem megmutatni hangom magasabb regiszterét. Nagyon szívesen énekelném például Vénuszt a Tannhäuserben, Ortrudot a Lohengrinben. De igazán nincs okom panaszra, megbecsülnek, szép feladatokat kapok az Operaházban. Mindent megteszek a további fejlődésemért, hogy ezentúl is tudásom és képességeim legjavát nyújtsam a színpadon.
Szentgyörgyi Rita interjúja az Opera magazin 2022/téli számában jelent meg.
A nyitóképen Szántó Andrea Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájában Káel Csaba rendezésében a Művészetek Palotájában 2016. október 5-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
