A ?nem dolgozik, csak otthon van a gyerekekkel? csakja a legnagyobb torzítások egyike. A folyamatos tennivalók fojtogatásához a felnőtt-társaság hiánya, a játszótéri anyás beszélgetések böfi-szinten megrekedt monotóniája, a munkából későn haza járó apák okozta magányérzet társul. Ebből sokaknak csak a minden esti televíziózás ad némi kiszakadást, amiből kisvártatva függőség válhat. A sorozatnézés függősége. Ez az alaphelyzete A teljes tizedik évadnak. A sztori eddig mindenesetre olyan sztereotípiája és közhelye az életnek, amiből író legyen a talpán, aki valami eredetit, izgalmast és színpadra valót tud kihozni. Szabó Borbála megteszi. Nem is akárhogy.
A csavar valóban a tizedik évadban van: míg az első kilencet a lepukkant anyuka a tévé szappanoperájának emlőjén csüngve tölti, a tizediknek maga is részese akar lenni. Fénytörés áldozata lesz: azt hiszi, a sitcomban kolbászból van a kerítés. Ám amint belekerül, beleképzeli magát, összeomlik a papírmasé díszlet: sorra derül ki a vidám, belevaló, ?igazi? életet élő szereplőkről, hogy valójában sérült, sok traumát hurcoló emberek. Kicsorbul a reflektorok fénye. Erika boldogan menekül vissza szürke kis életébe. Ha ennyiből laposnak ítélik meg a történetet, tévednek. A tehetség nagy úr, átfényez mindent.
Szabó Borbála remek író, aki csodálatos ritmusérzékkel pattogtatja a sitcom-jelenetek és a valóság labdáit, aki jobbnál jobb karaktereket teremt. Archetípusokat: a lepukkant, elfásult, elszürkült, kiüresedett anyáét, az értetlen közgazdász férjét, a sitcomban az extrovertált költőnőét, de ott van még a lányokkedvenceszőke Phil, a bátyja, Paul, a cinikus irodalomtanár, aki folyton versekből citál - az amerikai sitcom szereplőjeként, kis megbicsaklással, csak magyarokból -, Kate, a férfias rendőrlány és Carl, az egészségmániás orvostanhallgató. A pergő, hibátlan technikai kivitelezéssel megvalósított ezernyi váltásban, a hangulatteremtésben az író kifogástalan, fogékony partnerre talált a rendezőben, Szabó Mátéban. Minden üresjáratot nélkülöző, viharos tempójú, szélsőséges pólusokat bejáró, nagyszerű arány- és stílusérzékű előadást engedett ki a kezéből. Minden a produkciót szolgálja: a szellemes, ötletes, helyenként szó szerint csattanós díszletek (Horgas Péter) és a karaktereket erősítő jelmezek (Bujdosó Nóra) is. A rendező egyetlen hibájául az róható fel, hogy vélhetően nem ment le a nézőtérre és hallgatta meg az utolsó sorból az előadást. Ha így tett volna, nem lenne a főszereplő, Szorcsik Kriszta az előadás felében praktikusan hallhatatlan. Én a harmadik sorban, a szereplőkkel egy magasságban és mintegy két és fél méterre alig értettem, amit mond, olyan halkan beszél, ezzel fejezve ki az életunt anya egykedvűségét és tompultságát. Erre más eszközt kellene találnia, mert az érthetetlenségig vitt motyogás a színházban nem jó jellemábrázolás. Alakításának egyébként van görbéje és színei is, amikor beolvad a sitcom-produkcióba, megtelik élettel - ahogy kell -, szexivé válik és hangja is jól visz. Ernő , Erika férje (Kardos Róbert) remekül hozza a munkájába merülő, családapává avanzsált-csúszott férj figuráját. Hús-vér típust teremt, valamennyiünk értetlenül tágra nyílt szemekkel ránk bámuló férjét: ?hát mi bajuk is van ezeknek a nőknek?? Kis szexhiány, némileg unott apaság, egérke-feleségben csalódott, tévé-mániáját értetlenül néző férj penderül - oly ismerősen - elénk. A játszótérre elvetődött Béla, aki amúgy a tömegkultúra apostola, a szappanopera megszállott démona szerepében Gados Béla nyújt ironikus alakítást.
A That?s Life, azaz az Ilyen az élet minden egyes szereplője keskeny mezsgyén egyensúlyoz: a sitcomok paródiáját kell nyújtaniuk, annak minden harsányságával, ki nem töltött körvonalaival, túlzott gesztusaival, ordító hanghordozásával, és mögötte meg kell csillantaniuk az őket játszó színészt, a figurák kontúrjain belül rejtőző tartalmakat. Ehhez minden eszköz megengedett, amíg a mértéket nem vesztik el. Valamennyien brillíroznak benne. Szabó Emília, Dévai Balázs, Parti Nóra, Kálid Artúr és Mészáros Tibor egyformán a stílusgyakorlat magasiskoláját mutatják be. Karikíroznak, fanyar humorral gúnyolnak, harsányan komédiáznak, testbeszédük egészen a pantomimig megy el helyenként, minden porcikájuk a műfaj kritikája és megértése egyszerre. Szellemes, jól megírt darab ez kiváló kivitelben, egy felhőtlen szórakozást nyújtó este: ez A teljes tizedik évad.
