Századfordulós influenszerek

Rózsaszín ruha 180 centiméteres uszállyal, ékkövekkel, gyémánt ékszerrel, valkűrruha: ezüstpikkelyes, testhez simuló, fején hattyúszárnyas, fényes sisak, fehér tafotaruha az alján hímzett magyar motívummal, halasi csipkegallérral – a korabeli sajtó társasági rovataiban számtalanszor szerepelt a két grófnő mint a megörökített esemény legelegánsabb résztvevője. Képzőművészeti alkotások ihletői, báli szezonok ünnepelt királynői, jómódú arisztokrata hölgyek – kik voltak a Zichy nővérek valójában?

Gróf Zichy Rudolf és gróf Péchy Jaqueline házasságából öt lány- és két fiúgyermek született. A rosszmájú sajtó szerint a lányok, az öt Zichy kontesz gyönyörű volt, míg a fiúk buták. Eleonóra 1867-ben, Klára 1875-ben született.

Eleonóra 17 évesen ment férjhez gróf Andrássy Tivadarhoz, id. Andrássy Gyula fiához; négy leányuk született: Ilona, Borbála, Katalin és Klára. Eleonóra meglehetősen szigorúan nevelte a lányait: a sikeres nyelvtanulás érdekében idegen nyelvű nevelőnőik voltak, olvasmányaikat szigorúan cenzúrázta, a túlzott érzelmekkel teli oldalakat összevarrta. Meg kellett tanulniuk a nehéz körülményekhez való alkalmazkodást, kesztyűt és harisnyát sosem láttak, és jéghideg patakvízben futtatta őket az anyjuk, hogy az immunrendszerük kellően erős legyen. Ennek a kitelepítés és börtönévek idején jócskán hasznát is vették.

Eleonóra kötelezővé tette lányai számára a mindennapos naplóírást. A szülői szigorért hálás lehet az utókor, a korszak eseményeinek, gondolkodásmódjának megismeréséhez ugyanis nagyban hozzájárultak a naplók. Különösen Kataliné – vagy ahogy mindenki ismeri: Károlyi Mihályné Andrássy Katinkáé. Az ő leírásaiból ismerhetjük meg legjobban az édesanyját, Zichy Eleonórát. A lányok szigorú és következetes neveltetésének célja természetesen az eredményes kiházasítás volt; az Andrássy lányok a Károlyin kívül az Esterházy, a Pallavicini, a Cziráky és az Odescalchi családok fiaival keltek egybe.

A kékesszürke szem, magas, karcsú alak, a korommal festett fekete szemhéj és az általa használt Houbigant parfüm illata elbűvölővé tették Eleonórát.

Az arisztokrata hölgyek elegáns életét élte: egy-egy báli szezonban hat-nyolc táncmulatságon vett részt, természetesen mindig más toalettben. Történelmi és művészeti élőképekben szerepelt, amiről fotók is tanúskodnak. Támogatta a tulipánmozgalmat, és tulipános ékszerek vásárlásával a honi ipar fejlődését. A közélet aktuális kérdései is izgatták:

naponta olvasta a sajtót, a lapok politikai irányultságától függetlenül.

Kevesen tudják, hogy a Rákóczi fejedelem hamvainak hazahozatalára írt, „Krasznahorka büszke vára, ráborul az éj homálya” kezdetű népszerű költemény, a későbbi irredenta himnusz szerzője is ő volt. A képzőművészet iránt is érdeklődött; második férjével, gróf ifj. Andrássy Gyulával rendszeresen utaztak külföldre műtárgyvásárlási céllal.

Az első férj, Gyula bátyja, Andrássy Tivadar szívélyes, derűs ember hírében állt, akinek szenvedélye volt a festés, és a képeiből több kiállítást is rendeztek. Rippl-Rónai József „disztingvált ízlésű nagyúrként” jellemezte. Tivadar 1896-ban meghívta a festőt a Zemplén megyei tőketerebesi kastélyába. Rippl-Rónai látogatása során gyönyörű pasztellkrétarajzot készített Eleonóráról.

Az arckép elkészülte után kérték fel a festőt az Andrássy-ebédlő megtervezésére. Az 1898-ban elkészült enteriőr az ország első és legjelentősebb szecessziós tervezési munkája volt. A Zsolnay-étkészletek, Róth Miksa-üvegablakok, Thék Endre-bútorok azóta legendássá váltak. Az ebédlő kandallója fölött pedig a Zichy Eleonóra által ihletett hímzett falikárpit, a Vörös ruhás nő függött.

Andrássy Tivadar palotája a Fő utca 17. szám alatt állt, ma a Francia Intézetet találjuk a helyén.

Eleonóra, Tivadar 1905-ös korai halála után négy évvel – az Andrássy-vagyon egyben tartása érdekében is – férjhez ment korábbi sógorához, ifj. Andrássy Gyulához, és a szecessziós enteriőrt 1911-ben áttelepítették az Andrássyak tiszadobi kastélyába. 1919-ben a kastélyt előbb a Tanácsköztársaság bolsevikjai, majd a románok dúlták fel, így csak töredékéeiben maradt fenn az egykori csodálatos szobaberendezés.

„Tündéri szépségű, fejedelmi megjelenésű, bájos asszony” – lelkendeztek a társasági rovatok újságírói  Hadik-Barkóczy Endréné gróf Zichy Klára nevének említésekor. Az ifjabb Zichy grófnő férjéről keveset tudunk, csak a már korábban említett naplókból, néhány elejtett mondatból szerezhető egy kevés információ róla. „Szegény! (Klára) –- képzelem, milyen kedélytelen, kínos élete lehetett Bécsben a beijedt, mindig zsémbeskedő Endre mellett” -– írja naplójában Eleonóra. 

Klára igazi divatikon volt, különleges stílusérzéke mindenkit lenyűgözött; társadalmi eseményeken, rendezvényeken gyakran nyerte el a legelegánsabb dáma vagy a bálkirálynő címét.

Unokahúga, Andrássy Katinka leírása szerint „vörös haj, hihetetlenül fehér bőr, mandula formájú, ibolyaszín szem” jellemezte Zichy Klára grófnőt.

A két nővér élete számos ponton kapcsolódott, hiszen az arisztokrácia által szervezett eseményeken gyakran együtt jelentek meg.

Jótékonysági események során sokszor még a zongorajátékukkal is emelték az esemény fényét. Az 1. világháborúban mindketten önkéntes nővérként, illetve ápolónőként dolgoztak. A tulipánmozgalom lelkes résztvevői voltak, és az I. világháborúban mindketten önkéntes nővérként, ápolónőként álltak helyt.

Bár a 20.század súlyos történelmi eseményei őket sem kímélték, tündöklő alakjuk emlékezetét számos fotón, képzőművészeti alkotáson, naplóbejegyzésben és egykori tudósításokban a mai napig őrzik.

Az izgalmas előadást az Iparművészeti Múzeum munkatársa, dr. Horváth Hilda tartotta.

Nyitókép: Gróf Zichy Eleonóra. Forrás: wikipedia