A Magyarország, szeretlek!, az MTVA szórakoztató műveltségi vetélkedő műsora 2011-ben indult hódító útjára, és azóta folyamatosan kiemelkedő nézettséget hoz a csatornának. Április első hétvégéjén a stáb és a nézők nem mindennapi jubileumot ünnepelhetnek, hiszen századjára kerül képernyőre. Szente Vajkkal a jubileumi adás kulisszatitkairól és meglepetéseiről beszélgettünk.
Április 5-én századszor kerül képernyőre a Magyarország, szeretlek! Milyen különlegességekkel készültök a kerek adásban?
Egy televíziós műsor jubileuma kétélű: természetesen jó, ha a néző tudja, hogy ez a 100. alkalom, de mégsem magunkat kell ünnepelni, hanem egy pörgős, jó humorú műsort készíteni, és ugyanazt a minőségi szórakoztatást nyújtani, amit előtte 99-szer. Ezzel együtt persze adta magát, hogy a kérdések zöme és a dalok a százas szám köré épüljenek. Alkalom adódott arra is, hogy visszatekintsünk a műsor néhány emlékezetes pillanatára, amelyek nem csak nekünk maradtak meg, de a nézőkben is élénken élnek. Van a műsor elején egy játék, Vetítő a neve, ahol régi, archív felvételeket szoktunk mutatni. Ezúttal más bejátszásokat választottunk, méghozzá a Magyarország, szeretlek! elmúlt adásainak emlékezetes pillanatai közül. A kérdéseim között is szerepeltek olyanok, amiket régen már feltettem egyszer, és teszteltük, vajon évekkel később emlékeznek-e a válaszokra. Természetesen fogalmuk sem volt, ez is jó humorforrásnak bizonyult. A játékosokat is úgy választottuk ki, hogy a játék emblematikus figurái legyenek. Egymás ellen játszott például Nagy Sanyi és Balla Eszter, akik a szilveszteri műsorunkban Jakupcsek Gabit és Csiszár Jenőt személyesítették meg. Írtam ugyanis egy jelenetet arról, hogy milyen lenne, ha 50 év múlva még mindig játszanák a Magyarország, szeretlek!-et. Ezúttal nem mások bőrébe bújva, de újra eljöttek a műsorba vendégként. De szerepelt például Szervét Tibor is, aki már a legelső adásban is járt nálunk, illetve ezúttal nem egy, hanem két énekesünk volt, Polyák Lilla és Homonnay Zsolt.
Neked van személyes kedvenc emléked?
Igen! A Szóbeszéd nevű játékunkban egy történetet kell továbbadni, aztán megjegyezni, újra továbbadni és így tovább. Az anyák napi műsorunkban Almási Éva volt a vendég, aki miután meghallgatta Voith Ági történetét, úgy érezte, hogy egy szót sem jegyzett meg belőle, és nevetőgörcsöt kapott. Negyed órán keresztül szívből kacagott, ami átragadt mindenkire, úgyhogy emlékezetes és nagyon jó hangulatú műsor volt.
Most, hogy túl vagytok a századik adáson, szeretnétek változtatni valamin?
Mindig próbálkozunk pici változtatásokkal, de egy jó TV-műsor ismérve az állandóság is, ha a tévénéző nem csalódik, amiért váratlan helyzetbe hozzuk őt. Ha valaki megnézi az első, utána pedig a századik adást, láthatja, hogy óriási a különbség, de ez mindig apró lépésenként történt. Egy nagyon jól működő formátumról van szó, így nem volt rá szükség, hogy nagyot változtassunk a műsor szerkezetén. A magunkkal szembeni igényesség persze megkívánta, hogy legyenek módosítások, de csak egyesével és mindig csak kicsit.
A jubileumi adás mellett premierre is készülsz, április 18-án mutatják be a Madách Színházban az új rendezésed.
Igen, egy Wodehouse darabról van szó. Agyeldobás a címe, három színész játssza: Nagy Sanyi, Szerednyey Béla és Magyar Attila, utóbbi kettős szereposztásban Simon Kornéllal. Különlegessége, hogy egy sokszereplős darabról van szó, de az összes szerepet ők hárman játsszák el. Jelenleg még folynak a próbák, nagyon élvezzük, mert rettentően vicces. Már a Tanulmány a nőkről című előadás esetében is próbáltunk olyan új irányokat keresni, amire a néző nem feltétlenül számít, de mégis szórakoztató. Az Agyeldobás is egy asszociáció-dús, nagyon élő színház lesz, remekelnek benne a fiúk. Igazi angol komédia, de nem a Monty Python-féle humorral, talán inkább angol polgári humornak nevezném. Aki ismeri Wodehouse-t, az tudja, hogy mindig nagyon szofisztikált nyelvezet, csavaros történet és rettentő sok humor jellemzi, és a mi előadásunkban is erre lehet számítani.
Mire készülsz az áprilisi premiered után?
Mindig nagy álmom volt, hogy Rejtővel foglalkozhassak. Azt mondják, hogy Rejtőt színházba átültetni lehetetlen és nem működik, de aki nem próbálja meg, annak biztos, hogy nem is fog sikerülni. A Szegedi Szabadtéri Játékokkal és a Játékszínnel karöltve mi viszont teszünk egy próbát A szőke ciklonnal idén nyáron. Szerintem Rejtő Jenő és Molnár Ferenc az a két szerzőnk, akik olyan szinten ismerték az embert, az emberi alakokat, ami világméretben is nagyon különleges, úgyhogy nagy várakozással nézek ez elé a munka elé.
