Százéves lappangás után került elő az ismeretlen Tihanyi-remekmű

Hihetetlen felfedezés: egy eddig ismeretlen Tihanyi Lajos-remekművel bővült a magyar művészet panteonja. A Tájkép Margit-híddal című festmény több mint százéves lappangás után került elő, és december 2-tól a nagyközönség is megcsodálhatja a Virág Judit Galériában.

Tihanyi Lajos (1885–1938) az egyik legkeresettebb klasszikus magyar festő, alkotásaiért az árveréseken gyakran 100 millió forintot is adnak. A most előkerült festmény puszta létezésével is megdöbbentette a szakértőket, a semmiből tűnt fel. A kép közel száz éven keresztül egy magyar család rejtett kincse volt, a monográfiákban csak utalásszerűen szerepelt.

A kép megtisztítását követően egy elképesztő intenzitású, fénnyel telített kolorit bújt elő az elsárgult lakkréteg alól, amely megmutatta a festmény üde hangulatát. A napsütésben fürdő kupolák káprázatosak, ahogyan a fényárban úszó Duna már-már neonos élénksége is.

A kép Budapest történetének egyik legdrágább és leglátványosabb magánpalotáját, Wagner János építész egykori villáját örökíti meg, miközben a Duna és a Margit-híd is tökéletesen látszik a távolban. A villa Gül baba türbéjét ölelte körbe, az egykori dervis, vagyis harcos szerzetes nyughelye máig a főváros egyik látványossága. A Wagner-villát 1969-ben bontották le, de Tihanyi a kép festésekor, az első világháború kitörése előtt, még teljes pompájában látta és vetette vásznára a látványt.

„A kép értékét növeli, hogy rendkívül ritka a budapesti tematika a Tihanyi-életműben és úgy általában a magyar klasszikus festészet legmagasabb szintjén is. Tihanyi ízig-vérig nagyvárosi festő volt, megihlette a nagyváros nyüzsgése. Ez a kép a tízes évekbeli festészetének szintézise. Tihanyi ekkorra tökélyre fejlesztette a rálátásos perspektívát, a szóban forgó festmény háromosztatú tere megmutatja a villát, a türbét és a Dunát is. Igazi konstruktív expresszionista remekmű” – nyilatkozta Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze.

A most előkerült festmény további különlegessége, hogy készült egy párdarabja, amelyről mindössze egy fekete-fehér fénykép maradt fenn. Ezt a fotót a festő hagyatékából ismerjük, és egy közel azonos tájképet ábrázol, amely lappang. „Tihanyi gyakran készített vázlatot leendő képeiről. A fotón megörökített alkotás lehetett a vázlat, míg a most előkerült festmény maga a főmű” – mondta Kelen Anna. Tihanyi Lajos egy másik „duplikációja” a Szajna-parti Pont Saint Michelről készült.

A Tájkép Margit-híddal című festmény a Virág Judit Galéria klasszikusokat felvonultató árverésének sztárja lesz december 16-án a Kongresszusi Központban. A festmény 80 millió forintos kikiáltási árról indul. A képet az aukció további darabjaival együtt december 2-tól két héten át a nagyközönség is ingyenesen megtekintheti a Falk Miksa utcai galériában. „A képet több mint egy évszázada nem láthatta senki, így kivételes alkalom lesz ez a képzőművészet rajongói és a széles publikum számára is. Igazi karácsonyi meglepetés és ajándék” – tette hozzá Kelen Anna.

Wagner János (1813–1904) a monarchia idejének sikeres építésze, kivitelezője volt, aki részt vett a Vigadó, a Polytechnikum (ELTE BTK E épület), a Szabadság téri egykori Tőzsdepalota (később MTV székház) és az Unger-ház építésében, valamint a Gödöllői kastély átépítésében is. Wagner Jánost városszerte nagy tisztelet övezte. A Pesti Hírlap halálakor, 1904-ben így emlékezett meg róla: „A régi Pest egyik markáns, tipikus alakja tűnt el benne, az egyeneslelkűség és megalkuvást nem ismerő becsületesség mintaképe”. Wagner főműve a saját otthona lett. Családjának építette a palotát, minden tudásával és szeretetével. Engedélyt kapott rá, hogy körbeépítse Gül baba türbéjét, cserébe az ajtót mindig nyitva tartotta a látogatók, zarándokok előtt. E kapun keresztül lépett be Erzsébet királyné is 1897-ben. A palota csak az agg mester halála után készült el teljesen. Míg az építész életében a villa vidám családi pillanatok helyszíne volt, halála után, a gazdasági válság kapujában nem igazán tudtak vele mit kezdeni, így az örökösök egyeztettek a török diplomáciai testülettel annak eladásáról. A háború azonban közbeszólt, így csak 1918-ban tudták értékesíteni a tornyos bizánci csodát. A II. világháború alatt az épület több találatot is kapott, egyes vélekedések szerint a palota „ölelése” védte meg Gül Baba türbéjét a pusztulástól. A romokat végül több robbantással 1969-ben bontották el, azonban a föld alatti termek, az egykori borospincék látogathatók, és ma a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítótér részei, ahol nemcsak az oszmán hódoltságra, hanem Wagner Jánosra is emlékezhetnek a látogatók.

Forrás és fotó: Virág Judit Galéria