Százéves lenne ma Charlie Parker

A Missouri állambeli Kansas Cityben nőtt fel, ahol virágzott a jazz, a blues és a gospel. Hétéves korától szaxofonozott, s bár apja is muzsikus volt, kezdetben nem sok zenei tehetséget árult el, sőt a legenda szerint az iskolai zenekarból ki is tették.

Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, helyi jazzzegyüttesekben játszott és megállás nélkül gyakorolt. 1939-ben New Yorkba utazott és majdnem egy évig ott ragadt, hogy profi zenekarokkal játszhasson, tanulhasson. A világváros stílusa, atmoszférája átalakította zenéjét.

Első felvételeit Jay McShann zenekarával készítette, első szólóját 1941-ben rögzítették lemezre. Parker ekkor már olyan könnyedén fújta az altszaxofont, mintha a zenében repült volna. El is nevezték Birdnek, azaz Madárnak. (Egy másik történet szerint viszont azért kapta a becenevet, mert turné közben a kocsival véletlenül elütött egy csirkét, amelyet aztán vacsorára szolgált fel a társaságnak.) New Yorkban kezdetben mosogatásból tartotta el magát. Munkahelyén lépett fel a világ legjobb zongoristájának tartott Art Tatum, akinek technikája nagy hatással volt rá. Éjjelente a szintén szárnyait bontogató Dizzie Gillespie, Thelonious Monk és Kenny Clark társaságában örömzenélt. Hírneve egyre nőtt, 1944-ben már Earl Hines, majd Billy Eckstein zenekarában muzsikált. 1945-ben megalakította első saját együttesét.

Ekkoriban alakult ki a jazzt forradalmasító bebop stílus. A szállóigévé vált mondat szerint "egy olyan zenét akartunk, amit +ők+ nem tudnak eljátszani". Az irányzat sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a játék technikai elemeire és az összetett harmóniákra, mint az énekelhető dallamokra. A számok jellemzői a gyors tempó, újszerű harmóniák, nehezen játszható nyolcados futamok és a hosszú rögtönzések voltak. A melódia, a ritmus újszerű megközelítését számos befutott nagyság elutasította, Louis Armstrong még ki is gúnyolta egy dalában.

Parker pályafutásának legjelentősebb időszaka 1951-ig tartott., 1949-ben és 1950-ben átrándult Európába is. Régi álmát valóra váltva vonósokkal is készített felvételeket, 1949-ben a New York-i Clique klubot tiszteletére Birdlandnek nevezték át. Útja azonban tizenéves kora óta tartó heroinfüggősége miatt ekkor már lefelé vezetett. Fellépéseket mulasztott el, sokszor hangszerét is zálogba csapta, hogy pénzt szerezzen a drogra. Amikor Kaliforniában élt, a kábítószer hiányát alkohollal pótolta, egyszer még szállodai szobáját is magára gyújtotta.

Fél évet töltött elvonókúrán, de a kezelés eredménytelennek bizonyult. 1954-ben kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, végül egy hotelszobában érte a halál 1955. március 12-én. A halál hivatalos okaként tüdőgyulladást és egy vérző fekélyt állapítottak meg, de májzsugorodást és szívrohamot is diagnosztizáltak. A halottkém 65 évesnek becsülte, pedig csak 34 éves volt...

Munkásságát számtalan kitűnő lemez dokumentálja. A jazzrajongó Clint Eastwood filmet forgatott életéről Bird címmel, Kansas Cityben szobra áll, New Yorkban teret neveztek el róla. 2021-ben posztumusz kap csillagot a hollywoodi Hírességek sétányán. Születésének centenáriumát világszerte megünneplik.

Nyitókép: William P. Gottlieb fotója Charlie Parkerről (1947)