„Opera egyházi köntösben” – Hans von Bülow karmester sokat idézett, eredetileg negatív kritikának szánt megjegyzése jól illusztrálja azt az elterjedt nézetet, hogy Verdi Requiemje bár a katolikus liturgiából kölcsönzi szerkezetét és szövegét, nem is annyira vallásos tartalmat hordoz, mint inkább a gyásszal összefüggő egyetemes érzelmek – egyben a szerző saját emócióinak – kifejezésére törekszik, a zeneszerző színpadi műveiből már jól ismert eszközökkel. A gyászmise megírására Verdit két általa is végtelenül tisztelt honfitársa, Gioachino Rossini zeneszerző és Alessandro Manzoni költő, az olasz újraegyesítés egyik vezéralakjának elvesztése inspirálta. Művében a hullámzó érzelmek – a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény – olyan drámai feszültséget hordozva jelennek meg, amelyek inkább ismerősek operaszínpadokról, mint egyházi szertartásokból.
Ezeknek a drámai érzelmeknek a színpadi ábrázolására kérte fel az Opera Tulassay Ádám rendezőt, aki 2019-ben az Eiffel Műhelyházban mutatkozott be Puccini Edgar című operájának színpadra állításával. A Berlinben és Edinburgh-ben végzett fiatal művész alkotótársaival, Csúcs Angéla díszlettervezővel, Lisztopád Krisztina jelmeztervezővel, Csuzi Márton koreográfussal, Czeglédi Zsombor animációtervezővel, Pilinger Tamás világítástervezővel olyan látványvilágot álmodtak meg, ami Fritz Lang Metropolisából ihletet merítve a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja. Koncepciójukban Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, melyeket a szoprán, Brassói-Jőrös Andrea szemszögéből követünk nyomon, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját.
Verdi Requiemje az 1874-es nagy sikerű milánói ősbemutató után egy évvel, a Nemzeti Színházban csendült fel először Magyarországon, Erkel Sándor vezényletével. A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek és halottak napi repertoár szerves része, egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban. A halottak napjához kapcsolódóan 1991 óta szerepel újra az Operaház műsorán.
