A boldog békeidők Magyarországán középületek, paloták, szállodák sorát építették meg a kor legújabb építészeti stílusában. Hazánkban a szecessziónak kialakult egy egyedi, magyaros változata is, a magyar népművészet szebbnél szebb virágmotívumai köszönnek vissza az épületek ornamentikáján, vonalvezetésén.

A korszak legmeghatározóbb építésze Lechner Ödön volt, aki a magyar folklórt és az ázsiai, perzsa, indiai díszítőművészetet használta épületein. A historizáló házak után igazi megújulást hozott a hazai építőművészetben. Fiatal építésztársai vezetőjüknek tartották, az általa kijelölt úton indultak el, de sokuk még továbbfejlesztette a lechneri tanításokat.

Szent Erzsébet templom, Pozsony

A pozsonyi Szent Erzsébet templom (1909-1912) Lechner késői művei közé tartozik, csodás színe alapján egyszerűen Kék templomnak nevezik. A szecessziós gyöngyszem külső megjelenésén a népies építészet elemei uralkodnak, henger alakú, 37 méter magas tornyának külsejét a Zsolnay gyár által készített kék majolika és zománcozott tetőcserép díszíti. A templom belső megjelenésén is a világoskék szín uralkodik, a mennyezetet a Szent Erzsébet legendára reflektálva rózsák díszítik, a kék faragott padokat pedig tulipán, mézeskalács és madárfej-motívumok ékesítik.

Tűzoltólaktanya, Zenta

Lajta Béla is a „lechneri” úton indul el, egyik első önállóan jegyzett épülete a zentai Tűzoltólaktanya (1903-04), mely le sem tagadhatja a nagy előd keze nyomát. A tűzoltóság a város társadalmi életében is jelentős szerepet játszott, ezért egy többfunkciójú épületre volt szüksége, viszonylag korlátozott anyagi lehetőségekkel. A feladatot Lajta a város teljes megelégedésére teljesítette. A  telek adottságaira figyelve U alakú, hármas felosztású épületet tervezett. A három különálló egységben mindennek jutott hely, a tűzoltó-felszerelésnek, a tanácsteremnek, az őrségnek és még szórakozóhelyiségnek is. A homlokzaton megjelenő indázó, csipkeszerű – Lechner motívumvilágát idéző –, színben és textúrában is elütő vakolatsávok gyönyörű megjelenést kölcsönöznek a laktanyának. Lajtának minden drága burkolóanyagot nélkülözve is sikerült egy csodálatos épületet teremtenie.

Raichle palota, Szabadka

Szabadka nevéhez különösen sok szecessziós épület fűződik. Válogatásunkba ezúttal a magyaros virágmintákkal dúsan díszített Raichle palota került (1904). Raichle J. Ferenc építész saját családja számára tervezte a gyönyörű ékszerdobozt minden részletre odafigyelve: a funkcionalitást, a telek fekvését is figyelembe véve páratlan épületet tervezett. A magyaros virágmotívumok itt is Lechnertől származnak, de azt szinte „barokkosan” továbbfejlesztette Raichle.

A belső terek kialakítása is hasonlóan megkomponált, mint a ház homlokzata, minden apró részlet összhangban van egymással a kilincsektől az ajtófélfákig, a lámpáktól a lépcsőkorlátig. Az épületben jelenleg kortárs galéria működik, így az aktuális képzőművészeti tárlat mellett látogathatók az épület belső termei is.

Pannónia szálló, Szatmárnémeti

Magyaros virágminták nyílnak a szatmárnémeti Pannónia szálló homlokzatán is. A Bálint Zoltán-Jámbor Ferenc építészpáros által tervezett szálló egy év leforgása alatt felépült. Vigadót tervezett a város, amelynek szállóként is ki kellett szolgálnia a vendégeit. Kávéház, étterem, bálterem és még egy páholysorral körülvett, különleges akusztikájú előadóterem is helyet kapott az épületben. Az épület makettje 1903-ban a világkiállításon második díjat nyert. A homlokzatán a magyaros virágdíszeket és a város címerét is a Zsolnay gyár készítette, csakúgy, mint a kétfajta kék színben pompázó tetőcserepeket. A szálló Szatmárnémeti emblematikus épületévé vált.

Fekete Sas Palota és Szálló, Nagyvárad

Képzeletbeli sétánkat Nagyváradon zárjuk, a Komor Marcell-Jakab Dezső építészpáros gazdag és páratlan életművének egyik fontos állomásával, a Fekete Sas Palota és Szálló épületével.

Az egykori Sas fogadó épülete helyén 1907 decemberében nyílt meg az új szálló, mely nevét az épület belső udvarát lefedő passzázs ólomüvegablakán szárnyaló fekete madárról kapta. Komor Marcell és Jakab Dezső szintén a lechneri iskola követői voltak, de többi építésztársukhoz hasonlóan ők is „elhagyták” mesterüket, és egyéni látásmódjuknak megfelelően alkottak. Virágornamentikáik, faragott díszeik legfőképp az erdélyi motívumkincsből merítenek, az épület díszítését a legapróbb részletekig megtervezték, ennek eredményeképp csodásan harmonikus épületeknek örülhetünk a mai napig.

Nyitókép: Pannónia szálló, Szatmárnémeti