Minél beljebb kerültünk az éjszakába, annál több kisgyerekes családot lehetett látni, de lehet, hogy ez csak optikai csalódás volt - illetve a futballmérkőzéseket sugárzó kivetítők elé telepedő férfi-középnemzedék fokozatos elszivárgásának természetes következménye.
Az alsó korhatár képviselőinek legtöbbjét a Múzeumok Éjszakája programsorozatba idén először bekapcsolódó REÖK-palota kiállításában lehetett látni, ahol mindenki találhatott valami elfoglaltságot. A KIUTAK 2008 című utazó propaganda-kiállítást az épület előtti parkolóban és az előcsarnokban terítették a közönség elé - a szó legszorosabb értelmében. Ugyanis a két eldöntött, tartalmát földre borító műanyag kuka a kiállítástól függetlenül ismerős látvány mindannyiunk számára, ám itt a rendezvény antréjaként, rögtön meg is magyarázta a bemutató koncepcióját: ebből a közegből kellene közös erővel kilábalnunk. A játékosan interaktívra formált kirakodás-tárlat valamennyi standjánál tevékenykedtek gyerekek, még a sötétség beállta után is lankadatlan kedvvel. Így, együvé koncentrálva a környezetkímélő megoldásokat - amelyekről többé-kevésbé azt hisszük, hogy gyakoroljuk - meglepően hatásos és meggyőző összkép kerekedett, s az első pillanatban elfújta megelőző, a bemutatóval kapcsolatban egysíkú didaktikusságot gyanító prekoncepciómat.
Szeged, 2008. június 17. Bárkányi Ildikó néprajzkutató bemutatja Dankó Pista százötven esztendeje született cigányprímás hegedűjét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. (Fotó: Kelemen Zoltán Gergely MTI)
Szegeden - és a hasonló méretű vidéki városokban - könnyű végigjárni a látnivalókat, mivel a belvárosban tett nem túl nagy körsétával valamennyi helyszín fáradtság nélkül érinthető. A REÖK palotához a Somogyi könyvtár és a Dóm esik legközelebb, előbbi kivilágított termeit az idősebbek, a templom megnyitott alsó és felső régióit a fiatalabbak rohamozták. Itt kihangosították az orgona-zenét, s bár egy lelkes zenerajongó tábor a templom hajójában jutalmazta tapsviharral a játékot, a többség a rejtelmesebb altemplomot, és a megunhatatlan madártávlatot, vagyis a torony megmászását helyezte előtérbe.
A múzeum felé visszasétálva még el lehetett érni a szabadtéri Frenkie Látó-koncert végét - ami az igényesebb zene híveit ültette-állította maga köré imponáló mennyiségben - a Dankó Pista hegedűjével előadott koncert azonban csak többszöri, kikövetelt ráadásokkal tudott véget érni.
Ekkorra egyébként a múzeum folyosójának páratartalma már elérte a műtárgyakra nézve halálos dózist, ahol vitathatatlanul a méltán nagy hírverést kapott cinquecentós remekmű, a szerzőséget tekintve még beazonosítatlan Angyali üdvözlet vonzotta a legtöbb látogatót, de szerencsére - és talán ez ennek az éjszakának a legrokonszenvesebb hozadéka - a kevésbé szenzációs termek, sőt a középkori ásatás és kőtár területei is tömve voltak érdeklődőkkel.
Éjféltől indultak az éjszakának újabb lendületét adó látványos és szórakoztató programok: konga ritmusa és tűzrakás fényei övezték a méltóságteljes múzeumépület környékét, de ezek az effektek már összeolvadtak a város különböző pontjairól érkező, a kivetítők előtt ugyancsak tömegesen ülő lelkes szurkolók hangorkánjával.
