Szegény Dysart doktor -EQUUS

Majdnem negyven évvel ezelőtt, az Equus keletkezésekor sem volt kétséges, hogy helyenként dobhártya-hasogató lélektani panelekből állt össze a gyors világsikert arató pszichokrimi oknyomozása. Ahogy Spiró György mondaná: a szakmai fortélyokat mindig tökéletes biztonsággal bevető Peter Shaffer nem drámát hozott létre, hanem darabot. Színházi alapanyagot. Miért szúrja ki a tizenéves srác, Alan Strang egy éjszakán hat ló szemét? Mi okból s mit nem láthattak az általa is gondozott állatok az istállóban? A két rész során megérkezik a válasz, ha a rövidre zárt motivikus és nyelvi láncolatokon (ló, kentaur, mitológia, istenek, Isten, Jézus; vagy akár: ló, equus, aequator, eque-, ek, ?uu?) fennakadás nélkül hajlandók vagyunk haladni, s ha a mindenkori előadás visz magával.

Alföldi Róbert és Béres Ilona

A Thália Színház bemutatója nem tapos padlógázba, de módjával visz. Mivel a cselekmény az ügy hamarosan sorra kerülő bírósági tárgyalásának említésével indul, jó rendezői-tervezői ötlet, hogy a négy mellékszereplő a kinyitott zenekari árokban elhelyezett öles forgószékekből pillant fel a színpadra. Mintha ülnökök, esküdtek lennének ? nem is sejtik: részben a saját perükben. A Bognár Hajnalka által meghökkentő, nem hétköznapi jelmezbe (arany-fekete estélyi ruhába, elegáns vörös kabátba) öltöztetett Béres Ilona (Hesther Salomon bírónő) bőrfoteljéből emelkedik fel, s beszéli rá régi barátját, a kiváló vidéki pszichiátert, hogy még a tárgyalás előtt vállalja el a bűnös analízisét és lehetőleg a kezelését is. A bírónő nyilván salamoni döntést szeretne majd hozni. Béres az ítélkezés kockázatának ismeretével rendelkező bölcs asszonyt formál, aki az orvoshoz fűződő évtizedes szakmai és emberi kapcsolatának egyetlen rugóját sem pattintja ki, mégis gazdag tartalmú intellektuális, morális összetartozást sejtet, köszönhetően az Alföldi Róberttől (Martin Dysart) érkező, nem kevésbé visszafogott, egyben beszédes gesztusválaszok kibontható titkainak.

Holecskó Orsolya

A Cziegler Balázs tervezte díszlet pinceszintjéről lép a megfelelő alkalmakkor az események dobogójára a kispolgári robotjába, szűkös becsületességébe, takargatott képmutatásába dohosodott apát, Frank Strangot mindvégig a keserű belső porladás intenzív állapotában tartó Kőszegi Ákos, valamint a szülői térvesztést, tehetetlenséget magyarázattal körülbástyázó anya, Dora Strang alakítójaként a kifakadásában őszinte, impulzív Kútvölgyi Erzsébet. Negyedikként a mélyből indul az Alanével részint rokon fiatal sorsot lengén úsztató Holecskó Orsolya is, aki az ifjúkori helykeresésben barátjánál józanabb, kezdeményezőbb Jill szerepét kapta.

Dicső Dániel rendező a második részben e négy figurát kivonja a színhelyről, hogy a főszereplő kettősnek (és a hátsó, átlátszó-feketés bokszokat mozgató, nyitó-csukó, paripa-megszemélyesítő sötét ember/állat árnyaknak, a hat lónak) biztosítsa a legfontosabb szólamokat. Maga a hagyományos színpad szinte teljesen üres, a kevéske bútorozás is oldalra tolódott. A majdnem üres tér felszívja a néha semmitmondó járásokat, és (a fényeknek, fényváltásoknak is engedelmeskedve) szimbolizálódni képes virtuális űr-ballont alkot a tudatosan szabadon hagyott tágas centrumban. E jelképes burok borul a kamaszvergődését a dacos ellenszegüléstől a zaklatott gyónásig jutva feltáró fiatalember-hősre. Szamosi Donáth mimikájának rétegezetlenségét és beszédkultúrájának hiányosságait a görbedt tartás, az önvédelmi reflexeket mutató járásmód testkultúrájával, a jellemző mozgással ellenpontozza.

Szamosi Donáth

Alföldi a hamvadóban levő (szak)embert feketébe öltözve, látványos önostorozás nélkül búcsúztatja hiteitől és illúzióitól. Alan kissé erőszakoltan felszított, a morbiditást, szexust nyersen (bár nem szokványosan) játékba hozó drámájánál érvényesebb, zaklatóbb Martin felismerése: szenvedély vagy legalább megszenvedettség híján fabatkát sem ér az emberi élet. Szegény Dysart doktor pályájának talán legszenvedélyesebb orvosi esete, a Strang-eset hozza meg a szenvedélyhiány már gyógyíthatatlan betegségére való ráébredést. Göncz Árpád kissé megdurvított fordításának ? ha a költészet egy halvány változataként fogjuk fel a befejezést ? elhisszük, hogy a doktor szájában örökre ott a zabla.

Korosodott-porosodott a színmű, s a lehetséges iróniával nem törölték át. Mára már ? hála az internet szolgálatkész oldalainak, a házhoz vitt meztelenségnek ? nem olyan nagy durranás, ha apa és fia véletlenül a pornómoziban találkozik egymással. Általában sem tanácsos árgus szemmel vizslatni, mennyire indáznak a jelenbe Shaffer dialógusainak vékonyka, fontoskodó liánjai. Béres, Kútvölgyi, Kőszegi, Holecskó a helyén van (Vida Gábor koreográfiájára a hat mozgásszínész ugyancsak), s az alakok egymáshoz képest is kidolgozott, világos mikrorendszer tagjai. Alföldi Róbert és Szamosi Donáth pedig az egymást kerülgető, méregető, megtaláló, eleresztő két emberi kisbolygót olyan pontos pályán tartja, melynek vonzásai és taszításai elegendőek az este sikeréhez.