Szegény hülyéje

Adva van egy férfi és egy nő. Továbbá a nő férje, a férfi felesége, a nő udvarlója, annak testetlen és testet öltött szeretője, egy londoni ügyfél, az ügyfél felesége, az inasok, egy szerencsétlen házaspár, akinek semmi köze az egészhez, és egy nyomozó, aki majd fényt derít mindenre. Tiszta téboly, de jókat lehet rajta derülni.

Keszég László rendezésében kellemes és könnyed előadás született - az utóbbi hónapok komoly és komor eseményei után a közönség is hálásan és önfeledten mulat. A kaposvári teátrum társulatán is a megkönnyebbülés érződik a szokásosan jó összjátékban mutatkozó komédiázásban.

Berzsenyi Krisztina jelmezei megidézik Párizs úri világát, a szalonok csillogását, a ledérség mindent átitató hevületét. Különösen a női szereplők ruhái vannak kitalálva: az egyszerű szabást fodrok, flitterek és gyöngyök sokasága teszi kihívóvá és így a csábítás elengedhetetlen és hatásos kellékévé. Cziegler Balázs díszlete praktikus, és ezért megnyerő: egy lépcső elvételével és néhány elem kicserélésével jeleníti meg a családi szalont, a motelszobát vagy épp az agglegénylakást, a semleges bőrgarnitúra pedig bárhol bevethető.

A szereposztás ideálisnak mondható: a hűséges, ám kegyetlen bosszúállásra is hajlamos feleség szerepében Nyári Szilvia játéka, a kedves, ám kissé tutyimutyi férj, Vatelin megformálásában pedig Znamenák István bizonyítja ezt. Az egymásra tornyosuló események elindítója Pontagnac (Kocsis Pál); a szálak összekapcsolódását - melynek ereményeként mindenki kapcsolódik a másikhoz - lehetetlen egyszerűen és érthetően levezetni. A második és harmadik felvonásban felbukkanó újabb szereplők rendre hozzák a játékba a lendületet és a friss levegőt, és tovább fűszerezik az amúgy is pikáns előadást. Kelemen József, Nyári Oszkár, Csapó Virág, Kósa Béla - akár a teljes szereplőgárdát felsorolhatnánk - ügyel rá, hogy bonyodalmak "fokozódjanak", és a darab számtalan poénja mind érvényesüljön...

A végén persze minden megoldódik; csak szegény "hülyéjét" sajnáljuk, aki elviszi a balhét.