Nagy kérdés: olyan jelentős, örökérvényű történet-e a Margaret Mitchellé, hogy átível korszakon, századokon? Konkrét történelmi korba ágyazott cselekménye szól-e a ma emberéhez is, jelent-e neki valamit? Örök harc-e Scarlett O'Haráé, több-e ma ez a mese érzelmes romantikázásnál, vagy sem? A nagyszabású (mintegy négy és fél órás), igazi világhírt hozó mozi a regénynek már egy zanzásított változata; 1939 decemberi bemutatója idején Európában - még az Egyesült Államok részvétele nélkül - már dúlt a később minden addigi rémtörténetet, szenvedést, pusztulást felülíró második világháború, melynek egyik légi csatájában Victor Fleming filmjének Ashley Wilkese, a - kevesek által tudottan - magyar születésű Leslie Howard, a "legangolabb" színész is odaveszett.
Pártay Lilla Kézdy Lóránt és Nagy Viktória olykor kifejezetten pazar díszletei és Schäffer Judit tetszetős jelmezei foglalatában a hiteles georgiai múltban, aranykorban tartja táncdrámáját. A filmmel ellentétben a pusztulás valódi, drámai - nem csillogó opera színpadára illő - képei elenyésznek a nagyszabású báli jelenetek, kartáncok erdejében. A balett grandiózus nyitóképe, Tara, a "mennyei" birtok udvarházának csipkefinomságú erdei keretbe helyezett látványa pompás felütés, és a film csöpögősen biedermeier felvezetése is hibátlan a színpadon. A cselekmény a moziéhoz képest rövidebb, ám tömörebbnek igen ritkán lehet érzékelni: vágással, nyesegetéssel találkozni inkább, mint sűrítéssel. A kihullott jelenetek nagy része a színpadra állíthatatlanok közül kerül ki - a gond csak az, hogy ezek közül sok kulcsfontosságú lenne. Pártay koreográfiája feltételezi, hogy a néző ismeri a sztorit, olvasta a könyvet, látta a filmet. Erre utal például Scarlett és Rhett Butler kislánya, Bonnie halálának jelenete, pontosabban nem-jelenete: egyik pillanatban a csinosan öltözött lányka apja kezét fogja, nem sokkal később már Mammy, a kövér fekete szolgáló tartja őt karjaiban a Butler-ház fényes lépcsősorának tetején. Aki látta/olvasta, tudja, hogy a történet szerint a kislány leesik a pónijáról. Színpadon ezt nehéz lenne megjeleníteni, de valami utalás azért elkelne... Az pedig, hogy a halott kisgyermek egy merev bábu, egyszerűen tragikomikus.
Drámai képek sora került ki a cselekményből, helyettük többé-kevésbé tetszetős vattázásokkal találkozhatunk, olykor komoly logikai bukfencekkel. Például - és most én feltételezem az olvasóról, hogy ismeri a történetet - a cselekmény elején Scarlett viharos szerelmi vallomást tesz Ashley-nek, melyet egy pofonnal zár le. Az egésznek akaratlan tanúja lesz Scarlett későbbi férje, Rhett Butler, aki egy magas támlájú fotel rejtekében ül, Scarlett nem veheti észre. A balettben szivarozik; egy üres szobában szivarozó személy pedig nem maradhat észrevétlen...
Az Elfújta a szél igazi erényei közt a XIX. század közepétől kialakuló, modern amerikai nőkép megjelenítését, a polgárháború nyomán az Észak-Amerikára zúduló tengernyi szenvedés ábrázolásának hitelét szokták emlegetni. Irodalomtörténeti abszurd volna Mitchell regényét bildungsromannak tekinteni, de kétségtelen, hogy hosszú utat jár be az elkényeztetett kamaszlány, míg a történelem viharai karcos, elszánt, romlott, életeken átgázoló amazont csinálnak belőle. Amazont, akinek egyetlen gyenge pontja az Ashley Wilkes iránt érzett múlhatatlan, be nem teljesülő szerelme. "Szeretem, Scarlett: mi egyformák vagyunk, rosszfélék, önzők, ravaszak" - valami effélével és egy búcsúcsókkal hagyja magára a főhősnőt, Melanie-t és kicsi gyermekét egy lovaskocsin Rhett Butler (a balettben egy villanás ez a kép, ló nincs, a kordét mintha Butler húzná).
Aleszja Popova Scarlettje sokáig nem mutat érzelmeket, nagyszerű táncához nem társulnak személyiségjegyek - az utolsó felvonásban azonban ez örömteli módon megváltozik. Rosszaság, romlottság - a film- és regénybeli Scarlett alaptulajdonsága - szinte alig érződik játékában. Ifj. Nagy Zoltán - aki táncosként ugyancsak emlékezeteset nyújt - alig érinti a Clark Gable által halhatatlanul ábrázolt figura, a züllött, ám olykor megrendítően emberi, ritkán előtörő érzelmeit kegyetlen sármmal palástoló Butler karakterét. Volf Katalin személyre szabja az örök naiv, ám okos szívű Melanie alakját. Cserta József Wilkesét nehéz eszelősen szeretni: kedves, szelíd, transzparens figura, semmi érzékiség. Szakály György Frank Kennedyje kátrányfekete parókája alatt személyes drámát hordoz. Keveházi Krisztina (és szereplőválasztásával maga Pártay) meghökkentő módon üde, vonzó fiatal nőnek láttatja Butler lelki támaszát, az öregedő Madame-ot, Belle Watlinget. Macher Szilárd Charles Hamiltonja nem sután rajongó férjpótlék, hanem délceg, atlétikus fiatalember.
Pártay Lilla balettje hosszas átállásaival, töredezettségével, hangsúlyos dekorativitásával és az emberi mélységek ábrázolásának hiányával tüntet. A gazdagság talmi, csillogó világának megsemmisülése alig tapintható. Pedig erről szólna az Elfújta a szél.
A DARAB ÉLETE A NEMZETKÖZI SZÍNPADON: Szerelem háború idején
PRÓBARIPORTUNK: Most tényleg elfújja a szél
