EDDA, Exploited, F.O. System, Beatrice, Ossian, Clawfinger, Cypress Hill, Offspring, ha valaki megnézte a programfüzetet, azt hihette, hogy legalább tíz-húsz évvel korábbi ez a fesztivál. Igazi zenei rezervátumban járt, aki idén a VOLT-ra ment.
Nyugaton viharfelhők gyűltek, de végül megúsztuk égszakadás nélkül, és amikor a 30Y kezdett a Nagyszínpadon, este hétkor, még egyetértően kisütött egy utolsót a nap is. Az új pécsi csoda ma már koncertzenekarként is egész jól elviselhető, és ugye frissebbek is, mint a fellépő nagyágyúk zöme. A tulajdonképpen nem is létező URH zenekar kezdéséig fesztiválkörkép-nézést rendezünk. A Poncichter negyedben hagyományos soproni ételek és környékbeli borok kaphatók, de akad egy-két fúvószenekar meg önjelölt gitáros is, aki a tegnap esti Manu Chao-koncertet meséli el dalban, ami ez alapján nem lehetett kirobbanó siker. A Nyugat-magyarországi egyetem már bezárt, csak az egyetemisták találhatók a környéken, de a Meghallgatlak sátor bezzeg hangos, hiszen közel a vég, és sehol egy dekoltázs, amibe a lelki problémákat bele lehetne önteni. Bemutatkozott itt a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön, ahol virtuális fogoly lehetett, aki akart, és kézbe vehette a tömegoszlatáshoz használatos cuccokat. Ekkor már folyamatosan kapjuk a híreket az újságíró kollégáktól, hogy mi történik a pesti meleg felvonuláson, és egyik szemünk sír csak, a másik nevet, mert itt nincsenek bátor álarcosok, akik ijesztgetnék a rákendroll gyerekeket. Az egyik bank Klubszínpadán a Psycho Mutant nevű borongós banda zenél, az énekesük hangja kisebb földrengést idéz elő, és ide gyűlnek az élő bankkártyának öltözött napszámosok is. A koncertszínpad másik oldalán hosszú pult, drága koktélok, és Dj "Azt sem tudom hol vagyok" zenéjére toporog a nép. Néhányan már meglehetősen ittas állapotban drum and bass ritmusokra, a tömeg kacajának kíséretében Norbi aerobikoznak a tetőn. Rémlik, mintha látnám termetes növését, valóban Müller Péter áll a színpadon, most nem a Sziámi zenekar következik, még nagyobbat időutazunk. Az URH-tól könnyes szemmel (most legalább nem könnygáz) a VIP büfébe menekülünk, ahol már tombol a média revü. Néhány fotót biztos közölnek majd a bulvárlapok az itt történtekről, úgyhogy nem lövöm le a poént. Lényeg, hogy páholyból nézhetjük az Offspringet, a kaliforniai punk nyugdíjasokat. Az énekes egészen piknikus lett az idők során, de a hangja a megasztáré és az ironikus felhangok még mindig jól állnak neki. Nem is tudunk a fenekünkön maradni, a Pretty Fly első taktusaira mint a ketrecből kieresztett vadak, menekülünk. Így nem kell tovább nézni, hogyan csinálnak magukból bohócot kemény ötvenes értelmiségiek, csak azért, hogy a huszonéves lányoknak megmutassák a tánctudásukat.
Az MR 2 színpadon közben elkezdi a bemutatkozást Péterfy Bori és népi szerelemzenekara. A számokat mindenki ismeri, ami nem saját, mint például a slágerré lett Denevér, azt nyolcvanas évekbeli zenekaroktól emelték át a repertoárba, és az énekesnő sorban köszönetet is mond érte mindenkinek. Először hallom tőlük a rövid életű, zseniális Új nem zenekar Vissza a katakombákba című szerzeményét, és kicsit sajnálom, hogy nem Benedek Zsuzsa énekli ezt el nekünk a pódiumon, akiben nem volt manír soha. Hirtelen sok lesz Boriból, Merényi Dávid amúgy nagyon izgalmas háttérképein is folyton őt látni, de amikor bekiabálja, hogy Éljenek a melegek!, akkor mindent visszavonok, és azt mondom, hogy elhangzott a fesztivál egyetlen hivatalosan szolidáris mondata. Csak néhányan morognak, de mivel a zenét szeretik, nem mennek el, a többiek ünneplik a Love Bandet és az empátiát. Ha csak ez a koncert lett volna ma, akkor is elégedetten mennék haza, pedig még az éjszaka sűrűje hátra van.
