I. Károly, az első spanyol Habsburg-uralkodó (V. Károly néven német császár) alatt Spanyolország világhatalom lett. 1516-50 között özönlött a gyarmatokról a nemesfém, ám ez nem virágoztatta fel az országot, hanem gazdasági hanyatlást és inflációt idézett elő.
A súlyos gazdasági helyzet ellenére az ország európai hegemóniára tört. Károly fia, II. Fülöp folytatta a hatalmi politikát, s a Santa Cruz tengernagy vezette spanyol Armada a lepantói csatában 1571-ben megverte a földközi-tengeri török hajóhadat. A tengeren a fő rivális a protestáns Anglia volt, amely Németalfölddel együtt hitbéli ellenfélnek is számított. E két állam szövetsége és Francis Drake kalózakciói miatt a király elhatározta: Anglia ellen indul.
"Armada invenciblének", legyőzhetetlen hajóhadnak nevezték a spanyolok azt az Armadát, amelyet II. Fülöp azért szervezett, hogy az angol hajóhadat megsemmisítse. Az előkészületek már 1586 júliusában elkezdődtek, a kijelölt vezető Santa Cruz tengernagy volt, aki azonban idő előtt meghalt.
Fülöp ezután Medina Sidonia herceget nevezte ki parancsnokká, noha ő sem tengerész, sem katona nem volt. Spanyolországból, az 1581-ben elfoglalt Portugáliából és a gyarmatokról 40 hadihajót és 90 szállítóhajót vontak össze, 8 ezer tengerésszel és 19 ezer katonával. Mindez hatalmas erőt jelentett, bár elhelyezése oly nyomorúságos volt, hogy ez a hadrafoghatóságot komolyan akadályozta. Ezzel szemben Howard lord angol főparancsnok 182 hajót vezetett, közülük csak 34 volt igazi hadihajó, de a tisztek és a legénység tapasztaltabbak voltak.
Az Armada 1588 májusában Lisszabonból indult el, és bár a vihar útközben számos hajót tönkre tett, augusztus 6-án elérte a Doveri-szorost. A döntő ütközetre 8-án került sor, amikor a Lord Howard, a Lord Seymour és a lovaggá ütött Francis Drake vezényelte angol egységek összehangolt támadást intéztek az Armada ellen. Medina Sidonia és emberei hiába harcoltak vitézül, egy vihar újra szörnyű pusztítást végzett hajóikban. Az angolok végül is győztek, s az Armada pusztulása végzetesnek bizonyult Spanyolország tengeri hatalmára és világuralmi terveire nézve.
Kétségtelen, hogy az angolok remek taktikájuknak és hősies küzdelmüknek köszönhették a sikert, de nem tagadható, hogy győzelmükben az időjárásnak is fontos szerepe volt. Tudta ezt Erzsébet királynő is, amit jól jelez, hogy a diadal tiszteletére vert érmére a következő feliratot vésette: "Afflavit Deus et dissipati sunt", azaz "Szélvészt küldött az Isten, és a hajók szétszórattak".
(Múlt-kor/MTI)
