"Minden alkalommal, amikor az emlékezés feladatának kötelezettségeit átadhatjuk, meg kell tennünk" - jelentette ki az ellenzéki vezető a France Info hírrádióban. Xavier Darcos oktatási miniszter viszont nehezen tartja kivitelezhetőnek az államfő javaslatát.
Franciaország egyik legjelentősebb valláspolitikai eseménye a franciaországi zsidó szerveztek tanácsának (CRIF) éves díszvacsorája, amelyen a francia egyházak vezetői mellett kormánypárti és ellenzéki politikusok is részt vesznek. Eddig azonban csak egyetlen egyszer fordult elő, 1991-ben, a franciaországi zsidók emancipációjának 200. évfordulóján, hogy maga az államfő is megjelent az ünnepségen.
Szerda este viszont a jelenlegi elnök, Nicolas Sarkozy teljes kormánya jelenlétében itt tartotta szükségesnek, hogy az utóbbi időben a vallás és az állam kapcsolatáról, a "civilizáló örökségéről" és "Franciaország keresztény gyökereiről" Rómában és Rijádban tett kijelentései miatt a Franciaországban kialakult polémiára reagáljon. A Vatikánban a katolikus vallását büszkén vállaló, de bevallottan nem gyakorló francia elnök ugyanis azt állította, hogy "a jó és a rossz közti különbség tanításában egy tanító soha nem helyettesítheti a papot vagy a lelkipásztort".
A zsidó közösség vezetői előtt Sarkozy így pontosította gondolatait, hogy "Soha nem mondtam, hogy egy tanító alacsonyabb szinten lenne egy papnál, rabbinál vagy imámnál az értékek átadásában ... Soha nem mondtam, hogy a világi morál alacsonyabb szintű lenne a vallásos morálnál. A meggyőződések kiegészítik egymást, és amikor a jót és a rosszat nehéz egymástól megkülönböztetni, akkor egyik hatással van a másikra".
Az államfő szerint Franciaországban "senki nem akarja megkérdőjelezni a szekularizációt, azt a drága kincset, ami az állam semlegességét, más hitének tiszteletét, köztük a nem hívőkét is jelenti", ugyanakkor Sarkozy azt szeretné, ha "minden francia gyermeknek joga lenne szellemi és emberi formálódása közben elkötelezetten vallásos emberekkel találkozni, akik megnyitják előttük az utat a spiritualitás felé". Ellenzéki képviselők azonnal kifogásolták, hogy az elnök ismételten saját istenről vallott felfogását keverte bele a köztársaság koncepciójába, amelynek - és így az államfőnek - sem feladata álláspontot megfogalmaznia az istenhitről.
Az antiszemitizmus elleni harc megerősítésére Sarkozy azt javasolta, hogy a jövő tanév kezdetétől minden tízéves kisiskolás tanulja meg a holokauszt franciaországi áldozataiként elpusztul 11 ezer gyerek közül egy a személyes történetét. "Nincs intimebb dolog egy személy nevénél és keresztnevénél. És semmi nem érint meg úgy egy gyereket, mint egy vele egykorú gyerek története, aki ugyanúgy játszott, ugyanúgy örült és ugyanúgy remélt, mint ő" - hangoztatta a francia elnök.
A heves polémia hatására, amelyet Nicolas Sarkozy államfőnek azon javaslata váltott ki, hogy a jövő tanévtől minden tízéves kisiskolás megtanulja egy vele egykorú, a holokausztban elpusztult francia gyerek személyes történetét, az elnöki hivatal vasárnap módosította a kezdeményezést: a deportált francia gyerekek emlékét nem egyénenként, hanem osztályonként kell az iskolásoknak őrizniük.
Kivételes alkalomnak számított, hogy Sarkozy javaslatát az ellenzék vezetője, Francois Hollande, a Szocialista Párt (PS) főtitkára is támogatta, hasonlóan a francia nácivadász Serge Klarsfeldhez, a Franciaországi Deportált Zsidók Gyermekei Egyesületének elnökéhez. Ugyanakkor a jobboldali kormányzópárt és a zsidó közösség vezetői köréből sokan nemtetszésüknek adtak hangot.
Simone Veil, Franciaország egyik legnagyobb tiszteletben álló személyisége, holokauszttúlélő és volt jobboldali miniszter az elnöki kezdeményezést "elképzelhetetlennek, tarthatatlannak és igazságtalannak" minősítette. A Sarkozy beszédénél jelen lévő 80 éves politikusasszony, a Soá Emlékalapítvány elnöke a L'Express című hetilapnak elmondta: "Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Túl nehéz az emléket (egy gyermeknek) hordozni". Szerinte a javaslat ráadásul vallási ellentéteket is szülne. A Franciaországi Zsidó Diákok Uniója szerint pedig "kontraproduktív" lenne az ilyenfajta tanítás eredménye.
Pszichológusok és pszichiáterek, valamint pedagógus-szakszervezetek azonnal tiltakoztak a kezdeményezés ellen, mert szerintük az a gyerekeknél csak a bűntudat érzésének kifejlődésére szolgálna. "Pszichés szempontból az elnök javaslata aberráció" - hangoztatta Marie-Odile Rucine gyermekpszichológus, aki szerint a holokauszt tanítása csakis kollektív oktatási módszerrel történhet. Boris Cyrulnik pszichiáter - aki szüleit a deportálásban vesztette el - úgy véli, hogy ha Sarkozy elképzelése szerint beszélünk a gyerekeknek a holokausztról, akkor a szorongást és a lelki sérüléseket is átadjuk vele.
Annette Wieviorka történész, holokausztszakértő, a Lányomnak elmagyarázott Auschwitz című könyv szerzője felháborodott az elnök javaslatán. Szerinte a holokausztot most is tanulják a francia iskolások, nem fenyeget a feledés veszélye, és az államfőnek nem kellene beavatkoznia, hogy milyen pedagógiai módszerekkel tanítanak az iskolákban.
Pascal Bruckner filozófus - aki veszélyesnek ítélte meg a kezdeményezést - a konzervatív Le Figaro hasábjain úgy vélte, hogy a gyerekek most is tanulnak a holokausztról és ennek ellenére erősödik az antiszemitizmus. Henri Rousso történész pedig a baloldali Libérationban "megemlékezési marketingnek" nevezte Sarkozy ötletét.
Emmanuelle Mignon, a francia államfő kabinetfőnöke a Journal du Dimanche című vasárnap megjelenő újságnak adott interjújában elmondta: a tanároknak mindig is nehézséget jelentett a holokauszt tanítása. Az elnök csak nekik akart segíteni, de elfogadja azt a kritikát, hogy ez súlyos teher lehet egy tízéves kisgyereknek, ezért elképzelhető az a megoldás, hogy egy-egy deportált gyerek történetét egy egész osztály közösen tanulja meg ezentúl.
(Múlt-kor/MTI)
