A kezdeti elvárásokkor gondolták volna, ilyen nagy siker lesz az Ördögkatlan?
A kiindulópont az volt, hogy 2008 nyarán szokás szerint megszerveztem a Bárka Kikötőt Pulán, a Művészetek Völgye egyik falujában. De júniusban jött a hír, hogy elmarad a Művészetek Völgye, és Kiss Mónival kitaláltuk, hogy sebaj, megcsináljuk a magunk fesztiválját. Ez azt is jelenti, hogy senki semmiféle elvárást nem támasztott. Az egész annyira jól sikerült, hogy utána viszont már igényelték az emberek a folytatást. Tapasztalatlanok voltunk a fesztiválszervezésben, új, számunkra ismeretlen utakra léptünk rá az Ördögkatlannal. Egy romantikus hobbitevékenységből egész éves, kemény munkát igénylő, intézményesített hobbitevékenység lett.
Egymás után születnek itthon a fesztiválok. Az Ördögkatlan egyedisége hogyan fogalmazható meg?
Hadd válaszoljak példákkal. Egy-egy fellépő művész nem csak úgy jön és aztán elmegy, hanem a koncertje-fellépése után ott marad, jelen akar lenni. Ebben a viszonyulásban már benne foglaltatik, hogy érdekli őket a többiek produkciója. A programokat mi választjuk ki, a döntéseink személyes élményeken alapulnak. A személyességhez az is hozzátartozik, hogy nincs olyan, hogy Móni vagy én ne bukkannánk fel legalább egy köszönés erejéig minden programon. Tavaly Lajkó Félix a koncertje után megkérdezte, megismertetnénk-e Kiss Tibivel. Bemutattuk őket egymásnak, azonnal jó viszony alakult ki köztük, a végén együtt zenéltek. Ebben az évben már azt tervezik, hogy együtt lépnek fel. Nem az az üzemmenet folyik nálunk, hogy a „készterméket” megvesszük, majd használat után eldobjuk.
Kiemelne egyet az idei programok közül?
Az idei tervek között meg kell említenem, hogy szeretném, ha megvalósulna a Katlantánc. Pina Bausch, a színháztörténet egyik legjelentősebb alakja már tíz éve halott, de produkciói szellemisége a mai napig él. A Szegfűk című előadásnak egyik alapmotívuma a négy évszak, az örök visszatérés megidézése, amit jelnyelvi módon táncolnak el Louis Armstrong zenéjére. Szeretnénk, ha július 31-én több száz emberrel együtt ez nálunk is összejönne. Ez a közös táncos vonulás pontosan tükrözné a Katlan szellemiségét: a szabadságot, a bátorságot és a derűt.
Tíz éve halt meg Cseh Tamás, aki szintén meghatározta a Katlan életét.
Cseh Tamás nyitotta meg az első Ördögkatlant. A második évben, augusztus hetedikén javában zajlott a fesztivál, és jött a szomorú hír a feleségétől, hogy Tamás elment. Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy valamilyen úton-módon ne idéznénk meg Tamást minden évben az Ördögkatlanon. Ez idén sem lesz másképp. A látogatókat várja majd egy zongorával együtt a rendelkezésükre bocsátott Cseh Tamás Szoba, ahol bárki leülhet a hangszer mellé, egy feltétellel: hogy Cseh Tamás dalokat ad elő.
Az empátiát, elfogadást is segítheti a fesztivál?
Szerénynek kell lenni, én nem akarok nagy szavakat használni ? de ha más mondja, elfogadom. Azt gondolom, hogy öt napra kiszakadunk abból az ördögi körből és fullasztó szürkeségből, amiben mindannyian élünk. Akárhogy nézem, én is zárványként létezem a budapesti utcákon. Az Ördögkatlanon az elzárkózás helyett lépten-nyomon nyitottsággal találkozom. Külön kiemelném, nálunk nincs politizálás, nem foglalkozunk azzal, melyik művészt hova sorolnak.
Az irodalmi programok összeállításában mi döntött?
Másodszorra kérünk fel kiadót, hogy képviseltesse magát az Ördögkatlanon, idén a Jelenkor Könyvkiadóra esett a választásunk. Azt, hogy melyik írót, költőt hozzák el, rájuk bízzuk. Ezen kívül jó kapcsolatot ápolunk a Pannon Tükör című folyóirattal is, őket is várjuk, és nem határozzuk meg, hogy a szerkesztő, Nagygéci Kovács József milyen szerzőket választ. Az idei év egyik nagy szenzációja Háy János Kik vagytok ti? című, sajátos magyar irodalomtörténete, esszégyűjteménye. A szerző négy napon keresztül tart majd előadásokat a fesztiválon Petőfiről és Pilinszkyről, Móriczról és Hajnóczyról, mindazokról, akik irodalmunk kétségbevonhatatlan nagyjai. Háy meghívása természetesen szintén személyes döntésből fakadt.
Hogy látja, vissza-visszatér a korábbi közönség?
Tulajdonképpen szinte mindenki visszatér, és mindenki hoz is magával valakit. Az a tapasztalat, hogy évről évre többen vagyunk, és ez jó, mert nem lankad az érdeklődés, megmarad a nyitottság az Ördögkatlan iránt.
A legtöbb cég elzárkózik a kultúra anyagi támogatásától. Van ötlete, miért?
Két magyarázattal szolgálhatok erre a kérdésre. Az egyik, hogy nagyon fiatal a nálunk létező kapitalizmus, amelyben az úgymond újgazdagok még ?kezdők?, tőlük egyelőre nem várhatunk sokat. Magyarországnak a történelme alatt soha nem adatott meg az a kiváltság, hogy száz-kétszáz éven keresztül viszonylagos változatlanságban, nyugalomban működhessen. Bízom benne, hogy majd a mostani újgazdagok unokái másképp viszonyulnak a kultúrához, ha addig nem történik megint valami lényegi változás. A másik, hogy sok cég a tao által letudhatta a kultúratámogatást, de a tao megszüntetésével nem feltétlenül született meg bennük a szándék, hogy jó, most másképp kell segítenem a kultúrát. Mindezek dacára az Ördögkatlan minden évben újult erővel és lankadatlan lelkesedéssel vág bele a szervezésbe és a megvalósításba.
Nyitókép: Bérczes László. Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
