Szent Márton tisztelete volt az oka, hogy a középkorban éppen Szombathelyen épült vár, és éppen az lett egyházi-királyi birtokközpont, grófsági székhely már Nagy Károly idejében. A török időkben ide menekült a vasvári káptalan és a vármegye, 1777-ben pedig Szent Márton és Szent Quirinus tiszteletére itt alapított püspökséget Mária Terézia. Legismertebb szülöttének zarándokútja, a Szent Márton európai kulturális útvonal szombathelyi állomásait a burkolaton elhelyezett táblák jelzik.
Szent Márton tanítványa és életrajzírójától, Sulpicius Severustól tudjuk, hogy a középkor egyik legkedveltebb szentje időszámításunk szerint 316-ban vagy '17-ben, a római Savariában született. Itáliában, majd Galliában szolgált légiósként. Köpenyének felét Amiens kapujában egy koldusnak adta, hogy így fejezze ki az együttérzését és mutasson példát. Katonai pályájának lezárása után térítőútra indult, és a legenda szerint szülővárosába hazatérve az édesanyját is megkeresztelte. 371-ben Tours püspökévé választották. Szerénysége, közvetlensége és az általa véghez vitt csodák miatt nagy tiszteletnek örvendett. 397-ben halt meg.
Az egész Európán átívelő zarándokút, a Via Sancti Martini kiindulóállomása a Szombathely nyugati szélének magaslatán álló Martineum Felnőttképző Intézet. Már a 18. században kálvária állt, majd 1906-ban karmelita rendház épült ezen a helyen. 1992-ben a felnőttképző intézettel bővült az épületegyüttes, amelynek falán két bronzrelief látható: az egyiken Szent Márton irgalmas cselekedetét, a másikon az álmát ábrázolta Somogyi Tamás.
A Szent Márton út következő állomása a Szent István parkban, az ókori színház helyén két rozsdás vaslemezből álló dombormű. Már a 3. században állt e helyen színház, ahol Szent Quirinus passiója szerint halálra ítélték a püspököt, aki nem volt hajlandó megtagadni hitét. Koller László ezt a pillanatot, a másik lemezen pedig Szent Márton megvesszőzését örökítette meg.
„Gyenge nyakába malomkövet öltvén durva kaczajjal / A 'Sibaris' sebesen le folyó özönébe taszíták, / Hol bár néki nyakát a' kő nehezíti, szeliden / Fenn lebeg” – Horváth József Elek 1825-ben, a város első magyar nyelvű várostörténetében e szavakkal írta le Szent Quirinus mártírhalálát. A harmadik állomáson az ókorban Sibarisnak (erről kapta város a Sabaria/Savaria nevet), ma pedig Perintnek nevezett patak hídjáról malomkővel a nyakában vízbe taszított szent emlékhelyét találjuk. Itt egyrészt a patak hídján „fennakadt” püspöki bronzöv, másrészt az egyik közeli házfalon elhelyezett emléktábla idézi meg a vértanú emlékét.
Szent Quirinust, Siscia (ma a horvátországi Sisak városa) püspökét 303-ban a keresztény hite melletti állhatatos kitartása miatt szülővárosában elfogták, és Pannonia tartomány székhelyére, Savariába hurcolták. A színházban állították bírái elé, és időszámításunk szerint 303-ban halálra ítélték, a kivégzés június 4-én volt. Földi maradványait vélhetőleg a város keleti szélén fekvő és ma is létező sírkertben temették el. Amikor a kereszténység államvallássá vált, a tiszteletére a városban emelt bazilikába helyezték át, később pedig barbár támadásoktól való félelmükben Rómába menekítették őket. Ereklyéi a szombathelyi püspökség megalapítása után, 1779-ben Mária Terézia közbenjárására az újonnan felépült székesegyházba kerültek, de az 1930-as években a szalézi szerzetesrend új, a szent nevét felvevő templomába vitték át és azóta ott őrzik őket.
A Via Sancti Martini következő állomása a székesegyház, a püspöki palota és a papi szeminárium épületei, amelyeken több különböző ábrázolását (freskót, festményt és szobrot egyaránt) láthatjuk a két szentnek, akik oltalmába Szily János püspök a püspökséget ajánlotta..
A város főterén folytatódik a sétaút, ahol a régi várostoronyra emlékező mozaikot, T. Takács Tibor alkotását találjuk. A torony sisakját egykor Szent Márton festett képe, később bádogból készült alakja díszítette.
A következő állomáson, a Savaria téren Koller László különleges szobra látható: Szent Márton püspök egy koldusnak adja a köpenye felét. Az életnagyságú alkotás a magasban a város egyetlen korábbi plébániatemplomához, a Szent Márton-templomhoz vezető út egykori kapujában látható, árnyéka a környező házak falára vetül.
A hetedik állomást a Savaria Múzeum kertjében alakították ki. Szent Márton domborműve egy filagória alatt rejtőzik, annak emlékére, hogy állítólag szeretett elbújni, kerülte az ünneplést. A hozzá köthető legismertebb legenda is az, hogy a libák gágogása árulta el a búvóhelyét, amikor a tours-i püspökké választás elől próbált kitérni. A kígyó és a kutya is szerepelnek a legendájában, ezért az emlékhelyen is. Egyszer játszadozó gyermekre támadt egy kígyó, olvashatjuk róla, de aztán Márton parancsának engedelmeskedve mégsem bántotta. A püspök pedig így kommentálta az esetet: „A kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek…”
A következő állomás a Szent Márton-templom. A jelenleg is Márton szülőhelyeként tisztelt épületet a középkor legendás királyának, Nagy Károlynak 791-ben Savariában tett látogatásának köszönhetjük. Az egykori keresztény temetőben még sok látványos, keresztény jelképekkel díszített sírépítmény lehetett a király ottjártakor, és a helyiek az akkor álló építmények egyikét nevezték meg Márton szülőházaként. Ennek helyén a 9. században épült keresztény templom, a ma álló elődje, így a Szent Márton-templom a Kárpát-medence legrégebbi, folyamatosan használt keresztény kultuszhelye. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét, a templom oldalkápolnájában pedig a Hic natus est S.Martinus felirat olvasható. 1638-ban Draskovich György győri püspök a domonkosoknak adta a templomot. Az egykori rendházban 2016-ban, Márton születésének 1700. évfordulóján látogatóközpontot rendeztek be, ahol a szombathelyi Szent Márton-tiszteletről, annak a néphagyományban elfoglalt helyéről és a nyugat-dunántúli Szent Márton-ábrázolásokról tájékozódhatunk. A templom előtti téren álló kutat már 1360-ban oklevél említi. A legenda szerint Szent Márton a hazatérésekor ennek a kútnak a vizével keresztelte meg az édesanyját. A keresztelés jelenetét Rumi Rajki István 1938-as kútszobra örökítette meg.
A nemzetközi zarándokút utolsó szombathelyi állomása a Szent Márton temető, amelynek falán felirat emlékezik meg Nagy Károly látogatásáról. A sírkertet közel kétezer éve, az ókeresztény időktől a közelmúltig használták, ami Közép-Kelet-Európában egyedülálló.
A sétautat bejárni szándékozók számára prospektus készült a helyszínek megjelölésével, magyarázatával.
Fotók: Budai Kriszta / Kultúra.hu
