Szent Márton tisztelete volt az oka, hogy a középkorban éppen Szombathelyen épült vár, és éppen az lett egyházi-királyi birtokközpont, grófsági székhely már Nagy Károly idejében. A török időkben ide menekült a vasvári káptalan és a vármegye, 1777-ben pedig Szent Márton és Szent Quirinus tiszteletére itt alapított püspökséget Mária Terézia. Legismertebb szülöttének zarándokútja, a Szent Márton európai kulturális útvonal szombathelyi állomásait a burkolaton elhelyezett táblák jelzik.
Szent Márton tanítványa és életrajzírójától, Sulpicius Severustól tudjuk, hogy a középkor egyik legkedveltebb szentje időszámításunk szerint 316-ban vagy '17-ben, a római Savariában született. Itáliában, majd Galliában szolgált légiósként. Köpenyének felét Amiens kapujában egy koldusnak adta , hogy így fejezze ki az együttérzését és mutasson példát. Katonai pályájának lezárása után térítőútra indult, és a legenda szerint szülővárosába hazatérve az édesanyját is megkeresztelte. 371-ben Tours püspökévé választották. Szerénysége, közvetlensége és az általa véghez vitt csodák miatt nagy tiszteletnek örvendett. 397-ben halt meg.
Az egész Európán átívelő zarándokút, a Via Sancti Martini kiindulóállomása a Szombathely nyugati szélének magaslatán álló Martineum Felnőttképző Intézet. Már a 18. században kálvária állt, majd 1906-ban karmelita rendház épült ezen a helyen. 1992-ben a felnőttképző intézettel bővült az épületegyüttes, amelynek falán két bronzrelief látható: az egyiken Szent Márton irgalmas cselekedetét, a másikon az álmát ábrázolta Somogyi Tamás.
A Szent Márton út következő állomása a Szent István parkban, az ókori színház helyén két rozsdás vaslemezből álló dombormű. Már a 3. században állt e helyen színház, ahol Szent Quirinus a püspököt passiója szerint halálra ítélték, mert nem volt hajlandó megtagadni a hitét. Koller László ezt a pillanatot, a másik lemezen pedig Szent Márton megvesszőzését örökítette meg.
„Gyenge nyakába malomkövet öltvén durva kaczajjal / A 'Sibaris' sebesen le folyó özönébe taszíták, / Hol bár néki nyakát a' kő nehezíti, szeliden / Fenn lebeg” – Horváth József Elek 1825-ben, a város első magyar nyelvű várostörténetében e szavakkal írta le Szent Quirinus mártírhalálát. A harmadik állomáson az ókorban Sibarisnak (erről kapta város a Sabaria/Savaria nevet), ma pedig Perintnek nevezett patak hídjáról malomkővel a nyakában vízbe taszított szent emlékhelyét találjuk. Itt egyrészt a patak hídján „fennakadt” püspöki bronzöv, másrészt az egyik közeli házfalon elhelyezett emléktábla idézi meg a vértanú emlékét.
Szent Quirinust, Siscia (ma a horvátországi Sisak városa) püspökét 303-ban a keresztény hite melletti állhatatos kitartása miatt szülővárosában elfogták, és Pannonia tartomány székhelyére, Savariába hurcolták. A színházban állították bírái elé, és időszámításunk szerint 303-ban halálra ítélték, a kivégzés június 4-én volt. Földi maradványait vélhetőleg a város keleti szélén fekvő és ma is létező sírkertben temették el. Amikor a kereszténység államvallássá vált, a tiszteletére a városban emelt bazilikába helyezték át, később pedig barbár támadásoktól való félelmükben Rómába menekítették őket. Ereklyéi a szombathelyi püspökség megalapítása után, 1779-ben Mária Terézia közbenjárására az újonnan felépült székesegyházba kerültek, de az 1930-as években a szalézi szerzetesrend új, a szent nevét felvevő templomába vitték át és azóta ott őrzik őket.
A Via Sancti Martini következő állomása a székesegyház, a püspöki palota és a papi szeminárium épületei, amelyeken több különböző ábrázolását (freskót, festményt és szobrot egyaránt) láthatjuk a két szentnek, akik oltalmába Szily János püspök a püspökséget ajánlotta..
A város főterén folytatódik a sétaút, ahol a régi várostoronyra emlékező mozaikot, T. Takács Tibor alkotását találjuk. A torony sisakját egykor Szent Márton festett képe, később bádogból készült alakja díszítette.
A következő állomáson, a Savaria téren Koller László különleges szobra látható: Szent Márton püspök egy koldusnak adja a köpenye felét. Az életnagyságú alkotás a magasban a város egyetlen korábbi plébániatemplomához, a Szent Márton-templomhoz vezető út egykori kapujában látható, árnyéka a környező házak falára vetül.
A hetedik állomást a Savaria Múzeum kertjében alakították ki. Szent Márton domborműve egy filagória alatt rejtőzik, annak emlékére, hogy állítólag szeretett elbújni, kerülte az ünneplést. A hozzá köthető legismertebb legenda is az, hogy a libák gágogása árulta el a búvóhelyét, amikor a tours-i püspökké választás elől próbált kitérni. A kígyó és a kutya is szerepelnek a legendájában, ezért az emlékhelyen is. Egyszer játszadozó gyermekre támadt egy kígyó, olvashatjuk róla, de aztán Márton parancsának engedelmeskedve mégsem bántotta. A püspök pedig így kommentálta az esetet: „A kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek…”
A következő állomás a Szent Márton-templom. A jelenleg is Márton szülőhelyeként tisztelt épületet a középkor legendás királyának, Nagy Károlynak 791-ben Savariában tett látogatásának köszönhetjük. Az egykori keresztény temetőben még sok látványos, keresztény jelképekkel díszített sírépítmény lehetett a király ottjártakor, és a helyiek az akkor álló építmények egyikét nevezték meg Márton szülőházaként. Ennek helyén a 9. században épült keresztény templom, a ma álló elődje, így a Szent Márton-templom a Kárpát-medence legrégebbi, folyamatosan használt keresztény kultuszhelye. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét, a templom oldalkápolnájában pedig a Hic natus est S.Martinus felirat olvasható. 1638-ban Draskovich György győri püspök a domonkosoknak adta a templomot. Az egykori rendházban 2016-ban, Márton születésének 1700. évfordulóján látogatóközpontot rendeztek be, ahol a szombathelyi Szent Márton-tiszteletről, annak a néphagyományban elfoglalt helyéről és a nyugat-dunántúli Szent Márton-ábrázolásokról tájékozódhatunk. A templom előtti téren álló kutat már 1360-ban oklevél említi. A legenda szerint Szent Márton a hazatérésekor ennek a kútnak a vizével keresztelte meg az édesanyját. A keresztelés jelenetét Rumi Rajki István 1938-as kútszobra örökítette meg.
A nemzetközi zarándokút utolsó szombathelyi állomása a Szent Márton temető, amelynek falán felirat emlékezik meg Nagy Károly látogatásáról. A sírkertet közel kétezer éve, az ókeresztény időktől a közelmúltig használták, ami Közép-Kelet-Európában egyedülálló.
A sétautat bejárni szándékozók számára prospektus készült a helyszínek megjelölésével, magyarázatával.
Fotók: Budai Kriszta / Kultúra.hu
