A perjelség a város legnyüzsgőbb részén, a Széchenyi téren áll, ahol egymásba érnek a hangos fesztiválok. Az éttermek teraszán zeneszó, a padokon társaságok, a csobogóban gyerekek ricsajoznak. A lélek erődítményeként állják útját a külvilág zajának a megszentelt falak, mert ahogy Szent Benedek írja regulájában: a szív tisztaságában találhatjuk meg Istent; nem a világtól kell elvonulni, hanem szüntelenül a szívünkben élő Istenre kell figyelni.
A bencés rend jelenléte és tevékenysége mindig jelentős volt Győrben, több évszázada járulnak hozzá a város fejlődéséhez. Nemcsak a vallási élet területén vállalnak kiemelkedő szerepet, hanem oktatási intézményük, kulturális eseményeik és társadalmi szolgálatuk révén is.
A Loyolai Szent Ignác bencés templom a mai Magyarország első barokk temploma. Különleges szakrális értéke, hogy ötöt itt őriznek hazánk tizenkét fennmaradt kora barokk fekete oltárából. Kórusa, a Collegium Musicum Jaurinense, amelyet 2002-ben Kelemen Áron atya szervezett újjá, ebbe a korba repít vissza. Repertoárjukkal a gregoriánra és 17. századi művekre fókuszálnak. Az énekesek a gimnázium fiú diákjai.
Sárai-Szabó Kelemen perjel vezeti a bencés közösséget, igazgatja a templomot, igazgatóhelyettese a kollégiumnak, hittantanár és a közeli Vének község lelkipásztora. A bencések győri működésének kezdeteiről őt kérdeztem.
„A várost teljesen újjá kellett építeni, miután a 16. század végén a kiűzött török seregek porig égették. Később a püspök Pázmány Péter tanácsára jezsuitákat hívott segítségül, akik 1626-ban érkeztek meg Győrbe, és iskolát alapítottak. A templom építését 1635-ben kezdték el, korabeli jezsuita naplók szerint 1641. július 31-én Szent Ignác ünnepét a nép nagy örömujjongása közepette már a templomban tartották meg. Mária Terézia 1773-ban hirdette ki a jezsuiták feloszlatását elrendelő pápai bullát, II. József idején pedig a bencés rendet is feloszlatták. Néhány évvel később, 1802-ben sikerült elérni a bencés rend visszaállítását, s ellentételezésül a rend feladata lett a tanítás. Tíz rendházat és iskolát kaptak, többek között a jezsuiták győri iskoláját és templomát.”
A győri iskolában hat bencés szerzetessel indult meg az oktatás 1802-ben. A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium ma is az egyik legmeghatározóbb oktatási intézmény a városban. „A névadó is tanított itt – folytatja Kelemen atya. – Rendkívül fontosnak tartotta magyarságát, tanári munkáját. Egész életében az a vágy mozgatta, hogy tegyen valami hasznosat és szépet a magyarokért. Ez minden bencés szerzetes szíve vágya: jobbá tenni azt a közösséget, amelynek szolgálatára az isteni kegyelem rendelt minket.”
Több mint két évszázad valamennyi híres bencéséről itt puszta felsorolással sem tudunk megemlékezni. De lássunk néhány kiemelkedő példát. Czuczor Gergely (1800–1866) unokatestvére, Jedlik Ányos (1800–1895) tanár, tudós, feltaláló, akadémikus csaknem végigélte a 19. századot, s huszonhét esztendőt töltött Győrben. Előbb diákként, majd 1825-ös pappá szentelése után hat évet a bencés líceum tanáraként. 1827-28 táján itt dolgozta ki a villanymotor működési elvét, feltalálta a dinamót és a szódagyártó készüléket.
Anekdota őrzi, hogy mi vezetett a szódagéptől a fröccsig: Vörösmarty Mihály 1842-ben fóti birtokán vendégül látta barátait, köztük Jedlik Ányost, aki itt mutatta be a „spritzert”, vagyis a szódavízzel felengedett bort. Vörösmartynak nem tetszett a német szó, és szellemeskedve megalkotta a „fröccs” elnevezést. Ehhez kapcsolódik, hogy jövőre lesz Győrben a huszadik fröccsfesztivál, amelynek egyik jótékony célja a Szép Magyar Beszéd anyanyelvi verseny támogatása.
Kelemen atya a fröccstől a sörig ér a történetmesélésben: „Nyár elején a rend egy százéves szódagyártó készülékhez jutott, amit kiállítottunk a néhány éve a tulajdonukba került patinás Lloyd-palota épületében található Apátúr Sörházban. A Széchenyi István Egyetem és a perjelség közös erővel hozta létre a sörházat és a tanműhelyt. A földszinten van a söröző és a főzőház, a pincében az erjesztőtér, ahol tizenkét ötszáz literes tárolóban készül a sör.”
A híres bencések sorában Rónay Jácintról (1814–1889) is szólnunk kell: az ő nevéhez fűződik a hagyomány, hogy a Habsburg-család tanítói a rendből kerüljenek ki, ő volt ugyanis Rudolf trónörökös és Mária Valéria főhercegnő nevelője.
A győri telefonhálózat megalapítása és a vízvezetékrendszer kiépítése is bencés szerzetes nevéhez fűződik. Bierbauer Lipót (1841–1917) először az iskolai szertár és a vele szomszédos épületben lévő szobája, majd a bencés rendház és a Radó-szigeten álló színház között épített ki telefonvonalat. Egy bizarr történet szerint a kísérletező kedvű szerzetes 1880-ban hatósági engedéllyel próbálgatta elektromágneses készülékét, és újraélesztett egy felakasztott rablógyilkost.
Az ő kortársa volt Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki a gyakorlatorientált oktatás szellemében ásványokat, növényeket gyűjtött az iskolai szertárba, és megfogalmazta a múzeumalapítás gondolatát. A városi napilapban gyűjtést hirdetett, a győriek lelkesen hordták össze az anyagot, és 1859-ben hivatalosan is létrejött a múzeum.
Nagy időárkokat ugrottunk át, és a bencések győri jelentőségéről csakis egy bővebb rendtörténet tudna teljes képet adni. Az összegzést Sárai-Szabó Kelemen fogalmazza meg röviden: „A bencések több mint két évszázada vannak jelen Győr szívében, a négy évszázados intézményben. Nem csupán vallási közösséget építünk, hanem fiatalokat oktatunk és nevelünk, kulturális programjainkkal és közösségi szolgálatunkkal hozzájárulunk a város szellemi gazdagodásához. Jelenlétünkkel a Széchenyi tér több turisztikai tájékozódási pontnál: a bencések közössége irányt mutat azoknak, akik értékek mentén keresik az élet tartós alapjait. Nem elzárkózva, hanem a világ felé nyitottan, szívünkben Istennel és a lelkünkben a szolgálat szellemével tekintünk a jövő felé.”
