A költők karácsonyi verseiből nemcsak az ünnep fénye jön át, hanem érezhető az a kor, világ is, amelyből ők szólnak hozzánk. A fájdalom, a remény és az öröm egyformán megszólal bennük, akár Ady Endre, aki Kosztolányi Dezső, akár Juhász Gyula vagy József Attila, akár Pilinszky János fogalmazta meg a sorokat. Tőlük idézünk karácsony alkalmából.

 

texture-1893386_960_720

Ady Endre neve sokaknak eszébe jut karácsony kapcsán. Tőle a Karácsony ? Harang csendül… című verséből hoztunk részletet:

 

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

 

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
? Úgy mint régen ?
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

 

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

 

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

 

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni?
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

 

A teljes vers itt olvasható.

 

lights-1088141_960_720

Ugyancsak Ady Endrétől kaptuk ajándékba a Kis, karácsonyi éneket, amelyet gyerekként is számtalanszor hallottuk énekelve, szavalva. Talán még mi is elmondtuk egyszer a fa alatt. Ebből idézünk egy részletet:

 

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

 

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

 

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

 

A teljes vers itt olvasható.

 

Az ünnepek Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, József Attilát és Pilinszky János is megihlették. Tőlük is álljon itt egy-egy vers:

 

walnuts-558488_960_720


Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

 

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

 

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

 

És zsong az ének áhítatba zöngve?
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

 

Juhász Gyula: Betlehem (részlet)

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!

 

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

 

bubble-1893368_960_720

Pilinszky János: A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

 

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

 

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

 

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

 

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Fotó: pixabay.com