Székesfehérváron szentté avatják I. Istvánt.
Elsőként I. László rendelte el, hogy "Szent István napja mint szent ünnep megtartasson". Augusztus 20-át egyébként az 1083-as szentté avatáskor a pápa, VII. Gergely, jelölte ki. A király fehérvári sírjánál lezajlott szertartást követően, külön kultusz tárgyává vált jobb keze, amelyet teljes épségben sikerült megtalálni. Az eredetileg tisztán vallási ünnepnek világi tartalmat is adott, illetve jelentőségét emelte, hogy a középkori királyok ebben az időszakban tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor is személyesen meg lehetett előttük jelenni. A kialakuló Szent István-kultusz a magyar államiság különböző területein élt tovább: István személyéhez kapcsolódtak többségükben a koronázás törvényességét biztosító szabályrendszer elemei; különös jelentőséget tulajdonítottak a Szent István ünnepén (augusztus 20.) tartandó kormányzati és törvénykezési gyűléseknek; István feltételezett intézkedéseit minden jog forrásaként tisztelték, és ki-ki a maga "szabadságai"-t igyekezett Szent István rendelkezéseire visszavezetni. István középkori kultuszának ezen elemei előlegezték meg azt az újkori felfogást, mely az államalapító személyét egyszersmind a magyar államiság jelképévé is avatta.
