Az ukrajnai Szoncovkában született 1891. április 23-án. Első zongoraleckéit ötévesen vette édesanyjától, és Mozarthoz hasonlóan ekkor kezdett komponálni. A pétervári konzervatórium zeneszerzői szakát 1909-ben, a zongoraművészit öt évvel később fejezte be, tanult orgonálni és vezényelni is, kedvenc tanára Rimszkij-Korszakov volt.
Zongoristaként tizenhét évesen lépett fel először Ördögi látomások című saját művével, később is előszeretettel mutatta be és játszotta saját kompozícióit. 1911-ben született első zongoraversenye, három évvel később első nagy zenekari műve, a Szkíta szvit, 1917-ben első operája, a Dosztojevszkij regénye nyomán íródott A játékos (ezt a forradalmak miatt csak 1929-ben mutatták be). Ugyancsak 1917-ben fejezte be első szimfóniáját, amelyet ő maga a „klasszikus” jelzővel látott el, mert Haydn stílusát imitálta, de harmóniavilága már saját stílusát tükrözte. Prokofjev hét szimfóniát írt, az utolsót 1952-ben, halála előtt egy évvel.
1918-ban Amerikába, majd Párizsba utazott, koncerteket adott és komponált. Ekkor születtek korai korszakának remekművei, a Carlo Grozzi nyomán írt A három narancs szerelmese és a Valerij Brjuszov műve alapján komponált Tüzes angyal című operái, a Gyagilev Orosz Balettje számára írt két balett, három szimfónia és három zongoraverseny. 1927-ben nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, ahová a harmincas években a kommunista hatóságok unszolásának engedve és honvágyától hajtva végleg visszatért.
Ezt követően írt monumentális filmzenét (Eisenstein A jégmezők lovagja és a Rettegett Iván című alkotásához), balettet (Rómeó és Júlia, Hamupipőke), és elkészítette közismert gyermekmeséjét, a Péter és a farkas című szimfonikus költeményt. A második világháború alatt hazafias, lelkesítő darabokat komponált, többek között operát Tolsztoj Háború és béke című regénye alapján. Az 1943-as 7. zongoraszonátáért először kapta meg a Sztálin-díjat. A kitüntetésben összesen hat alkalommal részesült, 1946-ban egy év alatt háromszor is. 1947-ben az orosz szovjetköztársaság népművésze lett.
Amikor azonban a szovjet kultúrpolitikát irányító Andrej Zsdanov 1948-ban harcot hirdetett a „zenei formalizmus” ellen, Sosztakovics és Hacsaturján mellett Prokofjev is a célkeresztbe került.
Kiváltságait megnyirbálták, külföldre nem utazhatott, szemére vetették a „nyílt nemzeti jelleg hiányát”, szimpátiáját „a Nyugat dekadens zenéje iránt”.
Ő megpróbált alkalmazkodni az elvárásokhoz – új műveit újra és újra átírta, a groteszk elemeket lírai melódiagazdagság váltotta fel, és mintegy maga mentségeként megírta a Békeőrségen című oratóriumot. Utolsó jelentős műve, a Kővirág című táncjáték bemutatóját már nem érte meg: 1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanazon a napon, mint Sztálin. Hamvai a moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszanak. 1957-ben posztumusz Lenin-díjjal tüntették ki utolsó szimfóniájáért.
Prokofjev több művét is barátainak ajánlotta: egyik gordonkaversenyét Msztyiszlav Rosztropovicsnak, egy hegedűszonátáját David Ojsztrahnak, akivel szemben 1937-ben egy emlékezetes sakkmérkőzést vesztett el. Műveit állandóan repertoáron tartotta a zongoravirtuóz Szvjatoszlav Richter, aki hetedik és kilencedik zongoraszonátáját is bemutatta; a karmester Gennagyij Rozsgyesztvenszkij Prokofjev összes balettzenéjét és szimfóniáját, valamint több operáját lemezre vette. Szimfóniáit egyebek közt Vladimir Ashkenazy, Leonard Bernstein, Doráti Antal, Herbert von Karajan, David Ojsztrah és Ormándy Jenő vezényletével rögzítették.
A komponista egykori moszkvai lakása ma múzeum, 2012-ben Prokofjev nevét vette fel (a két évvel később a kelet-ukrajnai harcokban megsemmisült) donyecki nemzetközi repülőtér, a Merkúron krátert neveztek el róla. Egyik kompozíciója ihlette Sting Russians című dalát, a Rómeó és Júlia balettzenéjének fő témájából az Emerson, Lake and Palmer készített feldolgozást.
A Péter és a farkas első animációs változata 1946-ban Walt Disney produkciójában készült el, egy másik feldolgozása 2007-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. A mese lemezfelvételein többek között Sir John Gielgud, Sir Peter Ustinov, Sir Ben Kingsley, Sir Alec Guinness, Viola Davis, Eleanor Roosevelt, Sting, David Bowie is vállalta a narrátor szerepét. 1975-ben elkészült a rockverzió olyan sztárokkal, mint Manfred Mann, Phil Collins, Cozy Powell, Alvin Lee és Brian Eno. Egy 2003-as különleges változat – amelyben a francia Jean-Pascal Beintus zenéjével folytatódott is Prokofjev meséje, valamint Bill Clinton korábbi amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök, illetve Sophia Loren is szerepet vállalt – Grammy-díjat nyert. Ez volt az első eset, hogy amerikai vagy szovjet államfő ebben a kitüntetésben részesüljön.
Az elveszettnek hitt, Puskin nyomán írt Borisz Godunov című Prokofjev-operát 2007-ben, 70 évvel megalkotása után mutatták be az amerikai Princeton Egyetem színházában.
Az 1950-es évek elején játszódik David Pownall angol szerző Mesterkurzus című színdarabja, melynek témája a művész és a hatalom viszonya, főszereplői Prokofjev és Sosztakovics, illetve Sztálin és Zsdanov.
2023-ban a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Prokofjev műveiből rendezte meg hagyományos zenei maratonját; a Háború és béke című opera hazai ősbemutatója 2023 januárjában volt Magyar Állami Operaházban. Ez utóbbiról írt kritikánk itt, a Calixto Bieito katalán rendezővel készült interjú itt olvasható.
A képen Szergej Prokofjev 1910-ben. Forrás: AFP
