- Valójában azonban nem olyan sokan ismerik a filmet, sőt a regényt sem - mondja Vasvári Csaba. - Az olvasópróbán Korcsmáros György rendező feltette a kérdést, hogy a jelenlévők közül hányan találkoztak már a művel valamilyen formában. Nagy személyzetű a színdarab, s a sok résztvevőnek talán húsz százaléka tette fel a kezét. Alig hiszem, hogy országosan jobb volna az arány.
Amikor elolvastam a darabot, egyrészt rémisztően hosszúnak találtam, másrészt beszippantott a története és magával ragadott a stílusa. Éppen ez érződött a nézőkön is. Nem siettek, nem szaladtak el a második szünetben az utolsó buszhoz. Kíváncsiak voltak, hogy mi lesz ezzel a két fiatallal, Miss Bennettel és Mr. Darcyval. Szerették, élvezték a produkciót. Érdekes ez, hogy a győri közönségnek megint igénye támadt a prózai darabokra. Néhány évvel ezelőtt csak a zenéseken volt zsúfolt ház, mostanában pedig a drámák is pótszékesek. (Épp a minap egyeztettük ezt a tapasztalatunkat Balsai Móni kolléganőmmel, aki az Ármány és szerelem kapcsán érzékelte ugyanezt.)
Ami Austent illeti, van valami vonzó az általa ábrázolt, két évszázaddal ezelőtti angliai életben. Talán, hogy olyan egyértelmű és átlátható. Még a hazugságok is rokonszenvesebbek, egyszerűbbek, kevésbé rétegzettek abban a világban, mint manapság.
- Mi a helyzet most Győrben, ahol leváltották Korcsmáros György igazgatót, és megbízott vezetőként Forgács Péter viszi a színház ügyeit?
- Nem tudom. A Büszkeség és balítélet március közepén futott ki, s az utolsó előadás óta nem jártam Győrben, ahol az elmúlt évadokban számos szép szerepet játszottam. Nem is keresett engem onnan senki azóta, jóllehet a jövő évad műsorterve alapján nyilván lezajlottak a szerződtetések. Ami a igazgatóváltási eljárást illeti, a fenntartónak jogában áll megvizsgálni, hogy az általa megbízott direktor miként végzi a dolgát. És jogában áll őt leváltani, ha nem elégedett, s másik embert nevezni ki a helyére. Nekem meg jogomban áll adott esetben megkérdőjelezni, hogy az utód vajon alkalmasabb-e posztjára, mint az előd. Fenntartom magamnak a kétkedés jogát.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. május 2. szerda 19:00 Nemzeti Színház - Budapest
Ismertető: Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. A színpadi mű is mint a regény feszes szerkezetű, klasszikus stílusú. Szellemesek a dialógusai, pompás a pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszi élvezetessé a darabot.
A történet szűk társadalmi közegben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-hel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza.
A darab végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.
Bemutató időpontja: 2006. november 11., Győri Nemzeti Színház
