Nagyjából ennyi köze van a mai magyar valósághoz a Lakástrend idei, sorban a 11. Műcsarnok-beli kiállításának. A résztvevők száma évről évre gyarapodik, idén is sikerült két jó nevű sztárt idehozni a megnyitóra, de a kérdések ettől még nem szűnnek meg. A rendezvény szervezői állítják, hogy Közép-Európa és különösen Budapest, újabban a design érdeklődésének fókuszába került. De a kiállítótérbe lépve valahogy nem ezt látjuk, hanem gazdagon dekorált nappalikat, fekete alapon fehér virágmintás falakat és párnákat, egyenfehér Kludi-kockamosdókat és konyhának álcázott hadászati támaszpontokat, ahol minden üveg fekete vagy szürke, nyilván itt soha ember nem főz, nem eszik és nem fogdossa a felületeket.
A falak mentén fekete digitális laptévék, a nappalikban fémes tapintású fotelek. Sem igazi minimalizmus, sem letisztult arányú high-tech, amit látunk. Ráadásul a gépesített konyha és a merészen dekadens nappali külön világ, mellette a szellemtelen fürdőszoba-berendezések egy újabb bolygót képviselnek, vajon mit csinál az ember, ha egy ajtón ki kell menni és a másikon be? Átöltözik, átlényegül, vagy körbe sem néz? Sehol nem látok egymással harmonizáló tereket, sorra járom a világokat, mint a Kis Herceg, de ha szót kellene érteni velük, bajban volnék.
A Műcsarnok tutira ment az idén, a szponzorokon kívül csak a biztos piaci befutók kaptak helyet. Meg a főszám, a 360° Budapest, a Pest északi partján hamarosan épülő óriásberuházás, azzal a szűk négyféle értelmezéssel, amire a mai stílustrendeket képes volt redukálni. Valójában (jóindulattal) közepes minőségű térhatású demókat látunk a kiállítás fő helyén, kár is vesztegetni rá a szót. Javít az összképen az épület bejárata elé helyezett, egybe öntött kész konyha, az eseményre meghívott francia tervező, Ora Ito munkája, amely áramvonalas kontúrjaival kellemes barlangot imitál, de képkeret is a városhoz, a Hősök teréhez: igazi szabad szellemű design, mert a belső térből képes látószöget formálni.
De ha beljebb merészkedünk a városba, mégiscsak érezhető a design szele. A rendezvény programjai és kiállítóhelyei évről évre gyarapodnak, ami azt jelzi, hogy a design egyre szélesebb körben hódít. Az Erzsébet téri Gödörben az idén is ott van a "madeinhungary" pályázat alapján válogatott anyaga, befutott és egészen fiatal tervezők munkáival, és mellette az idén először négy közép-európai ország is bemutatkozik. A lengyelek szellemes bútoraikat, a szlovének a ljubljanai Formatervező Akadémia enteriőr- és divatfotóit hozták, a szlovákok azt a folyamatot mutatják be, hogyan talál a tervezői ötlet gyártóra és piacra, a csehek izgalmas székekkel jöttek.
Sajnos ez mind eltörpül a holland bemutató mellett, amit ráadásként rendeztek meg a Gödör nemrég megnyitott alsó termeiben. Itt tényleg árad az ötlet, a gondolkodás szabadsága és az anyagismeret, van olvasztott műanyag játékokból komponált lámpa és dekorációnak látszó fűtőtest, világító tetőcserép, organikus kerti bútor, semmi sem az, aminek látszik, de minden kiválóan használható. Ehhez csak az a játékos lendület fogható, amivel a 19 budapesti helyszínre kivitt Trendhecc a városi kultúra vizuális eszközeivel hozzátesz néhány kedves ötletet, szemtelen gesztust, graffitit vagy fotót, enteriőrt vagy műtárgyat a Lakástrendhez. A kevésbé szervezett programok egyértelműen jobban működnek és minőségben is többet hoznak, mint a piac által támogatott bemutatók. A hír tehát igaz, kreatív energiákban nincs hiány, Budapest valóban lehetne közép-európai design-főváros. Már csak a módját kellene megtalálni.