A Müpa hangversenyterménél a magyar koordinátor feladatát töltötte be a világhírű ARTEC cég mellett. A Zeneakadémia felújításánál és a pécsi Kodály Központnál a teremakusztikai tervezési feladatokat látta el. Jelenleg az Opera rekonstrukciós munkáiban az épületakusztika az ő területe. Arató Éva legújabb büszkesége az Eiffel Műhelyház Fricsay Ferenc világhírű karmesterről elnevezett stúdiójának akusztikai tervezése.

Mi volt a konkrét elgondolás a Fricsay stúdió esetében, és ebből mi valósult meg?

Olyan akusztikai teret kellett biztosítani, amelyik megfelel egy komolyzenei hangversenystúdiónak, és egyaránt alkalmas hangfelvételek készítésére, próbákra és esetleg kisebb koncertek megtartására is. Azzal kezdtük a feladat megvalósítását, hogy kidolgoztuk, a tér milyen paraméterek mellett alkalmas ezekre a célokra. Tudomásom szerint jelenleg ez Magyarország legnagyobb zenei hangfelvétel-stúdiója: közel 4300 köbméteres, 400 négyzetméter alapterületű, így valamivel nagyobb, mint a Magyar Rádió régi 6-os és 22-es stúdiója. Az összes eddigi tapasztalatunkra és a szakirodalmi adatokra szükség volt a jellemző értékek előírásánál, rendszerbe foglalásánál. Ilyen méreteknél komoly hangút különbségek vannak, óriási a távolság a felületek között. Ennek megfelelően különös figyelmet kellett fordítani arra, hogy a kései hangvisszaverődések ne legyenek zavaróak.

Az első és legfontosabb kérdés mindig az, hogy az utózengési idő ne legyen se túl hosszú, se túl rövid. Ha hosszú, akkor cseng-bong, zavaró a hanghatás, ha rövid, akkor túlcsillapítjuk a termet, ami a zenészeknek nagyon kellemetlen környezetet jelent. Nem érzik magukat biztonságban, mert nem jön vissza a hang a felületekről, nem hallják egymást. Ennek a mértéknek az eltalálása nagyon nehéz, de sikerült elérnünk a megfelelő arányt. A végeredmény jól sikerült, a helyesen megválasztott felületi struktúrák nagyon jól működnek akusztikai szempontból, és a belsőépítészet tekintetében is igényes a stúdió kivitelezése. Az Opera saját asztalosműhelye készítette el a burkolatokat, mégpedig kiváló minőségben. Folyamatos konzultációt folytattam a kivitelezővel, az asztalosokkal, vizsgáltam a felületeket, a membránok, a diffúzorok működését.

Van-e szükség további korrekciókra, utómunkálatokra?

Az oldalburkolatokhoz nem kell hozzányúlni, a mennyezeti hangvetők beállítása viszont még korrigálásra szorul. Nagyon fontos, hogy fentről se jusson vissza az első reflexió a zenészekhez, a visszaverődések véletlenszerűen kövessék egymást. A lamellák különböző szögben való beállítása növeli majd a tér diffuzitását, aminek az eredményeként még tisztább lesz a hang. Ahhoz, hogy jól hangzó, harmonikus tér szülessen, az akusztikusnak gyakorolnia kell a belsőépítész-szemléletet, és fordítva. 

Lemez- és filmfelvételekkel vette kezdetét a munka a teremben, továbbá Plácido Domingo is itt rögzítette a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor új kísérőzenéjét. Milyen kritikákat kapott?

Eddig csak pozitív visszajelzések érkeztek. Magam is részt vettem a lemezfelvétel próbáin, és megnyugodtam, mert kellemes, természetes hangzást tapasztaltam. A zenészek, az énekesek is akkor tudják a maximumot nyújtani, ha a térben jól hallják egymást és magukat is. A karmester és néhány muzsikus, sőt, ami szintén nagyon fontos, a hangmérnök, jelen esetben Kondás Ferenc is azt mondta, hogy nagyon elégedett a hangzással. Szépen, tisztán szólnak a hangok, nem kell külön gondot fordítani a mikrofonok akkurátus elhelyezésére. Az akusztikus akkor nyugszik meg, ha a saját fülével hallja, hogy a munkája eredményes volt.

A cikk az Opera Magazin téli számában jelent meg, Fotó forrása: Opera Café