Egyedülálló vállalkozásnak vagyunk tanúi: ez a kiállítás ugyanis ide készült, magyar művészettörténészek és kultúrdiplomáciai erőfeszítések hívták életre. Nem a fél világot bejáró, nemzetközi médiahullámot generáló nagyszabású együttműködések gyümölcse: csak Budapesté és csak ebben a néhány hónapban látható. A kiállítás mögötti elképesztő számok ismeretében - Leonardo Hermelines hölgy című képének a biztosítása például önmagában 80 milliárd forint - ez annyit jelent, hogy Budapesten minden szempontból megéri bemutatni egy méregdrága kiállítást. És persze azt is jelenti, hogy a Szépművészeti ezzel a gesztussal besorolt Európa csúcsmúzeumai közé.
Egy nemzeti gyűjtemény aligha tud vetekedni a nagy európai birodalmak múzeumaival. Mégis, a viszonylag későn alapított Szépművészeti Múzeum gondos vásárlási politikájának és a kollekció magját képező főúri gyűjtemények kiváló ízlésének köszönhetően, éppen a reneszánsz festészetben rangos anyagot tudhat a magáénak. A 130 kép egynegyedét ezen a kiállításon is a saját művek adják, ehhez válogatta össze a világ 50 múzeumából Tátrai Vilmos kurátor a többi háromnegyed részt.
Koncepciója egyszerű és precíz: végigjárja az itáliai festészet kétszáz évét, Uccellótól a barokk festészet megjelenéséig, kiemel néhány főművet, ügyel arra, hogy a legjelentősebb festők mindegyikétől bemutathasson legalább 2-3 művet - és a saját anyagra mint gerincre, ráfűzi a stílus- és tematikabeli párhuzamokat. Nem terhel túl sok ismeretanyagot a közönségre: az egyes szekciókat rövid szöveg vezeti be, inkább csak tájékozódásul; a képek közül is csak minden második-harmadik kap részletesebb kommentárt. Inkább hagyja hatni a műveket.
 |
| Leonardo: Hölgy hermelinnel |
A látogató pedig alfa tudatállapotban bolyong a remekművek között. Kellemes, szellős elrendezésben kapja a festményeket, kisebb térszeletekben, amitől nem érzi azt a jellegzetes gyomortáji szorítást, hogy rohanjon tovább képről képre. Átadhatja magát egy-egy mű atmoszférájának. Egészen közel kerülhet hozzájuk, hiszen nem választja el kordon tőlük, és a testközeli élmény magával ragadja. Résztvevője lehet Giovanni Bellini Angyali üdvözlet jelenetének, amikor a vörös hajú, lányarcú angyal egy szál liliommal besodródik Mária csöndes szobájába. Misztikus élményben részesül Andrea Mantegna képe előtt, aki a három királyok imádását szuperközeliben, csak az arckifejezések erejével festette meg; és közelről nézheti meg minden részletét Botticelli miniatűr Szent Ágoston-képének.
Sok kép mellett a kis táblán csak a festő, a cím és a gyűjtemény szerepel, és ettől a látogatót nem terheli le a művészettörténet tudományos súlya, szabadon gyönyörködhet a kincsekben, nem kell feltétlenül hatásokra, irányzatokra, összefüggésekre figyelnie - erre a néhány órára az övé a reneszánsz Itália minden szépsége. De a tudatában az is ott van, hogy mindez a világ legnagyobb kollekcióiból került itt a szeme elé, hogy Róma, Firenze, London és New York leghíresebb reneszánsz festményeiben gyönyörködik. A portréfestészetet bemutató blokkban Raffaello és Botticelli szépségeszményeiből kap leckét, középtájon az elveszett Michelangelo-kép korabeli másolatával találkozik, melyen Léda és a hattyú erotikus pózban olvad össze. A késő reneszánszot záró Tiziano-művek között pedig ott látja a Krisztus és Cirénei Simon kettőséről készült képet, amelyen a festő saját képmását adta Simon alakjának, és amelyik a rettegett II. Fülöp Escorial-beli kápolnájának fő dísze volt.
A nagy nevek felvonultatása mellett azonban mindvégig érintetlen marad az itáliai reneszánsz igazi csodája, az emberközpontú harmónia, a szépségbe vetett hit, ami Európa arcát megformálta és még ma is alakítja. Ezt a hatást a Szépművészeti tárlatán most közvetlenül a forrásából, személyre szóló élményként kapjuk.
