Szerbia egyik leghíresebb színművét mutatja be a Magyarországi Szerb Színház

A Borisav Stanković azonos című népszínművén alapuló, egyfelvonásos előadást szerb nyelven, magyar felirattal láthatják a nézők, az eredeti mű azonban „merőben új köntösben” jelenik meg a színpadon – mondta el a rendező, Krkeljics Mirkó Mitár az MTI-nek.

A címszerepet Ember Léna és Jurkovits Zorica, a további szerepeket Ember Tibor, Sokácz Katalin, Dujmov Deján, Kraljevic Ratko, Gyorgyev Bránimír, Krulj Veljko, Krkeljics Mirkó Mitár, Gergev Rastko, Babcsán Bence, Szabó Biljana, Tyoszity Branka és Misljenovic Bojan játssza.

Krkeljics Mirkó Mitár felidézte, hogy a népszínművet 1900-ban mutatták be a belgrádi Népszínházban. A bemutatót követő kezdeti nehézségek, rossz kritikák és gyér érdeklődés után a darab olyannyira népszerű lett, hogy a mai napig az egyik leggyakrabban játszott színpadi mű Szerbiában. „Merész döntést hoztunk azzal, hogy az általában sok színésszel, nagy népi zenekarral, látványos tánckoreográfiákkal megrendezett darabot újragondolva, a dél-szerbiai zenés-táncos elemeket megtartva lélektani drámává alakítottuk, amelyet kamaraszínházi körülmények közé adaptáltunk.”

A rendező arról is beszélt, hogy bár ez már a harmadik műve, amelyet színpadra állíthat a Magyarországi Szerb Színházban, ez volt egyben a legnehezebb, de talán az eddigi legfelemelőbb alkotófolyamat is számára. „Az ötlet a darab színpadra állítására Jurkovits Zoricától származik, aki gimnazista korában már egyszer eljátszotta Koštanát. Így adta magát, hogy játssza el ismét ő, azonban már ne a fiatal cigánylányt, hanem azt, aki az eredetiben nincs is benne, az érett Koštanát, aki élete korábbi szakaszaira visszatekintve próbál gyógyírt találni az őt ért fájdalmakra, ismét megtalálni a szépséget egyetlen valódi szerelmében, az éneklésben. Így Koštana egyszerre két alakban jelenik meg a színpadon: mint láthatatlan szellem a jövőből, és mint a gyönyörű fiatal cigánylány, akit Ember Léna kelt életre.”

Krkeljics Mirkó Mitár irodalomtanárként jól ismeri az eredeti művet, de nem azt, hanem egy olyan feldolgozást szeretett volna megrendezni, amely átemeli ugyan a klasszikus szerb dráma elemeit, tisztelettel nyúl hozzájuk, de újraértelmezi, időtlenné teszi a történetet. „A magyarországi szerb közösség számára a téma nem újdonság: kortárs irodalmunk nagy alakja, a nemrég elhunyt Milosevits Péter sokat foglalkozott a Koštana-kultusszal. Sőt Kaláz parazsa című könyvében egyenesen azt írta, hogy a mi kis színházunk körülményei között szinte lehetetlen lenne megrendezni egy ilyen grandiózus előadást. Ez a kihívás azonban még inkább a darab megrendezésére ösztönzött.”

A bemutató kísérőprogramja a Szerb Kulturális Központ Koštana című kétnyelvű kiállítása, amely megismerteti a nézőket az eredeti népszínmű szerzőjével, Borisav Stanković-csal, az „igazi” Koštana, azaz Malika Eminovic tragikus életével, a dráma keletkezési körülményeivel, filmes adaptációival, előéletével a magyarországi szerb közösségben és a most elkészült darab próbafolyamatának pillanataival.

A képen az előadás plakátjának egy részlete.