- Sporthasonlattal azt lehetne rólad mondani, saját nevelés vagy. A színház stúdióját 1995-ben végezted el, azóta a társulat tagja vagy. Nem vágytál el soha?
- Háromszor felvételiztem a Színművészeti Főiskolára. Az első alkalommal nagyon készültem. Nagy csalódásként éltem meg a sikertelen felvételit. A következő két évben, már stúdiósként próbálkoztam, de mivel egyáltalán nem készültem a felvételire, a kirúgásokat nem éltem meg kudarcként. Itt biztonságban éreztem magam. Miután végeztem, felvételiztem Miskolcra, és talán szerződést is ajánlottak volna, közben viszont Zalaegerszegen olyan szépen alakultak a dolgok, hogy nem láttam értelmét elmenni. Először csak egy-két mondatos szerepeket osztottak rám, azok sikerültek, utána jöttek az egy-két jelenetes figurák, majd a nagyobb karakterek. Mindig azt éreztem, gondolkodnak bennem, úgyhogy maradtam itthon.
- Van már tapasztalatod Háy János hőseinek világát illetően, hiszen 2003-ban bemutattátok a szerző A Herner Ferike faterja című drámáját. Akár logikus is lehetett volna, hogy A Gézagyerekben is Krekács Bélát játszd. Meglepődtél, hogy a címszerepét osztotta rád Bagó Bertalan rendező?
- Nagyon. Csak azért nem ijedtem meg, mert nem ismeretlen Háy stílusa. A karakterek jól és élvezetesen, bár egyáltalán nem könnyen játszhatók. A felszín vicces, a néző röhög az egyik pillanatban, aztán egyszer csak szembesül valami tragikussal. Ezek a váltások nem egyszerűek. Géza nehéz szerep, lelkileg és fizikailag egyaránt megterhelő, egész estés koncentrációt igényel. Azt gondolom, fordulópontot jelent a pályámon. Egyszer azt írták rólam: piknikus, vidám fickó. De egyrészt az ember öregszik, másrészt pedig Zalaegerszegen ahhoz kicsi a társulat, hogy csak kiosztott zsánerek legyenek. A Herner Ferike faterjában például Szegezdi Róbert Herda Pityut játszotta, A Gézagyerekben ő Banda Lajos. A két előadás talán csak jelmezvilágában hasonlít.
- Igényelt a szerep speciális felkészülést?
- Megfordult a fejemben, hogy megnézzem az Esőember című filmet, de aztán letettem róla. Ebben a darabban nem autista, hanem autisztikus férfiről van szó, tehát nem kórtani esetet kell játszanom. Persze, nincs szemkontaktus a többi szereplővel, de ennél azért jóval többről van szó. Elsősorban nem a külsőségekből vagy a tünetekből kell építkezni. Ez volt Bagó Bertalan elképzelése is.
- Bérczes László írt arról, hogy A Pityu bácsi fia beregszászi bemutatójára készülve bizonyos kifejezéseket számolt a szövegben. Szatmárnémetiben A Senák szóhasználata ellen lépett fel a helyi tanács. Zalaegerszegen okozott a darab nyelve problémát?
- A nézők közül voltak, akik azt hitték, egy újabb Herner Ferike-féle előadást látnak, de ez az elvárás inkább a hangulatra vonatkozott. Azt gondolom, A Gézagyerek trágárságai nem öncélúak, hanem korképet adnak. Nem tehetjük azt, hogy fejünket a homokba dugjuk vagy befogjuk a fülünket, mert ilyen a környezetünk, ebben élünk. Ez a jelenség létezik, a kifogásolt szavaknak nincs jelentése, üres kötőszavak. Ha jól eltaláljuk a darab világát, akkor a néző megszokja.
