Szeretek mindig új irányba menni - BARANYAI ANDRÁS

Az IBBY Honour List okleveleit a szervezet mintegy hetven tagországában a megelőző két évben publikált, kiemelkedő kötetek írói, illusztrátorai kaphatják -a magyar alkotók közül idén Berg Judit volt a másik díjazott, Rumini című könyvéért. Ezt követően a listára fölvett könyvek hét gyűjteménye körbejárja a világot, és részt vesz a könyvvásárok és a konferenciák alkalmával szervezett kiállításokon. Baranyai Andrással az elismerés átvétele kapcsán készült villáminterjú.

 

 

- Hogy ez a művészi alkotásban mennyiben jelent fordulópontot, igazán még nem tudom megmondani. Talán idővel, visszamenőleg megítélhető, amikor visszatekintve veszi sorra az ember, miket hozott létre, és mi hogyan hatott a pályafutására, az alkotói munkájára. Én általában úgy vagyok a díjakkal, hogy ad egy újabb lökést a következő munkák felé. Mindenképpen erős pozitív visszajelzés, erőt ad a folytatáshoz, amely bizonyára enélkül is menne, de a pozitív jelek jólesnek, és ösztönzőleg hatnak.

 

 

- Igen, általában ez a két típus van, van aki, ha egy dolog sikeres, rááll arra, és finomítja tovább, a másik újabb és újabb dolgokkal kísérletezik. Azt gondolom, rám ez az utóbbi, ez a fajta útkeresés a jellemző. Számomra az egész alkotó folyamat öröméért érdemes dolgozni. Szeretek könyvről könyvre, vagy ha nem csak a könyveket nézem, akkor munkáról munkára fölfedezgetni dolgokat, és mindig újabb irányok felé elmenni. Bizonyára azért van ez, mert jól érzem magam benne, miközben csinálom.

 

 

- Szerintem egy egészséges középutat kell megtalálni, és az jelenthet pluszt, ha valaminek helyi íze van. Én úgy érzem, hogy itt mi talán tudunk egy olyan kelet-európai ízt hozzátenni az irányzatokhoz, ami érdekes lehet külföldön. Ugyanakkor azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy nem elég, ha egy alkotás rólunk szól, illeszkednie kell a nemzetközi vérkeringésbe. Ezt a kettőt kell ötvözni, valahogy így működik.

 

 

- Na igen, ezt nem tudom. Azt hiszem Orosz Istvánnak volt egy olyan meghatározása, hogy "a jó illusztráció olyan, ami nekem tetszik" - ennél nem tudok jobbat. Úgy vagyok vele, hogy lehetőség szerint minél több fajta legyen, lehet az a legmodernebb minimalistától a legveretesebb klasszikus illusztrációig - csak valahogy "minőségi" legyen. Szerintem sok képet kell nézni, és az ember megérzi azt valahogy.

 

 

- Nemrégiben kezdtem el egy munkát, amely a Memento szoborparknak készül, nagyobb gyerekek számára, akik a tanulmányaik során találkoztak már a kommunizmus, a szocializmus korszakával. Mindenképpen izgalmas kihívás, hiszen annak a fiatalabb korosztálynak szól, amelynek már nincsenek emlékképei a kommunizmus történetéről. Ezzel a könyvvel megpróbáljuk fogyaszthatóbbá, feldolgozhatóbbá tenni számukra ezt az időszakot - talán közelebb áll az ő nyelvükhöz így beszélni arról az időszakról, de semmiképpen nem szeretnénk elbagatellizálni, elpoénkodni. Szándékunk szerint ez már a tavasszal meg is jelenik.