Mikorra datálódik barátságuk Cseh Tamással?
Ez a barátság sokáig egyoldalú volt, ami azt jelenti, hogy én régóta jártam a koncertjeire, gyűjtöttem a lemezeit. Az első találkozásunk a Filmgyárban történt valamikor 1986-87 környékén, amikor a Moziklip című filmemen dolgoztam, és felhasználtuk Tamás egyik számát, a Munkásszállást. Tulajdonképpen csak azért találkoztunk, hogy megkérdezzem, átdolgozhatjuk-e a dalt. Persze beleegyezett, de azért később, amikor már jóba lettünk, kiderült, hogy jobban szerette volna, ha ő maga is szerepelhetett volna. Ezután a film után sokáig nem találkoztunk, színházat csináltam, egyéb munkáim voltak
Amikor a kilencvenes években a Csinibaba ötlete fölmerült, akkor eszembe jutott, és meg is hívtam az egyik szerepre. Angéla apját alakította, aki kicsit pityókásan hazatérve rajtakapja a lányát egy fiúval. Nagyon élvezte a forgatást. Szeretett színészkedni, a vérében volt a játék. Tetszett neki a szerep és a lány is, aki Angélát alakította. Jól lehetett vele dolgozni, mert minőséget követelt magától színészként is, mindig fegyelmezett volt a kamera előtt.
A 6:3-ban aztán már nemcsak egy szerep lett az övé, hanem a film zeneszerzője is ő volt.
Már a forgatókönyv írása közben tudtam, hogy őt és Eperjes Károlyt mindenképp akarom a filmbe. Szerepeiket rájuk írtam. Tamás alakította Halmit, a bárzenészt, aki tangóharmonikán játszik.
Mi volt az a többlet, amit Cseh Tamástól várt, amit ő tudott hozni a filmbe?
Benne láttam azt a zenész értelmiségi figurát, aki úgy tudja túlélni a nehéz időket, hogy közben igyekszik jól érezni magát. Tamás személyisége révén sikerült is előhívni ezt a karaktert.
Egyébként tényleg ő tangóharmonikázik? Tudott játszani a hangszeren?
Nem, de rendkívül hitelesen imitálta. A filmben nem adhattam a kezébe gitárt, de nem is akartam, hogy a koncertekről ismert Cseh Tamás köszönjön vissza a figurában. Nekem egy olyan archaikus hangszer kellett, ami valóban jellemző volt abban a korban, és a tangóharmonika az volt. Emlékszem, gyerekkoromban mindenütt lehetett hallani.
Az a zenei anyag, ami a filmben megjelenik, a harmincas, negyvenes és ötvenes évek slágerei, nem éppen Cseh Tamás zenei világa volt. Hogyan viszonyult ezekhez a dalokhoz?
A zenei világot én hoztam, és már a forgatókönyvre is hatással volt. Mindig is szerettem és gyűjtöttem a régi lemezeket, és ezek közt voltak azok is, amelyeken az Ugye babám, csuda jó ez a bigin... vagy a Helén című dal hallható. A Helén annyira fontos volt nekem, hogy a főszereplő anyja azért kapta a Helén nevet, mert ezt a számot mindenképp szerepeltetni akartam a filmben.
Tamás kicsit megijedt, amikor előálltam neki ezzel a zenei világgal, és hogy ezekhez illeszkedő betétdalokat kellene írni. Az első megbeszélésünkre el is hívta magával Másik Jánost, de János később kiszállt, mert látta, hogy Tamás boldogulni fog a munkával. És boldogult is, végül Péterdi Péterrel, lemezeinek zenei rendezőjével együtt írta meg a filmzenét. Tamás nagyon büszke volt erre, rengeteg közönségtalálkozóra eljött, még Erdélyben is jártunk a filmmel.
A 6:3-ból melyik Cseh Tamás-jelenet a legkedvesebb önnek?
Mindegyik az. Talán a Gellért fürdőben játszódó jelenetet említeném. Ez nagyon megviselte őt, mert a fürdőfelvételek alatt megfázott, mégsem panaszkodott egy szóval sem, amit én nagyra tartottam. Most ez jutott eszembe, de mondom, szerettem mindenütt.
A nyitóképen Cseh Tamás és Tímár Péter.
