Neonba borította és lement hídba Charli XCX a Sziget első napján

Tizenöt évesen voltam először a Szigeten. Aggódó szüleimtől kikönyörgött napijeggyel, majd az évek során aztán volt egész hetes megőrülés, sátrazás, célirányos koncertmegnézés. Már persze, amennyire a Szigeten lehet az ember célirányos, és nem ragadják el az események és hangulatok, vagy nem írja át a programját teljesen az, ha a párja inkább mégis valami mást szeretne megnézni, esetleg nem találjátok egymást a haverokkal. Idén is óriási magabiztossággal lépkedtem be a K-hídon, mert hát csukott szemmel is eltalálok bármelyik helyszínre, azonban a fesztivál szervezőinek más tervei voltak. 

Az ország legnagyobb összművészeti rendezvényén ugyanis újra el lehet tévedni: a szervezők teljesen átvariálták a helyszíneket és az útvonalakat, intuitív zónákat, úgynevezett kerületeket kialakítva, amelyek egy helyre csoportosítják a hasonló tematikájú színpadokat és egyéb események helyszíneit. A híd tetejéről már rögtön új dekorelemek fogadnak: színes madarak lógnak a fejünk fölé, amelyek az ötletgazdák szerint a szabadságot szimbolizálják. 

Az Impact Island részen sorakoznak fel a Civil Sziget szervezetei, a körzetek pedig Paradox, Szoho, Central Park, Delta és North Field nevekre hallgatnak. A Paradox például a művészeti és élményprogramok új helyszíne cirkusszal és látványos táncelőadásokkal, a Szohóban az utcai kultúra találkozik a kreativitással, míg a Delta az elektronikus csapatás helyszíne. Újdonság a The Joker, ahol esténként standup comedyt és slam poetryt is lehet hallgatni.

A szerdai nyitónap persze a friss Grammy-díjas Charli XCX-ről szólt: már kora délután is a brat summert hirdető pólókban és neonzöldben feszítő fesztiválozók lézengtek a Szigeten. Első utam a Múzeumok standjához vezetett, ahol csak kikötöttem némi bolyongás után a Swim Swim Naked koncertje végén. Az elektronikus pop duót 2024-ben alapította Nagy Krisztina énekesnő és Makkay Dani producer: zenéjükre jellemzőek a különleges zajok, pittyegős hangzások, kísérletező ritmusok és groove-ok. Az akusztikus koncerten jól szólt az Octopus, csobbantunk és elmerültünk, hogy aztán nem sokkal az Aurevoir. különleges duója vegye át a stafétát.

Agócs Márton és Cseke Dániel – akikhez később Szűcs Viktor dobos is becsatlakozott – megmutatták a Sziget nosztalgikus arcát: fák alatt, fűben ülve élvezhettük a zenét, még az esti őrület előtt. Az Utánad nyitotta a setlistet, de hallhattuk csendesebb verzióban az Örvényt, a Héjanászt, az Esthajnalt vagy éppen a záró sláger Mocsárt is. 

Marci egyébként ebben az interjúban mesélt nekünk az idén tízéves banda működéséről: „A nagy amplitúdójú érzelmek lendületet, értelmet vagy rosszabb napokon értelmetlenséget adnak az életnek. Úgy látom, hogy sok zenész számára unalmas a nyugalom, ellentétben az úgymond »normális« emberekkel. Ezek adnak zeneileg megfogalmazható ingereket, impulzusokat. A gyerekek is hasonlóan működnek.”

A béke oázisát elhagyva, további ingereket keresve aztán elkezdtük bejárni a helyszíneket, útközben volt spontán breakelés, gólyalábas vonulás, az egyik pult előtt pedig borbélyok amolyan öregember makeoverként fehérre fújták be a vállalkozó srácok haját és szakállát. A nagyszínpadon belenéztünk a Kiss of Life k-pop csajbanda produkciójába, ahol újfent bebizonyosodott, hogy a hallyu, azaz a koreai kulturális hullám intergalaktikus hódítása egyszerűen megállíthatatlan, ugyanis a fiatal közönség valósággal megőrült a táncoló lányok számai alatt. 

A nagyszínpadot szerdán egyértelműen a girl power uralta: a hétkor kezdő Little Simz, azaz Simbiatu Ajikawo arról beszélt, hogy a dalaival fel szeretne minket emelni. Simz karizmatikus hiphopelőadó, némi neosoulos beütéssel. Igazán örült annak, hogy itt lehet, több mint egyórás setlistje pedig jól tette, hogy Lotus című, idei lemezének punkosabb számaiból is táplálkozott. Közvetlen volt és szimpatikus, mintha csak egy klubban hallgatnánk, nem pedig Közép-Európa legnagyobb fesztiváljának fő színpadán, a Selfish című száma alatt le is ment a közönséghez.

Közben aztán átvándoroltam az egykori A38 sátorhoz, amit ma már Revolut Színpadnak hívnak, a szeretett cirkuszi sátorra emlékeztető piros design eltűnt, de a hangzáson elvileg javítottak a szervezők. A Palaye Royale látványos kilépője után, amikor az énekest egy felfújható csónakban adogatta körbe a közönség, Papa Roach és nu-metal következett: egy olyan banda, amely a legnagyobb sikereit több mint húsz éve aratta, ez azonban cseppet sem volt érezhető a koncert alatt: hallhattunk Korn-, Deftones-, Limp Bizkit- és System of a Down-tribute-okat is, vérprofi módon előadva.

De gyorsan vissza a nagyszínpadhoz, mert hamarosan kezdődik Charli. Milyen Charli? – kérdezte még a híd előtt a taxisdrosztoknál egy sofőr egy csapat szlovák lánytól, majd a fejét vakarva konstatálta, hogy ma nem lesz jég dupla whiskey-vel, annál inkább lesz sok neonzöld, és még több diszkó. A Revolut és a Nagyszínpad, noha szinte egymás mellett van, egy világ választja el egymástól Papa Roach és Charli XCX produkcióját: egyszemélyes show-t kapunk, rengeteg szexualitással és playbackkel, a tömeg pedig valósággal megőrül.

Charli XCX a hyperpop ikonja, aki addig kísérletezgetett a műfajokkal, míg ő maga nem lett a mainstream pop diktálója. Tavaly a BRAT-tel napjaink egyik legnagyobb, trendteremtő popsztárjává vált, aki miatt tavaly a brat az év legfontosabb szavává vált: olyasvalakit jelöl, akit magabiztos, független és hedonista hozzáállás jellemez. A „brat summer” önmagunk elfogadásáról, a szabadságról és persze a buliról szólt, az albumborító színét adó világos neonzöld pedig a Hajógyári-szigetet is átszínezte, hiszen rajongók százai vették fel szerdán neon szettjeiket.

Persze Charli is neonzöldben volt: egy szál bikiniben és csizmában nyomta végig az egyórás koncertet, ikonikus magabiztossággal dominálta a színpadot, ahol néha modellként vonult, majd lement hídba, megidézte A szer című filmet is, majd a produkció vége felé, a Track 10 alatt még a Flashdance-t is, amikor rázúdult a színpadi eső. A Girl, so confusing és a Guess remixét is eljátszotta, és a 365-ből két verzióra is táncolhattunk, majd az Icona Poppal közösen jegyzett korábbi gigasláger, az I Love It tette fel a koronát a koncertre.

Jó kérdés persze, hogy kinek van igaza: annak, aki gagyi, megúszós, lélektelen playbackként summázza Charli XCX egész pontosan egyórás, ráadás nélküli show-ját, vagy azoknak, akik a klasszikus koncerthagyományokkal szembemenő újítóként istenítik, aki karakterével és merészségével felülírja a korábbi szabályokat. 

Az estét végül az ausztrál Empire of the Sun szintipopszínházával zártuk: az ausztrál banda látványos jelmezekben, épített díszlettel és lenyűgöző vizuállal érkezett, ahol a táncosok olykor pikkelyes, emberi diszkógömbökké váltak.

Fotók: Hegyi Júlia Liliy/ Kultúra.hu