Az idei év egyik nagy újítása és bizonyos értelemben az egyik legfontosabb kulturális előrelépése a Hungarikum Falu megnyitása volt, a sziget új helyszínén a rekkenő hőségben is szórakoztató és kiváló kikapcsolódás néhány próba a fesztiválszlengben parasztolimpiaként futó hatpróba, ahol a karikahajtástól a mezei tandem-síelésen át a gólyalábas futásig mérettethetjük meg magunkat, persze ennél jóval kényelmesebb és mulatságosabb mások ügyetlenkedésén szórakozni. Magától értetődő természetességgel illeszkedik a vidéki Magyarországot propagáló fesztiválhelyszín a Sziget véráramába, döbbenetes, hogy milyen odaadással tudnak vágódeszkával teniszezni francia fiatalok órákon át, milyen vonzónak tartják a helyszínen főzött szatmárcsekei szilvalekvárt vagy a szentendrei skanzen gigantikus kerti bútorait. Itt a fő attrakció valószínűleg a lakodalmas menet, amely délutánonként körbejárja majdnem a teljes fesztivált, semmilyen meglepetést nem okozva. Helyesebben, az egyetlen meglepetés éppen az, hogy a vőlegény ásítozik a menetben, a búval bélelt menyasszony meg csak szomorúan és fáradtan pislog, a fesztiválozók csak néznek, hogy ezeknek mi bajuk. Aztán vacsoraszünetben a falatozó péksegédtől halljuk: életében nem volt még ekkora vásárban ? lehet, hogy az ifjú párnak sem volt semmi más baja, csak nehezen értette meg az ara, hogy miféle helyre került, s valójában a retkeslábú, alulöltözött ?násznép? ejtette csak kétségbe.
Nem volt elég egy, a Hungarikum faluhoz vezető útra újabb bazársort telepítettek, ahol népművészeti köcsögöt, vörös üvegperselyt, de még ?férfi divatot? is lehet venni. Ennek ellenére még mindig virulnak a nagy bazársor gagyistandjai, mesefigurás fejfedőkkel, kommunista kegytárgyakkal, gázálarccal, meg a minden évben megújuló, helyben vasalt pólókkal. Idei kedvenceim az I love APEH és a PALINKA ? Connecting People. De hát a bazársor nagy előnye igazából az, hogy alkudni is lehet, meg kártyával fizetni, sőt, szétszórt tízforintosokat találni.
