Egy sörhabról elnevezett társulatvezetővel beszélgetek, spanyol ajkú és optimista, ami a magyar fiatalságot illeti. Szubkulturálisból profi, cirkuszi társulatvezető lett az elmúlt harminc évben, ez máshol normális karrier. Nem kell neki többé láncfűrészekkel rohangálnia a közönség sorai között, hogy felébressze bennük a társadalmi tudatot. Mondom neki, hogy rockfesztivál alapján mintát venni csalóka, mert az egy másik valóság, de valóban, magam is úgy gondolom, hogy van remény, mert ezen a kis földdarabon idén is mindenki jelesre vizsgázott együttműködésből, együttélésből meg az egymás iránti toleranciából. Maximum a porallergiája lehet a legnagyobb baja annak, aki innen holnap hazajut. (Esetleg még az, ha ottalvós volt, hogy nincs miben hazamennie, mert többször kifosztották a sátrát, így végeredményben egyetlen ruhája sem maradt. - A szerk.)
Vasárnap már kicsit kevesebben róják a fesztivál kvázi főutcáit, de meglehetősen nagy a forgalom, az MR2 színpad előtt az Irie Maffia-koncerten negyven fokban, napsütésben ezernyi ember, szívesen hallgatják a gimnasztikus örömzenét és Sena hangját a külföldiek is. Kérdezik tőlem, kik ezek, és most döbbenek rá, hogy az elmúlt napokban mennyien megállítottak felvilágosítás céljából, biztosan rá van írva a homlokomra, hogy kompatibilis vagyok a rendezvénnyel, emlékezetből fújom a Sziget történetet.
Paul Smith bohóckodik a Nagyszínpadon, egy kellemes hangú, Newcastle-ből ide eresztett énekes, a Maximo Park frontembere. Megállok, és nézem a punkrock cirkuszt, de úgy mosódik át rajtam, mint a sör a szervezeten, maximum beindulnak tőle az alapvető életfunkciók. A színházi helyszíneken a délutáni nyugiban meglátogatom az anagrammagyártó boszorkányt, Sarankó Mártit, hogy osztogassa nekem a verbális átkait vagy áldásait. Minden nevemre tudott eddig olyan variációkat gyártani, amiken szórakoztam vagy két napig. A "Ni, arra VIT lesz", nemzedéki változaton, illetve a "Leszar a vitrin" verzión ezúttal is jól szórakozom. Farkas Zsolt irodalmár lektorál, és azt mondja, hogy a pszichológusa szerint a nevek betűi igen jellemzőek egy-egy ember habitusára vagy sorsára is. Kiderül, hogy ő ezért nem meri elkészíttetni a saját változatot.
A boltok a főutcákon kiárusítást tartanak, így lehet megtudni, mi a valódi ára egy-egy ruhadarabnak, vagy kegytárgynak, az árusok felhangosítják a zenét, abban reménykedve, hogy ma még bulizik velük is valaki, esetleg közben ott hagyja a fölösleges zsebpénzeket. A tetováló szalonok csendesek, biztos inkább azon gondolkodnak most a páciensek, hogyan operáltatják majd ki az eltűnt kedves nevét.
A TÁP Színház műsorát sokan nézik ahhoz képest, hogy ilyenkor már a búcsúdiszkókban tolonganak inkább az emberek. Az Odüsszeusz rap cirkusz verziója valóban pokoli vicces és olyan jó ötlet, hogy a magyar tanárok nyugodtan bevehetnék az óraterveikbe, mert itt a középiskolás korúak is együtt éneklik Busa Pistával a rockosított hexametereket. Lám, csak a régi jó memoriterek, mi is kívülről tudjuk az invokációt, nem csak a meglepően profin táncoló és éneklő jelmeztervező Sosa és Schönberger Ádám, aki úgy néz ki, mint a Man in Black fehér főhőse, egy ókori ügynökváltozat. "Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott. s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját....." így ér véget nekünk a Sziget. Illetve belenézünk még a La Fura dels Baus előadásba az utcaszínházi részen, csak az emberi kaptár kedvéért, mert az olyan látványos, hogy nem érdekel, milyen kommersz amúgy az egész. Találgatjuk, hogy melyik kötélről lóg magyar celeb. Közben nyolcvan liter vizet megittunk, annyira kitikkasztott minket a por.
Rendesen a Magic Mirrorban búcsúzunk a szezontól, Mr Optic etno-techno-diszkójával, itt kezdtük az első napot is, amire, mint kiderül, senki nem emlékszik rendesen, ami nem baj, fedje csak jótékony homály a világösztön kiugrasztós pillanatokat. Megfáradt csapos alsógatyában sétál a pult tetején, és olyan hülye szegény, de mindenki szereti.
Az afterpartik erdején keresztül osonunk haza, nehogy visszanézzünk egy pillanatra is, mert még sóbálvánnyá válunk és örökre itt maradunk, kezünkben egy félig elfogyasztott erdélyi hotdoggal vagy paninivel.
