 |
Az 'overnight bag' az a kis úti pakk, amelybe az egyetlen éjszakai megálláshoz szükséges holmikat vágjuk be. Fogkefe, hálócucc, minimális tisztálkodószer, egy tiszta póló. Hogy eltölthessük az éjszakát valahol anélkül, hogy a nagy bőröndöt szét kellene cincálni...
Átvészelni az éjszakát, így fordítanám szabadon. Ezen gondolkoztam, mielőtt a filmet megnéztem, és azon töprengtem, hogy a pesti élet aszfaltján nézelődő Török Ferenc vajon miért ezt a címet adta filmjének. Nyilván nem véletlenül. És tényleg nem: az angol cím kifejezi a jelentést és a szándékot is.
Ez a szándék a távolodás. Török Ferenc mind nagyobb köröket ír le maga körül, nő az átmérő, távolibb a perspektíva, egyre kisebbé válik a közepén álló figura: ő maga. Ezzel párhuzamos szándéka belenőni a világ filmesei közé is, azaz mindenképp és valóban tágítani a kört. Ezt most a nosztalgikustól eltávolodó, a mai, keményebb világhoz közelítő mozival teszi meg.
Első nagyfilmje, a Moszkva tér a kezdő (amúgy igazán sikeres) ujjgyakorlat és szárnypróbálgatás saját emlékeinek megfilmesítése. A második, a Szezon a balatoni pincérek világa, már egy távolibb körben mozog, az Overnighttal pedig megérkeztünk a nagyvilágba. Szó szerint is, mert magyar-német koprodukcióban készült; térben is, mert Budapest-Berlin-Bombay a helyszín; és témában is: a nagyon személyes éntől a nagyon idegen világig, a brókerek idegőrlő életéig. Ezt a világot, ütemét, ritmusát, nyelvét alig értjük, de itt lüktet mindennapjainkban Budapesttől Indiáig.
 |
Nem azonosulunk vele, csak szemléljük. És ezt a nem-azonosulást, a Moszkva téri pecótól a tőzsdepalotáig távolodást tökéletesen leírja egy újabb eltávolodás: a meleg, fülledt, őrült Moszkva téri lakásbenső helyét átvette a geometria. A film mondanivalóját számomra első körben annak képi világa, Garas Dániel kamerája festette föl. A főhős bárhol lakhatna a világban, ez a helyszín nem budapesti, nem belvárosi, belbudai, balatoni, nélkülözi a Moszkva téri lakás párnáinak puhaságát, a posztkommunizmus elmosódottságát, a Balaton lágyságát: ez a képi világ kemény, színtelen, letisztult, globális. Kontúrjai élesek. Ez nem kedélyes polgári városunk, nem is látjuk a megszokott tereket, panorámákat. A képek a fehér-fekete és az egyenes vonalak mentén rendeződnek, anyagai az üveg és acél. Függőlegesek és vízszintesek: az asztalok és laptopok élei, a villamos párhuzamos vezetékei, a felhőkarcolok égbetörő szögletei. Észrevették, mennyi ilyen épület van Pesten? Csalafintán úgy vannak összefotózva a város modern részletei, hogy azokból egy ismeretlen világváros épül fel. Muszáj is így trükközni, mert Budapest építészei ellenállnak a világtrendnek: nem engedélyezik újabb felhőkarcolók építését. Így nem is tehetett mást a stáb, mint hogy keresett egy tönkrement céget, annak évek óta üresen tátongó modern irodaházát, és beköltözött.
Jó ötlet volt.
 |
A szikárságot és szálkásságot aztán furcsa stíluselemek népesítik be: az emberek, a sztori és a kikacsintó stílusjátékok.
A szereplők részben ismerősek: Török szereti bevált színészeit, és tisztelettel adózik nagy tehetségeknek. Feltűnik - többedszer - Nagy Zsolt és Nagy Ervin többedszer, belépnek nagyszerű új arcok, német színészek (Hans Zischle és Tilo Werner), Eszenyi Enikő, Máté Gábor és a főszerepben Bodó Viktor, akit meggyőző külső-belső erejéért, szenvedélyességéért, dinamizmusáért nagyon kedvelek. Itt azonban minderre kevésrsé van módja. A szinte statikus kameraállások mellett mintha az ő alakja is kicsit statikus lenne. Azt a nagy drámát, hogy a fontos német ügyfél hatalmas befektetett tőkéjének egy része különböző ügyletek miatt nincs meg, ám alig 24 óra alatt meg kell lennie mégis, meglehetősen nyugodtan viseli. És nemcsak ezt: egyik futó kalandja bejelenti, hogy terhes - ezt is nyugodtan fogadja, kezeli, megoldja. Kicsit rezerváltabban, mint várnánk. 24 óra alatt. Overnight job. Kihasználva a feltörekvő indiai tőzsdén dolgozó barátját, a hat órás időkülönbséget, kockáztat, manőverezik... Ha a Tőzsdecápák őrült tempóját várják, csalódni fognak, ha Michael Douglas pörgésére számítanak, mást kapnak. Ha egy jól megcsinált filmre kiváncsiak, az bejöhet.
Overnight
Gyártó:
Katapult Film / Filmpartners
Katapult Film / Filmpartners
Producer: Angelusz Iván
Stáblista
Rendezte:
Török Ferenc
Török Ferenc
Operatőr:
Garas Dániel
Garas Dániel
Vágó:
Barsi Béla
Barsi Béla
Szereplők:
Bodó Viktor, Nagy Ervin, Szőcs Artúr, Máté Gábor, Eszenyi Enikő, Pető Kata, Gryllus Dorka, Gyabronka József, Hanns Zischle
Bodó Viktor, Nagy Ervin, Szőcs Artúr, Máté Gábor, Eszenyi Enikő, Pető Kata, Gryllus Dorka, Gyabronka József, Hanns Zischle
Nekem az egységes, higgadtabb stílusból furcsán kikandikálnak az epizódszereplőkkel zajló jelenetek. A búzát nem ismerő, de azzal kereskedő bróker döbbenete az ablaka alá ledöntött búzahegyek láttán; a várost nem ismerő taxisofőr sutasága (Gyabronka József); az egyperces áhítatot tartató, az irodában golfozó igazgató (Máté Gábor) megmosolyogtató karaktere, a férfivilágban férfiasan mozgó vamppal, az egyetlen női brókerrel (Eszenyi Enikő) zajló hivatali gyors numera a szétszaladó gyöngyökkel - egy régről ismerős joviális világ, vagy egy másik filmstílus reminiszcenciái; számomra idegenek a következetesen feszített üvegvilágban. Illusztratív marad a terhes lánnyal való kapcsolat, érthetetlenül szenvtelen a lány maga (Pető Kata). Mindez azért kár, mert megalapozatlan marad a főhős végső, a film nagy csattanójának szánt döntése.
