Noha a darab a melegfesztiválon volt látható először (remélem, nem utoljára) és általában két fiú együttélése a témája, egyáltalán nem "réteg"-darab. Vagyis a "meleg"- vagy gender-érzékenységű irodalmon túlmutat. Noha az sem igazán világos, hogy mitől is "meleg" a meleg-irodalom? A tematikája miatt? Vagy azért, mert melegek írják? Vagy azért, mert a nyelvnek volna/van neme, esetleg szexualitása? A szóban forgó színjáték kicsinek, nagynak egyaránt kínál nemi identitástól független nyári, hűsítő szórakozást.
Czeizel Gábor az Ádám, ÁDÁM, ádám című mű rendezője és dramaturgja okos szerepjátékot, könnyed bohózatot és igazi identitás-parádét készített a Művész mozi Chaplin termének színpadán. Noha a szövegek többsége "meleg" - és ez a jelző itt jelentsen annyit, hogy két fiú szerelme a téma - a színházi mű, mint megalkotott egész, a szerelemről szól. Egyszerűen a szerelemről, ahogy az két ember között hihetetlen változatos formában fordul elő.
Czeizel háromféle szöveg közül válogatott: Nádasdy Ádám verseiből, novelláiból és műfordításaiból. Értő kézzel, gondosan vágta, ragasztotta és nyújtotta a különálló műformákat: verset novellába ékelt, Shakespeare-t Nádasdyval szakított meg. A végeredmény egy olyan játék, ahol nem csak a szereplők identitásai változnak folyamatosan (aki az egyik pillanatban még Júlia, a másikban Laci, a tornatanár lehet), hanem maguk a szövegek és a történetek is kergetőznek egymással.
Czeizel jól választott. Nádasdy minden szépirodalmi szövege alapvetően teátrális, élő hangra és élő helyzetre komponált. A Szirtes Balázs, Pál András, és Gémes Antos által pazarul alakított szereplők mondataiban, dikciójában és pillantásaiban derül ki, hogy Nádasdy mennyire színpadi ember, még lírájában is. A verseket soronként cserélik és így külön ízek és külön történetek alakulnak ki. A Shakespeare-drámák úgy szólalnak meg, ahogy talán eredetileg: két fiú mond egymásnak szerelmi vallomást, a Makrancos Kata pedig frenetikus bohózattá válik. Az est középpontjában Nádasdy egyik meleg tematikájú novellája áll.
Az eredetileg Ha egyszer kibillen címet viselő novellát kicsiny színdarabbá alakítja Czeizel, megszakítja egy-egy versrészlettel és ez igen jót tesz az alkotásnak. Nádasdy "meleg" kisprózája meglehetősen egyenetlen színvonalú, fel sem ér költészetéig vagy fordítói leleményéig. A rendező azonban kihasználja a szituációban rejlő drámai többletet és verses színjátékot kreál. A karácsonyi történet szerint Szilárd fogorvos egyedül akar karácsonyozni, barátja, Géza, azonban együtt szeretné tölteni az ünnepet. Noha nem laknak istenigazából együtt, Géza karácsonyfát szeretne, díszeket és egyáltalán, ünnepet. Szilárd azonban - mint később megtudjuk, gyerekkori traumája miatt - karácsonykor Bach hallgatása közben egyedül szeret lerészegedni. Szó szót, bonyodalom bonyodalmat követ, mígnem Géza kitalálja, hogy egy csomagban küldi el magát, így aztán mégis együtt töltik a szentestét.
A habos bohózat igazi poénesőt kínál, miközben Czeizel rendezői tehetségét mutatja meg, a szöveg pedig a színészek számára kínál könnyű prédát, mellyel élnek is. Külön kiemelendő, hogy a könnyes és érzelgős jeleneteknél önkorlátoznak és így átvészelhető néhány laposabb pillanat. Érdemes megemlíteni az est egyetlen komoly deficitjét, ez pedig nem más, mint a díszlet, mely El Kazovszkij amúgy zseniális festményeiből és kutyáiból áll. Azonban Kazovszkij és Nádasdy világai tökéletesen eltérőek, így meglehetőst alattomos diszkrepancia keletkezik. Czeizel kissé túllő a díszlettel: a Kazovszkij-képek operai fensége a kávéfőző feletti veszekedéssel nem igazán fér meg.
Miközben éppen ez az, amitől mind a nyomtatott Nádasdy-szövegek, mind a Czeizel által összemontázsolt színdarab életre kelnek és közel kerülhetnek mindenkihez: a kicsinységek, a veszekedések, a csúnya, összekalapált szív, a csöpögős vallomások és végtelenben találkozó párhuzamosok. A hétköznapok, az utcazaj, a megunt vendégség, Rómeó, aki hirtelen mindennél komolyabban vall szerelmet egy férfinek. Mert a nyelv talán nem-specifikus, de a szerelem bárkire lecsaphat.
