A politikus a három neves erdélyi közéleti személyiség – Jakabffy Elemér (1883–1963) erdélyi politikus és szerkesztő, Dsida Jenő (1907–1938) költő-lapszerkesztő, valamint Páskándi Géza (1933–1995) költő-, dráma- és esszéíró – életéről és munkásságáról szólva előadásában felidézte, mindhármuk élete valamilyen módon jelentősen kötődött Szatmárnémetihez: Dsida itt, Páskándi pedig a közeli Szatmárhegyen született, Jakabffy a szatmári városban hunyt el, erdélyiként pedig megélték a trianoni békediktátumot és annak az életútjukra ható következményeit is.

„Van valami a levegőben Szatmárnémetiben, hogy ilyen embereket adott a nemzetnek, valami, ami az igazságot, a becsületet, a hűséget jelentette, három jeles életút, egy nemzet, egy sors és egy város” – jelentette ki életútjuk párhuzamosságára utalva Szili Katalin, hozzátéve,

Dsida, Páskándi és Jakabffy munkássága a mai életünkre nézve is üzenetértékkel bír.

Jakabffyra utalva a miniszterelnöki megbízott elmondta, a magyarországi, majd romániai magyar politikusnak, jogásznak és publicistának a nemzeti kisebbségekre vonatkozó megállapításai több mint száz év távlatából is igazak és elfogadhatók, szót emelt például a méltánytalanságok ellen, illetve sürgette a többségi és kisebbségi viszony rendezését. 

Jakabffy felismerte, hogy a magyar irodalom és a művelődés fenntartásához a politika csak eszköz,

a kisebbségi kultúra megőrzéséért létrehozott művelődési önkormányzatokban mint egyfajta „kulturális autonómiában” hitt. Jakabffy nemzetközi szinten is képviselte a magyarságot, és erőteljesen hangsúlyozta a nemzetek összességének felelősségét a kisebbségek iránt – hangoztatta Szili Katalin. Kifejtette, munkásságában jelentős szerepet kapott az a felfogás, miszerint a kultúra hozza egymáshoz közelebb a népeket, és valóságos kapcsolatot jelent köztük, de elutasított minden olyan viszálykeltést, ami a magyarság egymás ellen fordítását jelentette.

Az „irodalom fenegyerekének” titulált Páskándi Gézáról szólva a kormánypárti politikus elmondta, az ő nemzeti kisebbséghez való tartozása a megalázottság érzésével járt együtt, életének egy részét börtönben kellett eltöltenie emiatt. Munkásságában a sajátságos, abszurd hangvétel dominált. 

Páskándi egész munkásságában ott van „a kisebbségi létforma lágeréből” szabadult ember belső küzdelme,

irodalmi életművében jelentős különbség van a kisebbségi létben és a már Budapesten alkotott művei között – vélekedett.

A mindössze 31 évet élt Dsida Jenőről, a „kamasz angyalról” szólva azt mondta, az erdélyi magyarság oltalmazója és szolgálója volt, ami az alkotói szellem tisztaságában való hitének köszönhető. Kiemelte,

Dsida nyolc nyelven alkotott, rövid élete alatt egy teljes emberi életre elég alkotással jelentkezett.

Akkor, amikor a saját nemzeti kisebbségeink sorsáért küzdünk, ezt a világ minden részén élő magyar közösségeinkért tesszük, és nem engedjük, hogy a viszálykeltést és az aknamunkát használva egymás ellen fordítsák a magyarokat – zárta szavait Szili Katalin.

A rendezvénysorozat péntek délután Jakabffy Elemér sírjának megkoszorúzásával folytatódik, majd a szatmárhegyi községi könyvtárban nyílik állandó kiállítás Páskándi Géza életéről. Kora este a költő szülőháza telkén elhelyezett emléktáblánál hajtanak fejet az emlékezők, a programsorozat péntek este a község központban álló Páskándi-szobor megkoszorúzásával ér véget.

Fotók: MTI/Balázs Attila