A két világháború közötti színházi újságírás nagy alakja, Egyed Zoltán szerint a Fekete Péter főpróbája előtt az ismert zeneszerző, Eisemann Mihály úgy tartott a közelgő bemutatótól, mintha kezdő lenne. A Film Színház Irodalom hasábjain megjelent kritika szerint felesleges volt az izgalom. Nyolcvan éve vitte sikerre az operettet a Vígszínházban Horváth Árpád rendezésében Kiss Manyi és Kelemen Éva mellett Dénes György és Ajtay Andor.
A Centrál Színház húsz évvel ezelőtt a Fekete Péterrel mutatkozott be a közönségének. Az akkori szereposztásból Magyar Attila és Básti Juli a mostani centrálos bemutatóban is színpadra lép.
A dupla jubileum természetesen még kevés lenne egy előadáshoz. Somogyi Gyula, Zágon István és Eisemann Mihály operettjének cselekménye szinte semmi. Olyan halhatatlan, önálló életre kelt slágerei, mint amilyen a Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott, a Szerelemhez nem kell szépség vagy a Holdvilágos éjszakán, valamint a kedves karakterek teszik zenés klasszikussá a Fekete Pétert.
A Centrál Színház előadásának éppen utóbbi az erőssége. Kevés kivételtől eltekintve jól megépítettek a szereplők a hangulatosan búfelejtő produkcióban, néhány szituációban azonban Puskás Samu erősebb rendezői keze hiányolható.
Akárcsak két évtizede, most is Magyar Attila játssza a címszerepet. Nem véletlenül épül Hajnal Lucien (Fehér Tibor) üzletember vállalkozása Fekete Péter balszerencséjére. Magyar jól érzi szerepe burleszk körvonalait: szeretnivaló hősünk csetlik-botlik, esik és kel. Túlzás azonban, hogy olykor, például a második felvonásban szinte a cselekmény is leáll, amíg küzd az elemekkel. Hol a gravitációval gyűlik meg a baja, máskor a lábáról lerepülő cipővel, vagy a hátrabucskázó székkel, és a sort még hosszan folytathatnánk. Magyar a második felvonásban érzékeny bumfordi kedvességgel egyengeti a szerelmesek sorsát, miközben őt magát is eltalálja Ámor nyila.
Hajnal Nikolett és Klein Klára ugyanazon az úton járnak, de ellentétes irányba haladnak. Az előbbi még nem szerelmes, az utóbbi már régóta és nagyon. Balla Eszter szerepe szerint tehetségesen játssza a színpadra vágyó örök amatőrt és énekel hamiskásan, ám annál lelkesebben. Martinovics Dorina az eredetileg komikus karakter mögé apró gesztusokkal csempészi a reménytelenül szerető, hajcsavarós, vénülő lány drámáját.
A nyelvi nyaktörőt idéző, többször feltett kérdése arról szól, hogy jártál-e már szüreten Sümegen. Magabiztosan megjegyzi, hogy szilveszterkor csakis az amatőrök isznak, ezért ezúttal józan marad. A poénos szöveg ellenére Alföldi Róbertet nem igazán találta meg Ebes Károly alias Charlie bácsi szerepe, mert alapjaiban katonásan merev, hiába is tántorog, a folyamatos részegséghez. Nem kellően slemil, nem eléggé szeretnivaló gazember Alföldi a zené-táncos vígjáték komikusi szerepköréhez.
Básti Juli viszont maga az élettapasztalat, a megkérdőjelezhetetlen színpadi tudás. Szőnyi Ella a polgárt a művésztől elválasztó vékony határvonalon jár. Básti hihetetlen természetességgel adja a nagyasszonyt. Második felvonásbeli monológja önvallomás és elegáns drámai gesztus a könnyed bohóságban, az általános operetti negédességben. Szőnyi elevenünkbe találó szavakkal festi le a színházi élet résztvevőit, az ellentmondást nem ismerő rendezőt, az elismerésre vágyó színészt, meg persze a fő hiénát, a kritikust. Arról mesél, hogy a színésznőnek készülő nem tudja, hogy mire is vállalkozik. Hiába iszik majd rövidet elalvás előtt, éjjel felriad, és nem tud visszaaludni az önmagát mardosó művészi kételyei miatt. Mire az újonc ráébred a valóságra, késő lesz, mert addigra magába szippantotta a színház, amely többet vesz el az életéből, mint amit végül is visszaad, mégis igéző hely Thália temploma.
Bagossy Levente díszlete nagyvonalúan és pontosan idézi meg a nagypolgár tágas szalonját, a nyaralót a Riviérán, amiképpen a szűkös albérletet is. Hasonlóan jó nézni Kárpáti Enikő ruháit. A Bagossy tervezte változékony helyszíneken átüt a közös érzés, hogy a világ élhető, sőt boldog hely, ezért bármikor orfeummá alakulhat. A Révay utcai teátrum díszletei, jelmezei sohasem szegénységszagúak, nagy dolog ez manapság, és a látvány ezúttal is rengeteget ad az összhatáshoz.
A Centrál Színház operettje a könnyed szórakoztatás igényével készült. Manapság erre is nagy szükség van. Puskás Samu rendezése általában kiteszi az i-re a pontot, ezért a kikapcsolódásra vágyó néző nem csalódik a Fekete Péterben.
A színlap itt érhető el.
A nyitóképen: Martinovics Dorina (balra) Klein Klára szerepében és a címszerepet alakító Magyar Attila (jobbra) a Fekete Péter című zenés darabban. Fotók: MTI / Lakatos Péter
