A fiatal zongoraművésztől egy Bach- és egy Sosztakovics-versenyművet hallhat a közönség, a zenekar pedig egy francia hatástól nem mentes Bach-szvit mellett egy olyan darabban mutathatja meg kamarazenei elkötelezettségét, melyet az orosz zeneszerző eredetileg vonósnégyesre komponált.
A feburár 12-i koncertet Sosztakovics Kamaraszimfóniája (op. 110a) nyitja. A mű érdekessége, hogy eredetileg kvartettnek készült. A VIII. vonósnégyest 1967-ben írta át zenekarra Rudolf Barsaj, a Moszkvai Kamarazenekar vezetője. A műben sűrűsödik Sosztakovics magánéleti válsága, súlyosbodó betegsége és a pártba történő belépés okozta trauma (amit egyesek elkötelezettségnek, mások, gyávaságnak értékeltek).
Bach 1052 és 1059 közötti jegyzékszámú zongoraversenyei egészen különleges módon egyben és kéziratban maradtak fenn. A papír vizsgálata szerint 1738-39-ben készült a tisztázat, annak az időszaknak a végén, amikor a zeneszerző egyházzenei és egyéb hivatali teendői mellett a lipcsei egyetemi diákokból alakított Collegium Musicum vezetője is volt. A Budapesti Vonósok koncertjén felhangzó f-moll zongoraversenyben (BWV 1056) Fejérvári Zoltán zongoraművész bizonyíthatja virtuozitását.
A szünet után maradva J. S. Bach lipcsei éveinél, a C-dúr zenekari szvit (BWV 1066) csendül fel. A mű szintén a lipcsei évek alatt készült, mely egyfajta kirándulást jelent a francia típusú szvitek világába.
A koncertet Sosztakovics 1933-ban komponált 1. (c-moll) zongoraversenye zárja. Ez a darab is a virtuozitásra és a magas technikai tudásra épül. A zongoraversenyt a zeneszerző egy 1959-ben készült interjúban ?könnyed zsánerű? kompozíciónak nevezte, arra utalva, hogy a darab zenei anyaga és a karakterek palettája rendkívül sokszínű. A c-moll zongoraverseny humorral teli zenei ínyencség: tele van Sosztakovics saját műveiből, illetve más forrásokból származó, parodisztikus céllal elhelyezett konkrét idézetekkel, de kortársaira és más klasszikus zeneszerzőkre, stílusokra, műfajokra történő utalások is kihallhatók belőle.
A koncerten zongorán közreműködik: Fejérvári Zoltán, trombitán Devecsai Gábor, vezényel: Rácz Márton, a koncertmester: Mihályi Éva.
