Színésznagyságok pantheonja

Magas kőfallal körülvett elegáns budai villában kapott helyet a múzeum, amely egyben Bajor Gizi színésznő és harmadik férje, Germán Tibor otthonául szolgált 1933-tól. Szintén itt következett be tragikus haláluk 1951. február 12-én, s napra rá pontosan egy évre, 1952-ben itt nyílt meg a Bajor Gizi Színészmúzeum. A múzeum a színészetnek, a színházi élet óriásainak állít emléket, aki betér ide, annak éppen olyan varázslatban lesz része, mintha beülne egy színvonalas színházi előadásra.

Maksai Ágnes az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet ? ennek az intézménynek a kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum ? munkatársa kalauzolt végig minket a kiállítótermeken sok érdekességet elmesélve, sok tárgyi emléket megmutatva a színháztörténet múltjából.

Ebben a csodálatos környezetben, a szobák, termek, de még az egykori berendezési tárgyak is visszaidézik a látogatóknak a tragikusan eltávozott színésznőt. Halála után Gobbi Hilda, a Bajor Gizi Színészmúzeum alapítója, szerette volna a nagy pályatárs tárgyi emlékeit megőrizni, és itt bemutatni az utókor számára, valamint egy olyan múzeumot is létrehozni az elhunyt magyar színésznagyságoknak, mely méltó emlékhely lehet számukra.

Gobbi Déryné naplójából kölcsönözte azt az ötletet, hogy a színészeknek legyen egy közös helyük, ahol szabadidejükben, mikor nincsenek színpadon, összegyűlhetnek, együtt lehetnek. Ez a gondolat itt némileg átformálódott, hiszen itt már csak egykori pályatársak emléktárgyai, emlékezete jelenik meg. A múzeum megteremtése, létrehozása magánkezdeményezésre indult, az ereklyék, korabeli emlékek gyűjtése kezdetben adakozásból történt. Ebben a nemes indíttatású elképzelésbe nemsokára segítséget nyújtott az állam a Színházi Intézeten keresztül, majd Gobbi halála után teljes mértékben átvette a múzeum irányítását, a kiállítások összeállítását.

A múzeum a kezdeti időszakban emlékszobákra volt osztva, külön helyiség jutott Bajor Gizi mellett Márkus Emíliának, és Jászai Marinak is. A fennmaradó részeken pedig, emléksarkokat, emlékfalakat alakítottak ki egy-egy színésznagyságnak, ahol használati tárgyaik, fotóik, emlékeik lettek kiállítva. 1988-ban Gobbi Hilda halála után neki is saját emlékszobát nyitottak a múzeumban.

Egy véletlen folytán 2009-ben átalakult a múzeumi struktúra ? Mészáros Márta forgatott itt filmet, s ezután már nem állították vissza a régi állapotokat, megszüntették az emlékszobákat, s megváltozott oly módon, hogy ma már a villa emeleti részén kapnak helyet az állandó kiállítások, az alsó szinten időszaki kiállításokat rendeznek.

2002 óta az emeleti részen a ?Kulisszák között? címmel látható kiállítás egy képzeletbeli színházi előadás létrejöttét mutatja be ? hat helyiségen keresztül ? az ötlettől, a darab sikerre viteléig.

Az első termet operett szobának is nevezhetnénk, hisz a zenés színjátszást mutatja be, a darab megszületése szempontjából pedig, ezt tekinthetjük a szerzői szobának. A kurátorok berendezték Huszka Jenő bútoraival, Rátkai Márton vitrines szekrényével, a falakon Blaha Lujza, Lábass Juci, Fedák Sári és más primadonnák képeit láthatjuk.

Sorrendben haladva következik az igazgatói szoba, itt dől el a darab elfogadása. Berendezésében megtaláljuk Szigligeti Ede igazgatói asztalát, Hevesi Sándor képét, szerződéseket, jelmeznyilvántartásokat, s azt a bútorzatot, ami a régi Nemzeti Színházhoz köthető. Ritkaságnak számít az az eredeti szerepnyilvántartó könyv, amely a Nemzeti Színház 1923-as Az ember tragédiája fellépő színészeit tartalmazza, szerepekre lebontva.

A darab elfogadása, a szerepek kiosztása után megkezdődnek az első próbák, de ezt már a következő teremben kiállított tárlat helyezi előtérbe. A falakon körben színész és igazgató fotók, naplók, szereppéldányok, a színpad előtt széksorok a Nemzeti korábbi berendezési tárgyai közül. A színpaddal szembeni paravánon azoknak a kedvelt drámaíróknak a karikatúrái találhatók, akik szerzőként jegyezték a bemutatott műveket.

A sikeres próbák után következik a premier ? ahogyan erről a következő szoba kiállítása tanúságot tehet. Az öltöző belső, a Nemzeti Színház királyi páholyának megépített részlete kapott itt helyet eredeti bútordarabokkal, és a színházi bemutatók sikerének sok-sok apró emléke is látható itt. A tárlóban lévő fotókon a színészi gesztusrendszerekből összeállított válogatást nézheti végig a látogató, a falakon pedig, híres színészek kiemelkedő alakításait megörökítő fotók sorakoznak. A következő, minden bizonnyal a legnagyobb teremben ? mely egykor Bajor Gizi szalonja volt, még most is áll benne az eredeti kandalló, ? a mozdulat művészetét, a balettet, a néptáncot bemutató, róluk gyűjtött fotók találhatók, ruhadarabok, jelmezek, és a legkülönfélébb érdekes dokumentumok.

Az igazgatói szobából nyíló folyosó a színészt, mint magánembert mutatja be. A folyosó végén van kiállítva a Rátkai Márton hagyaték, íróasztal, festmények, levelek, és használati tárgyak formájában. Ebben a kiállítási részben vannak a színészi teljesítmények elismerését jelentő babérkoszorúk mellett egykori jegyek, dedikált fotók, és azok a fényképfelvételek tekinthetők meg.

A villa földszinti részén lévő folyosót és az abból nyíló szobát részben Bajor Gizi életének, színpadi művészetének, illetve részben Gobbi Hildának és az épület történetének szentelték. Bútorok, fotók, jelmezek, plakátok tárulnak fel a látogatók előtt, melyek mind az ő emléküket idézik fel. Bajor Gizi halálának körülményeit sokáig rejtély maradt ? mára az az álláspont lett elfogadott, mely szerint férjétől, Germán Tibortól kapta a halálos dózisú morfiuminjekciót, aki később önmagával is végzett.

Szerdától vasárnapig délutánonként áll nyitva a múzeum az érdeklődök számára. A látogatók mikor belépnek ide, azokban a szobákban, termekben sétálhatnak, melyek egykor egy ünnepelt művésznő otthonaként szolgáltak, s közben azoknak a színésznagyságoknak az emlékét eleveníthetik fel, kikért egykor tömegek tódultak Thália templomaiba. Olyan bálványok ők, akik gesztusait, mozdulatait ezrek csodálták, szerepformálásuk nagyszerűsége pedig, példaként szolgált a későbbi nemzedékek felnövekvő színészgenerációinak.

A hely szelleme megkíván némi konzervativizmust, ugyanakkor a kiállításokat a szervezők a lehetőségekhez képest igyekeztek a bemutatást látogatóbaráttá, könnyen befogadhatóvá tenni. Az egykori színészemlékek sokasága közötti rácsodálkozó böngészéssel eltöltött boldog órák a villa múltidéző termeiben, azoknak is élvezetes sétát nyújthatnak, akik a színházi világ múltjával csak ismerkedni szeretnének. A múlt és jelenkor rajongóinak pedig valóban felejthetetlen élmény a múzeum megtekintése.

Tölgyesi Tibor