- A sajtónak szánt és a nyilvános vetítések után is közönségtalálkozón vett részt. A kérdések alapján mit gondol, milyen benyomásokat keltett új filmje, a Boarding Gate?
- Azt hiszem, a magyar nézők ráéreztek arra a gondolatiságra, amit a film képvisel. Ez az újságírók kérdéseiből inkább kiderült, a valódi közönség kicsit passzívabban reagált.
- Az utóbbi években erősödtek a kötődései a magyar filmhez vagy az országhoz? Egyre rendszeresebb vendég itt...
- Szívesen jönnék még gyakrabban, bár a filmes szakmával nincs szoros kapcsolatom, ha nem számítjuk barátságomat Tarr Bélával.
- Finanszírozási problémákkal indokolja, hogy nem szerzői filmet, hanem egy thrillert készített ez alkalommal. Hogyan zajlik ez Franciaországban?
- A francia gyártás helyzetéből fakadóan a helyzet nem túl kedvező azon filmesek számára, akik nem elsősorban a bevételben akarnak gondolkodni, de ez nem egyértelműen francia probléma, azt hiszem. A Boarding Gate forgatókönyve megnehezítette a helyzetünket e tekintetben: a nagy része nem Franciaországban játszódik, és nem minden jelenetet francia nyelven vettünk fel. Így az állami támogatásoktól máris elestünk. Ugyanakkor nem is egyértelműen nevezhető nemzetközi produkciónak, ahhoz túlzottan egyedülálló a témája, a felépítése.
- Mi a háttere a filmjeiben markánsan megjelenő kötődésének a Távol-Kelethez?
- A nyolcvanas évek közepén utaztam először Ázsiába, s akkor máris megéreztem mindazt, amivel Európában, különösen Franciaországban - azt hiszem - soha nem szembesülhetnék: jelenleg az a térség fordítja ki a négy sarkából a világot, gazdasági és kulturális értelemben mindenképpen. Ami ebben a pillanatban történik a többi kontinensen, az Ázsiából ered vagy Ázsiára koncentrál, s ebben különösen nagy szerepe van Hongkongnak, mert ez a város generálta a kínai kultúra nyugati terjedését. A gazdasági átalakulásról nem is beszélve.
- Nyilván egyértelmű véleménye van e folyamatok politikai vetületeiről is.
- Ezt a kérdést két szempontból kell vizsgálni. Egyrészt figyelembe kell venni, hogy Kínán belül az emberek hogyan élik meg az ország fejlődését és változásait, aminek a mértéke is elképesztő. Külön lenyűgöz, hogy a kínai és a nyugati kultúra szembeötlő találkozását - például az építészetben - miként kezelik. A másik oldalon azt kell szemügyre venni, hogy milyen módon vált India és Kína a pénzügyi élet megkerülhetetlen központjává, úgy, hogy a jelen kor történetét is leginkább ez a két ország írja. Tibet kérdése minden szempontból érzékeny pont, így a napi aktualitásokról nem szeretnék állást foglalni, de azt hiszem, Kínával kapcsolatban fontos tudni, hogy az elmúlt 10-15 év változásainak következtében a lakosok már egyéni szinten is jóval nagyobb szabadságot élvezhetnek, mint korábban. Kína diktatúra ma is, de változékony, és egyre kevésbé merev.
- Visszatérve a filmjeihez, feltűnik egy másik kötődése is: legalább ennyire fontosnak látszik forgatókönyveiben az a nő(típus), aki egyszerre különleges és problémás, talán a problémáiban különleges, vagy éppen a különlegessége jelent problémát.
- Nem egy konkrét karakter vonz, a Boarding Gate-ben és az előzőben, a Tiszta címűben is maga a színésznő inspirált. Az más kérdés, hogy Asia Argento és Maggie Cheung személyiségében vannak közös pontok, mégis, a kisugárzásuk volt az, ami motivált a film készítése közben. Az igaz, hogy mindenképpen szeretnék a jövőben is velük dolgozni.
- Rendszerint színészre írja a karaktert, vagy csak később, forgatás közben engedi közelebb egymáshoz az élő és az elképzelt embert?
- Mindkét említett filmben a főszerepet játszó színésznőre írtam a forgatókönyvet, de mindkét helyzetet speciálisnak tartom. Három különböző kultúra metszéspontjában képzeltem el a cselekményt - remélhetőleg ezt a nézők is érzékelik. De a Boarding Gate óta már leforgattam egy tisztán a francia kultúrában gyökerező filmet Juliette Binoche-sal. Nyáróra a címe.
