(MTI) - Heckmann Gyula néven látta meg a napvilágot a Tolna megyei Kétyen 1870. február 3-án.
Vándorszínészként kezdte pályáját, a dunántúli falvakat járva a gyakorlatban tanulta a színi mesterséget. Tizenkilenc évesen vette fel Paulay Ede a Színművészeti Akadémiára, ahol Újházi Ede, a realista színjátszás úttörője ? és nem utolsósorban a híres tyúkhúsleves névadója ? volt a mestere. Két év akadémiai tanulás után a kor szokásához híven ismét vándortársulatokkal járta a vidéket, majd 1894-ben Ditrói Mór szerződtette a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Az itt töltött két év alatt 186 szerepet játszott, s egy színpadon léphetett fel a kor ünnepelt színészeivel, mások mellett Jászai Marival.
1896-ban Ditróit a budapesti Vígszínház élére hívták, s ő vitte magával Hegedűs Gyulát, majd leszerződtette a színiiskolás Varsányi Irént, kettejük neve és művészete határozta meg a Vígszínház első nagy korszakát. Hegedűs a romantikus színjátszás patetikus kellékeit felcserélte a színpadi naturalizmus leegyszerűsített előadásmódjára. Schöpflin Aladár így írt a Nyugatban róla: "úgy lépett ki a színpadra, mintha nem is szerepet játszana: egyszerű, keresetlen mozdulatokkal, akárha az utcán vagy a klubban volna, minden porcikájában közvetlenül, nyoma nélkül annak, hogy színt játszik".
1914-ben országosan ünnepelték 25 éves színészi működését, s megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Ebben az évben jelent meg első könyve Komédia címmel és ekkor váltott színházat, átszerződött a Nemzeti Színházhoz. Itt közel sem aratott annyi sikert, mint a Vígszínházban, így egy évad múlva visszatért. Legjobb alakításait a kortárs magyar írók, főleg Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta, az Ördög és a Liliom ősbemutatóin ő játszotta a főszerepet. Jelentősebb szerepei között említhetjük Lengyel Menyhért Tájfun című darabjában Tokerámót, Bródy Sándor Tanítónőjében a Főurat, s Csehov-drámákban is felejthetetlen alakításokat nyújtott. Második könyve A beszéd művészete címmel 1917-ben jelent meg, a harmadik az Emlékezések 1921-ben.
Hegedűs Gyula 1926-ban a Belvárosi, majd a fővárosi Operettszínházhoz szerződött, leginkább anyagi okokból, de 1930-tól újból a Vígszínházban játszott. Budapesti nagy lakásában és máriabesnyői villájában sokan vendégeskedtek, szeretett vadászni, s az első autótulajdonos színészek között volt. Színészi elfoglaltsága mellett a Zeneakadémián az operatanszakos növendékeknek prozódiát és színpadi játékot tanított.
1931. szeptember 16-án lépett fel utoljára Dusán szerepében Hunyadi Sándor Fekete szárú cseresznye című darabjának felújításakor. Néhány nappal később, szeptember 22-én egy orbánc okozta magas láz következtében megállt a szíve. Kívánságára Máriabesnyőn temették el. A Vígszínház igazgatósága 1971-ben Varsányi Irén- és Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt alapított, a két díjat felváltva adják át a színház egy-egy színésznőjének és színészének a társulat titkos szavazása alapján.
