Nagy József: Asobu
fotó:S?verine CharrierPersze az akkreditació, hűségkártya is immár három párhuzamos szálon fut, noha eddig sem unatkozott az avignoni színháznéző. Az idei fesztivál érdekessége még, hogy a hatvanadik In kiadása nemcsak a nagy mesterek (Brook, Vasziljev, Mnouchkine) előtti tisztelgést és az utóbbi évek radikális táncot a szövegszinház helyébe -mozgalom további bontakozását jelenti, de meglepően sok könnyedséget hoz. Nagy József, a fő meghívott Játéka (Asobu, japánul ?játék?) a Pápák palotájának udvarán a fesztivál komoly nyitóelőadása, több éves japán műhelymunka gyümölcse, így egyebek mellett a no-színháztól is inspirált. Henri Michaux francia írását Kanizsán forgatott filmrészletek illusztrálják : így változik a szöveg Amazonasa a Tiszán hullámzó ladikká. A ritussa érlelt tánc néha próbára teszi a befogadót, oly súlyos éjfél közeledtén, értékessége-érdekessége vitathatatlan.
A cigánytábor a cirkuszba megy
Bartabas lovas cirkusza, a Zingaro Battuta címmel egy cigánytábor életét esküvőtől temetésig egyórás zenés párbajban prezentálja. Folyamatos crescendoban küzd meg a balkáni (Kusturica-filmekből jól ismert) rezesbanda es a magyar cigányzenét játszó vonósok. Költői szépségű a porond : belépve friss víz illata csap meg, középen hatalmas vízoszlop omlik alá, előbb kékes, az esküvőre aranyfolyammá változva, míg az előadás futama végén egymást kitúrva tusolnak alatta a lovak. Megkapó mindenfajta pátosz mellőzése, vicceket látunk száguldó lovak-lovasok menetében : a virtuskodó ifjak egészen párducmintás alsónadrágos sztriptizig mennek el a hölgy kegyeiért, aki hófehér paripán, végtelenített fátyollal galoppozik. Minden a helyére kerül ; az arra kóborló medve is nőhoz jut (együtt nevelgetik a bocsokat), a halott vajda sírjára fokhagymakoszorú, a monitorkereskedő szekerére parabolantenna kerül.
Trash az Inben
Copi, a hetvenes évek francia provokátora három darabja Marcial di Fonzo Bo rendezésében (aki egyébként a másik frankó-latin fenegyerek, Rodrigo Garcia szinésze) egyszerre kínál filmsorozatos izgalmat, pornografikus jeleneteket, vaudeville-paródiát és ha akarjuk, metafizikus szimbólumokat. A Défense- torony címűben hat szereplő reked egy luxuslakásban 1976 szilveszterén, folyik a pezsgő, épp nem öl a kokain, míg egy halott kislány bukkan elő egy bőröndből. A játék frissessége a vaskos jelenetek ellenére remek szórakozást jelent.
Az Off(ok) ezen felül általában délelőttől éjfélig kinál(nak) színházanként átlagosan hét előadást. Okos a választott mottó: a választás megfoszt a többitől (choisir, c?est priver du reste, André Gide), ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a közeli tengerről sem, néha emlékeztet erre a friss, misztrálba hajló szél.
Csete Borbála/ Szinhaz.hu
